„Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) … …..

„Emmánuel”, „Velünk az Isten”! Ezzel a rendkívüli közléssel kezdődik Máté evangéliuma[1][1]. Jézusban Isten jött közénk. Ő az Emmánuel.

Az evangélium aztán egy még nagyobb, még csodálatra méltóbb ígérettel zárul: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”[2][2]

Isten jelenléte közöttünk nem korlátozódik egy történelmi korszakra, Jézus fizikai jelenlétének idejére itt a földön. Ő mindig velünk marad.

Hogyan lehetséges ez? Hol találkozhatunk vele?

A válasz Máté evangéliumának központi részében olvasható. Különösen azokban a versekben, ahol Jézus útmutatásokat ad az általa alapított közösségnek, vagyis az egyháznak. Az egyházról többször is beszél: Péterre mint sziklára építi, olyannak akarja, amelyet Igéje gyűjt egybe, és az Eukarisztia körül egyesül. Kinyilatkoztatja az egyház legmélyebb lényegét is: az egyház nem más, mint Jézus maga, aki jelen van azok között, akik az Ő nevében gyűlnek össze.

Ő mindig közöttünk lehet, így tehetünk szert az élő egyház tapasztalatára, így élhetjük meg az egyház lényegét.

 

„Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

 

Ha a Feltámadt Úr az, aki maga köré gyűjti, egyesíti egymással a hívőket, és saját testévé tesz mindannyiunkat, akkor minden megosztottság a családjainkban és a közösségeinkben az egyház arcát hamisítja meg. Krisztus nem lehet megosztott. Egy széttöredezett Krisztus felismerhetetlen, torz.

Ez a különböző egyházak és egyházi közösségek közötti kapcsolatra is érvényes. Az ökumenizmus fejlődése ráébresztett bennünket arra, hogy „sokkal több az, ami egyesít minket, mint az, ami elválaszt”. Ha léteznek is a doktrínának és a keresztény vallásgyakorlatnak olyan elemei, amelyekben még nem valósult meg a hit egysége, „mindannak alapja, ami egyesít bennünket, a Feltámadott Krisztus jelenléte”[3][3].

Jézus nevében összegyűlni és együtt imádkozni, hogy megismerjük a keresztény hit gazdagságát és osztozzunk benne, hogy kölcsönösen bocsánatot kérjünk egymástól: ez az előfeltétele annak, hogy felülemelkedjünk a széthúzásokon. Kis kezdeményezéseknek tűnhetnek, de „semmi sem jelentéktelen, ami szeretetből történik”. A köztünk lévő Jézus lesz „egységünk forrása”, és megmutatja „az utat, hogy az egység eszközei lehessünk, melyet Isten akar”[4][4].

Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának Hit- és Egyházszervezet Bizottsága fogalmazta meg ezt a keresztények egységéért dolgozó Pápai Tanáccsal együtt. Ők ajánlották ezt az „életigét”, melynek anyagát egy dublini ökumenikus csoport dolgozta ki. 1968 óta ugyanis a keresztények egységéért végzett imahét alkalmával mindannyian ugyanazt az „életigét” éljük. Az egyházak közötti teljes és látható közösség felé tartó út reménye és jelképe ez.

 

„Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

 

Mit jelent egynek lenni Jézus nevében?

Azt jelenti, hogy Őbenne vagyunk egy, az Ő akaratában. Tudjuk, hogy leghőbb vágya, melyet parancsában is kifejez, az, hogy kölcsönös legyen köztünk a szeretet. Ezért akik ketten vagy hárman készek így szeretni egymást, és képesek mindent háttérbe szorítani azért, hogy kiérdemeljék az Ő jelenlétét, azok körül minden megváltozik. Jézus így beléphet otthonunkba, munkahelyünkre, az iskolánkba, a parlamentbe és a stadionba, és átformálhatja ezeket a helyeket.

Jelenléte fény lesz, megmutatja a problémák megoldását, ötleteket ad ahhoz, hogyan nézzünk szembe különböző személyes és társadalmi helyzetekkel. Bátorságot ad, hogy végbevigyük, amit elhatároztunk. Kovász lesz az emberi élet minden területén.

Lelkileg, de valóságosan ott lesz a családokban, a gyári munkások között, a műhelyekben, az építkezéseken, ott lesz a parasztokkal a földeken, a kereskedők között, a szolgáltatásokban dolgozó alkalmazottak között, mindenütt.

Jézus, aki a folytonosan megújított és kinyilvánított kölcsönös szeretet révén közöttünk él, ismét jelen lesz a világban, és megszabadítja azt modern rabigáitól. A Szentlélek pedig új utakat nyit majd meg.

 

„Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

 

Tapasztalatunk alapján Isten iránti hálával elmondhatjuk, hogy mennyire igaz, amit sok évvel ezelőtt írtam: „Ha egyek vagyunk, Jézus köztünk van. És ez a fontos. Többet ér minden más kincsnél, melyet szívünkben őrzünk: többet anyánknál, apánknál, a testvérünknél, gyermekünknél. Többet ér az otthonunknál, a munkánknál, mindennél, amink csak van, többet egy nagy város – mondjuk Róma – műkincseinél, többet üzleti ügyeinknél, többet a természetnél, a rét virágainál, a tengernél, az ég csillagainál, többet ér a lelkünknél!”

Milyen hatalmas tanúságot adhat a világnak, ha a kölcsönös evangéliumi szeretet valósul meg pl. egy katolikus és egy református, egy ortodox és egy örmény között!

Éljük meg tehát ma is, szeretetben azt az életet, amit pillanatról pillanatra kapunk Tőle.

A testvéri szeretet alapvető parancsolat. Ezért minden értékes, ami az őszinte testvéri szeretet megnyilvánulása. Semmit nem ér, amit teszünk, ha nincs meg benne a testvérek iránti szeretet, mert Isten Atya, aki mindig és kizárólag gyermekei ügyét viseli a szívén.

Éljünk úgy, hogy Jézus mindig velünk legyen, és így elvigyük Őt a világba, mely nem ismeri az Ő békéjét.

Chiara Lubich

Február 03, péntek, 16:57:42

Életige – Életige – 2006. január