Párbeszéd a katolikus egyházon belül

1998 Pünkösdjén II. János Pál pápa először hívta össze az egyházi mozgalmakat és közösségeket a Szent Péter térre. Ez alkalomból a pápa elmondta, “úgy tekinti a mozgalmakat, mint gondviselésszerű választ az ezredvég drámai kihívásaira.” Chiara Lubich pedig megígérte, hogy a Fokoláre Mozgalom, “lévén az egység a sajátos karizmája, minden erővel elkötelezi magát a mozgalmak közti egység megvalósítására.” Innen számíthatjuk a mozgalmak közötti együttműködés kezdetét.

1999-ben nemzeti találkozókat szerveztek a mozgalmak között világszerte, így a budapesti Körcsarnokban is. Klemencz Zsuzsanna, a Szent Egyed közösség magyar képviselője így vallott erről: “Sokat gazdagodtunk az elmúlt hónapok találkozásaiból, a többiek közösségi tapasztalatai segítettek nyitottabbá válni és elmélyülni saját hivatásunkban”.

1999. júniusában 41 mozgalom és egyházi közösség alapítói, európai képviselői gyűltek össze Speyerben. A találkozó szervezői a Karizmatikus Megújulás, a Szent Egyed Közösség és a Fokoláre Mozgalom volt. Ettől kezdve a kölcsönös megbecsülésen és lelki támogatáson túl intenzívebbé vált a konkrét együttműködés: egymás kezdeményezéseinek támogatásával, épületek kölcsönzésével,tapasztalatcserével, nemzetközi, egyházmegyei és plébániai rendezvények közös szervezésével…

Ennek a kibontakozó egységnek a hatásaként nemcsak a katolikus egyházon belül, hanem más egyházakhoz tartozó mozgalmakkal és egyházi közösségekkel is kibontakozott a kommúnió.