Meg lehet parancsolni valakinek, hogy szeressen? Ha érzelemnek fogjuk föl a szeretetet, akkor ez természetesen lehetetlen. Ha viszont Isten ajándékának tekintjük, akkor más a helyzet. Pál a Rómaiakhoz írt levelében, ahonnan ezt az életigét vettük, a Törvény és a szeretet kapcsolatáról szól, azt állítja, hogy a szeretet a Törvény beteljesítése.
Röviddel előtte arról ír, hogy honnan is származik ez a szeretet. „Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)
János első levelében ezt olvassuk: „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.” (1Jn 4,10)

  „A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti. Azután gyümölcsöt hoz” (Mt 13,23)   Jézus, miután példabeszédekben szólt a Genezáreti tó partján összegyűlt hatalmas tömeghez, tanítványaihoz fordult, és elmagyarázta nekik szavai mélyebb értelmét. A történet főszereplője Isten igéje, amelyet egy kicsi és törékeny maghoz hasonlít. A kövek, a tövisek, a madarak megakadályozhatják, hogy kicsírázzon, gyökeret eresszen és kalászt érleljen, de a bölcs magvető ismeri a mag duzzadó … Tovább…

  „»Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« És miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így folytatta: »Vegyétek a Szentlelket!«” (Jn 20,21-22)   A Feltámadott miután húsvét reggelén megjelent Mária Magdolnának, még aznap este megjelent tanítványai körében is. Az első reakciójuk az öröm, melyet az a valódi béke tesz teljessé, amit csak Ő adhat: „Békesség nektek”[1] (21. v.). Az öröm és a béke a Lélek gyümölcsei[2], Jézus ezért mondja nekik rögtön, hogy … Tovább…

Péter, Jakab és János, miután Jézussal fölmentek egy magas hegyre, meglátták a Mester dicsőségét, és hallották az Atya hangját, aki Fiának vallotta őt.
Rendkívüli élmény ez, szemtől szemben Istennel, aki itt lehetővé teszi teremtményeinek, hogy megismerjék őt dicsőségében. Félelemükben földre estek, de Jézus megérintette őket, és így szólt hozzájuk:
„Keljetek föl, ne féljetek!”

  „Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól.” (Ef 4,4)   A keresztények egységéért tartott imahéten[1] meghívást kapunk, hogy figyelmünket egy jellegzetes témára összpontosítsuk, amelyet Pál az Efezusi levelében említ. Az úgynevezett fogságban írt levelekben Pál a címzettekhez fordul, és arra buzdítja őket, hogy az egységükkel tegyenek hiteles tanúságot a hitükről. Egy a hit, egy a Lélek, egy a reménység, amelyre az egységünk épül, és csak ezáltal lehet tanúságot … Tovább…

  „Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.” (Mt 5,9)   Nemrégiben egy olasz egyetemek által létrehozott megfigyelőközpont arról számolt be, hogy egy év alatt több mint egymillió gyűlöletüzenet jelent meg a neten. A legdurvábbak a külföldiekre, a zsidókra, és mindenekelőtt a nőkre irányulnak. Természetesen nem általánosíthatunk, de mindannyian tapasztaltunk már a családban, a munkahelyen, vagy sportolás közben veszekedést, sértéseket és ellentéteket, amelyek megosztják és veszélyeztetik a társadalmi együttélést. Globális szinten jelenleg 56 … Tovább…

„Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett bárányomat!” (Lk 15,6)
Az ókori Keleten a pásztorok a legelőről visszatérve megszámolták a juhokat, és ha csak egy is hiányzott, készen álltak keresésére indulni akár a pusztaságban vagy akár az éjszakában, csak hogy megtalálják az egyetlen elveszettet.

Ez a példabeszéd egy bárány elvesztéséről és megtalálásáról szól, előtérbe helyezve a pásztor szeretetét. A pásztor észreveszi, hogy hiányzik egy a bárányok közül, megkeresi, megtalálja, és a vállára veszi, mert legyengülhetett és megrémülhetett, talán meg is sérült, és nem képes követni a pásztort. Ő pedig visszaviszi, biztonságba helyezi, és végül örömében meghívja a szomszédait is, hogy együtt ünnepeljenek.

„Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve.” (Lk 10,33)

Egy európai nagyvárosban a metrón látta Martin, hogy minden utas a mobiltelefonjával van elfoglalva. Virtuálisan össze vannak kapcsolódva, ám valójában az elszigetelődés csapdájába estek. És ott a nagy kérdés: „Vajon képtelenek vagyunk már egymás szemébe nézni?”

  „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!” (Jn 21,17) János evangéliumának utolsó fejezete Galileába, a Galileai-tóhoz vezet minket. Péter, János és a többi tanítvány Jézus halála után visszatért foglalkozásához, a halászathoz, de sajnos az éjszaka eredménytelenül telt. A Feltámadott ekkor harmadszor is megjelenik, és arra buzdítja őket, hogy ismét vessék ki a hálójukat, és ezúttal nagyon sok halat fognak. Ezután meghívja őket, hogy együtt étkezzenek a parton. Péter és a többiek felismerték őt, … Tovább…

„Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?” (Lk 6,41)

Miután lejött a hegyről, ahol imádságban töltötte az éjszakát, Jézus kiválasztja apostolait. Egy sík helyre érkezve hosszú beszédet tart nekik, amely a boldogságok kihirdetésével kezdődik…

  „Hiszed ezt?” (Jn 11,26) Jézus úton van Betániába, ahol Lázár már négy napja halott. A nővére Márta, amint hírét veszi, reménykedve rohan elébe. Jézus nagyon szerette őt és a nővérét, Máriát, valamint Lázárt, ezt az evangélium is hangsúlyozza[1]. Márta, bár szomorúan, de kinyilvánítja az Úrnak a belé vetett bizalmát, mert meg van győződve arról, hogy ha ott lett volna velük a testvére halála előtt, akkor az még mindig élne, és hiszi, hogy most is … Tovább…

  „Ő pedig a maga szegénységéből bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését” (Mk 12,44)   Márk evangéliuma 12. fejezetének végén járunk. Jézus ott van a jeruzsálemi templomban; figyel és tanít. Az ő tekintetén keresztül mi is szemtanúi lehetünk egy sokszereplős jelenetnek: emberek jönnek-mennek, imádkozók, hosszú köntösbe öltözött előkelőségek, gazdag emberek, akik a templom perselyébe dobják bőséges adományukat. De jön egy özvegyasszony is. Ő társadalmilag és anyagilag is a hátrányos helyzetű emberek közé tartozik. Az általános … Tovább…

  „Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva” (Jak 1,22)   Két fontos téma a meghallgatás és a gyakorlás, amelyet e havi igénk szerzője is alapvetőnek tart. A levél ugyanis így folytatódik: „Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz.” (Jak 1,25) Tehát az Isten igéjének megismerése és megélése iránti odaadás az, ami szabaddá tesz és … Tovább…

  „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” (Zsolt 23[22],1)   A 23. az egyik legismertebb és legkedveltebb zsoltár. A bizalom éneke, de egyben a hit örömteli megvallása is. Aki imádkozik, tudja, hogy Izrael népéhez tartozik, akiknek az Úr a prófétákon keresztül megígérte, hogy pásztoruk lesz. A szerző személyes boldogságáról énekel, mert tudja, hogy a templomban[1], a menedék és kegyelem helyén oltalomban részesül, de saját tapasztalatával másokat is bátorítani akar, hogy bízzanak az Úr jelenlétében. … Tovább…

  „Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet.” (1Ján 4,8)   János első levele egy kis-ázsiai gyülekezet keresztényeihez szól, és bátorítja őket, hogy állítsák helyre a közösséget egymással, mivel különböző megosztó tanok miatt alábbhagyott közöttük az egység. A szerző arra buzdítja őket, hogy tartsák szem előtt, amit a keresztény igehirdetés „kezdetétől fogva” tanítottak, és megismétli, amit az első tanítványok még láttak, hallottak és saját kezükkel is érintettek az Úrral való együttélés során: … Tovább…