„Legyenek mindnyájan egy..."
„Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre.” (Iz 32,17) „És újra kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdő.” Így kezdődik az a Szentírási rész, amelyből az e havi életigét vettük. Izajás próféta a Krisztus előtti VIII. század közepén reményteli jövőt ad hírül az emberiségnek. Szinte egy új teremtésről beszél, egy új „kertről”, ahol jog és igazságosság … Tovább…
„Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.” (Jn 4,34) Csodálatos Jézusnak ez az igéje, amelyet bizonyos értelemben minden keresztény elmondhat magáról. Ha megéljük, jócskán előre visz bennünket életünk „szent utazásán”. Jézus Szamariában megpihent Jákob kútjánál, és beszélgetni kezdett egy szamariai asszonnyal. Tanítványai közben elmentek a közeli városba ennivalót venni. Amikor visszatértek, csodálkozva látták, hogy a Mester egy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte meg tőle, … Tovább…
„Aki megtartja és tanítja [ezeket a parancsokat], az nagy lesz a mennyek országában.” (Mt 5,19) Jézust tömeg vette körül, ezért fölment egy hegyre, és onnan mondta el híres beszédét, melynek már első szavai is rámutatnak arra az újdonságra, amit el akart hozni közénk: „Boldogok a lélekben szegények, boldogok a szelídek…” Jézus az élet, a fény, a remény szavaival fordul tanítványaihoz, hogy megvilágosítsa őket, hogy új ízt és értelmet nyerjen az életük. Jézus mély mondanivalót rejtő … Tovább…
Hirdesd az igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel! (2Tim 4,2) Valóban, beszélnünk kell, mindig, mindenkinek! Az élet igéje sokszor buzdít, hogy éljünk, hogy legyünk szeretet. Ugyanakkor át is kell adni másoknak az igét, hírét vinni, kommunikálni, egészen addig, míg be nem vonjuk őket abba az életbe, mely csupa önajándékozás, élő testvériség. Jézus utolsó szavai így szóltak: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot…”[1][1] Ez … Tovább…
„Fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát, emeljük tekintetünket (…) Jézusra!” (Zsid 12,1-2) Próbatételek és szenvedések szövik át azoknak a keresztényeknek az életét, akikhez a Zsidóknak írt levél szól. Néha megkörnyékezi őket a csüggedés: jobb lenne a könnyebb utat választani, jobb lenne feladni. A levél írója ezzel szemben azt kéri, hogy a megkezdett úton haladjanak. Ha nehéz is, ha nagy ára is van: az élet teljességére csak az evangélium vezet el. Mi több, arra … Tovább…
„Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.” (Zsolt 126(125),5) Isten kiszabadította népét a babiloni fogságból, és folytonosan közbeavatkozott történelme során, valahányszor levertnek, bátortalannak, rosszrahajlónak látta övéit. E havi igénk annak a zsoltárnak egyik sora, ami ezt a határozott és egyértelmű közbelépést énekli meg. A kép találó, tömören kifejezi mindegyikünk történetét: egyrészről ott a bizonytalanság, a magvető aggodalma, aki a földre bízza a vetést (vajon jó lesz-e az időjárás? kikel-e a mag?), másrészről ott a várva … Tovább…
„Áldott az az ember, aki az Úrban bízik” (Jer 17,7) …. … A legjobb, amit csak tehetünk, ha életünket annak a kezébe helyezzük, akitõl ajándékba kaptuk. Történjék bármi, benne vakon megbízhatunk: Õ a Szeretet, és a javunkat akarja. Jeremiás próféta, amikor errõl az „áldásról” beszél, a bõvizû folyó mellé ültetett fa képét idézi, ezt a bibliai hagyományban kedvelt hasonlatot. Neki nem kell a hõségtõl félnie, mert gyökerei táplálékhoz jutnak, lombja mindig zöldell, és bõven termi … Tovább…
„Mindent jól tesz: a süketeknek visszaadja hallásukat, a némáknak beszédjüket.” (Mk 7,37) Az ötvenes években Dél-Afrikában több nagyvárosi peremkerületet létesítettek a színes bőrűeknek. Umlazi egyike ezeknek. Mintegy 750 000 lakosa van. Nincs elég iskola, kórház, megfelelő lakás. Még egy futballpálya sincs. A munkanélküliség meghaladja a 40%-ot. A szegénység erőszakot és visszaéléseket szül. Igen magas az AIDS-fertőzöttek száma. Sokan elszigetelődtek, és szenvedéseikről, ezernyi problémájukról senkinek nem mernek beszélni. „Mit tehetnénk?” – tették fel a keresztény közösségek … Tovább…
„Legyetek megvalósítói az igének, s ne csak hallgatói!” (Jak 1,22) Az evangélium igéje életet adó ige, és ezt az igét nekünk kell életté tennünk. Ha Isten szól hozzánk, hogy is ne fogadnánk be szavait? A Biblia 1153 helyen ismétli a hívást, hogy hallgassuk meg az igét. Ugyanezt kérte az Atya is a tanítványoktól, amikor a megtestesült Ige, a Fiú eljött, hogy közöttünk lakozzék: „Őt hallgassátok”[1][1]. Hallgassuk, de ne annyira a fülünkkel, hanem inkább a szívünkkel, … Tovább…
„Ha a földbe hullott búzaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz.” (Jn 12,24) … … Jézusnak ez az igéje minden szónál ékesebben tárja elénk az élet titkát. Nem lehet bennünk Jézus öröme, ha nem szeretjük a fájdalmat. Halál nélkül nincs feltámadás. Jézus itt önmagáról beszél, élete értelméről szól. Már csak néhány napja van hátra. Halála fájdalmas lesz, megalázó. Miért épp neki kell meghalnia, aki azt mondta magáról, hogy Ő az … Tovább…
„Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy.” (Jn 3,21) … … „Cselekedni” az igazságot? Az igazságot az ember vagy megtudja, vagy elmondja… Jézus szerint azonban az ember az igazságot „teszi”. Meglepõ, amit mond. Nikodémus, a fõtanács egyik rabbija is meglepõdött. Azért ment Jézushoz, hogy megkérdezze tõle, hogyan lehet bejutni Isten országába. Erre azt a választ kapta, hogy újjá kell születnie, vagyis be kell fogadnia az új életet, melyet Jézus hozott a földre. Hagynia kell, hogy … Tovább…
„Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) … ….. „Emmánuel”, „Velünk az Isten”! Ezzel a rendkívüli közléssel kezdődik Máté evangéliuma[1][1]. Jézusban Isten jött közénk. Ő az Emmánuel. Az evangélium aztán egy még nagyobb, még csodálatra méltóbb ígérettel zárul: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”[2][2] Isten jelenléte közöttünk nem korlátozódik egy történelmi korszakra, Jézus fizikai jelenlétének idejére itt a földön. Ő mindig velünk marad. Hogyan lehetséges ez? Hol találkozhatunk … Tovább…
„Éljetek méltóan Krisztus evangéliumához!” (Fil 1,27) ….. ….. Az első évszázad ötvenes éveiben Pál Szilás kíséretében Filippi városába érkezett. Ez volt az első európai város, ahol az apostol letelepedett, hogy hirdesse az evangéliumot. A megtérések azonban elégedetlenséget és zavargást szítottak a pogány lakosok között, olyannyira, hogy a városatyák elhatározták, titokban kiutasítják Pált és Szilást. Ők azonban, hogy visszafogadják őket, arra hivatkoztak, hogy római polgárok. Annak ellenére, hogy a hatóságok és a város polgárai sok nehézséget … Tovább…
„Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” ……..(Jn 20,21) ………. Húsvét estéje volt. A feltámadt Jézus már megjelent Mária Magdolnának; Péter és János is látták az üres sírt. Ennek ellenére a tanítványok továbbra is bezárkóztak, féltek. A Feltámadott így zárt ajtókon keresztül jelent meg közöttük, mert semmilyen akadály sem választhatta el őt többé barátaitól. Jézus, bár eltávozott, most mégis visszatért közéjük, hogy örökre velük maradjon. „Megállt közöttük”: ez azt jelenti, hogy … Tovább…
„Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt.4,10) . . Az egyház Nagyböjtben arra emlékeztet minket, hogy életünk a Húsvét felé halad, amikor Jézus halála és feltámadása által elvezet minket az igazi életbe, az Istennel való találkozásra. Olyan út ez, amelynek megvannak a nehézségei és a próbatételei; hasonlít a sivatagi utakhoz. A sivatagban történt ugyanis, hogy Izrael népe – miközben az ígéret földjére tartott – rövid időre elhagyta Istenét, és egy aranyborjút kezdett imádni. Jézus … Tovább…
„Krisztus, az Egyház egyetlen alapja” (vö. 1Kor 3,11) . . Kr. u. 50-ben Pál Korintusba ment. Ez a nagy görög város kereskedelmi kikötőjéről volt híres, és sokféle szellemi irányzatnak adott otthont. Az apostol 18 hónapig hirdette itt az evangéliumot, egy virágzó keresztény közösség alapjait teremtve meg ezzel. Utána mások folytatták az evangélium hirdetését. Az újonnan megtért keresztények viszont hajlottak arra, hogy inkább a Krisztus üzenetét hordozó emberekhez ragaszkodjanak, mint magához Krisztushoz. Így pártoskodás ütötte fel … Tovább…
„Vessük le a sötétség tetteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit!” (Róm 13,12) A sötétség és világosság szemléletes ellentéte minden kultúrában és vallásban megvan. A világosság az élet, a jó, a tökéletesség, a boldogság és a halhatatlanság szimbóluma; a sötétség viszont a hideget, a negatívumokat, a rosszat, a félelmet és a halált idézi. Pál apostol emlékezteti a római híveket, hogy a keresztényeknek nem lehet többé közük a múlt „sötét” tetteihez, melyek tele vannak tisztátalansággal, igazságtalansággal, … Tovább…
„Mindaz közületek, aki nem mond le arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,33) Nagy hatással van az emberre egy ilyen igényes és radikális kijelentés. Azért is, mert nemcsak az emberek egy szűk csoportjára vonatkozik – pl. a misszionáriusokra vagy szerzetesekre –, akiknek szabadnak kell lenniük, hogy bárhová elmenjenek hirdetni az evangéliumot. Nem is csupán a szélsőséges helyzetekre, mint pl. az üldöztetésekre, amikor a tanítványnak anyagi javain túl még az életét is … Tovább…
„Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké Isten országa.” (Mk 10,14) Jézus mindig meglepetést okozott azzal, ahogyan viselkedett, ahogyan beszélt. Távol állt tőle az általános vélemény, amely szerint a gyermekek jelentéktelenek a társadalom szempontjából. Az apostolok viszont nem akarták, hogy ott legyenek Jézus körül, a „felnőttek világában”: csak zavarnának. A főpapok és az írástudók is „látva a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: »Hozsanna Dávid fiának!«, méltatlankodtak”, és azt kérték Jézustól, … Tovább…
“Most pedig halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak” (MTörv 4,1) Isten úgy szól hozzánk, mint barátaihoz. Izrael ősi népe büszke volt arra, hogy Istene olyan Isten, aki közel van hozzá, aki igaz törvényeket és szabályokat ad neki . Ezt olvashatjuk az Ószövetségben, a Második Törvénykönyvből fent idézett részletben is. Isten igéjének különleges varázsa van. Ezért könnyen azt hihetjük, hogy mindent megteszünk azzal, ha meghallgatjuk. Ezzel szemben az igét életté … Tovább…
„Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjétek ki magatokat egy kicsit!” (Mk 6,31) Megcsodáljuk a fa koronáját, virágait, és várjuk, hogy gyümölcsöt érleljen, pedig a gyökérzet az, ami által a fa életet terem. Így vagyunk ezzel mi is. Arra kaptunk meghívást, hogy ajándékozzunk, hogy szeressünk, szolgáljunk, hogy a testvériséget építsük kapcsolatainkban, hogy egy igazságosabb világ építésén dolgozzunk. De ehhez gyökerekre van szükségünk: az Istennel való bensőséges életre, a Vele való személyes szeretet-kapcsolatra. Ez mozgatja … Tovább…
“Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek… egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8) Ezeket a szavakat a feltámadt Jézus intézte apostolaihoz, mennybemenetele előtt. Bevégezte az Atyától rábízott küldetést: azért élt, azért halt meg és támadt fel, hogy megszabadítsa az emberiséget a rossztól, kiengesztelje Istennel, egyetlen családdá egyesítse. Most, mielőtt visszatér az Atyához, azt a feladatot bízza apostolaira, hogy folytassák művét, és tegyenek tanúságot Róla az egész világon. Jézus … Tovább…
“Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, a gyümölcshozót pedig megtisztítja, hogy még többet teremjen.” (Jn 15, 1-2) Jézus arra készül, hogy visszatér az Atyához. Közelgő halálában és feltámadásában valóra válik a búzaszemről szóló példabeszéd, amely a földbe hullva elhal, és kalászba szökkenve termést hoz. Jézus végbeviszi művét: a kereszten teljes mértékben odaajándékozza önmagát (mint a búzamag, amely elhal), a feltámadással pedig egy új emberiségnek … Tovább…
Március 06, csütörtök, 14:31:33 “Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak.” (Jn 6,68) Jézus Isten Országáról beszélt az összegyűlt tömegnek. Egyszerű szavakkal, a hétköznapi életből merített példabeszédekkel szólt hozzájuk, szavainak mégis különleges vonzereje volt. Az embereket megérintette tanítása, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Még a katonák is, amikor a főpapok és a farizeusok kérdőre vonták őket, hogy miért nem hajtották végre a Jézus elfogatását … Tovább…
“Hallgassátok ma az Ő szavát” (Zsolt 95(94),8) A zsoltár, amelyben ez az ige található, arra emlékeztet minket, hogy Isten népe vagyunk; Ő pedig vezetni akar bennünket, mint a nyáját legeltető pásztor, hogy eljussunk az ígéret földjére. Ő, aki öröktől fogva gondolt ránk, tudja, hogyan kell előremennünk ahhoz, hogy teljességben éljünk, és eljussunk az igazi létre. Mivel szeret minket, megsúgja, hogy mit tegyünk és mit ne; megmutatja az utat, amelyen haladnunk kell. Isten úgy szól hozzánk, … Tovább…
Életige – „Ezt a kincset cserépedényben őrizzük” (2 Kor 4,7) A korintusi keresztények kezdték összehasonlítani Pált a többi kortárs prédikátorral, akik több hozzáértéssel, nagyobb ékesszólással beszéltek. Szívesen hallgatták a szép szónoklatokat és a filozófiai eszmefuttatásokat. Pál viszont egyszerűen, az emberi bölcsesség hangzatos szólamai nélkül1, s az átélt próbatételek folytán fizikai erejében megfogyatkozva állt elébük. Jézus azonban neki nyilatkoztatta ki magát teljességében a damaszkuszi úton. Ettől kezdve Isten élő ragyogásban tartotta Pál szívében Fia fényét, és … Tovább…
Keresztény tanúságtételünk „Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra” (Jk 5,9) Hogy jobban megérthessük az e havi igét, figyelembe kell vennünk, milyen körülmények hatására született. Azokban a közösségekben, amelyekhez Jakab apostol a levelét intézte, különféle nehézségek jelentkeztek: botrányok, társadalmi megkülönböztetés, a vagyon önző kezelése, a munkások kizsákmányolása, inkább szavakra, mint tettekre épülő hit stb. Mindez egymás iránti ellenérzést, elkedvetlenedést váltott ki, és az elégedetlenség légkörét teremtette az egész közösségben. „Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra” Tehát már az apostolok idejében … Tovább…
