A szeretet, amit Isten
Helyezett a szívünkbe,
Nem tesz kivételt.
Ez a szeretet
mindenkihez odafordul.
Nem tűri el a megkülönböztetést
Rokonszenves és ellenszenves,
Tanult és tudatlan,
Barát és ellenség között…
Mindenkit szeret.
Van egy mércéje is:
hogy úgy szeressük a felebarátot, mint önmagunkat.
Ugyanarra a szintre helyezzük
A felebarátot, mint saját magunkat.
Ezt szó szerint kell venni.
A keresztény szeretet nem olyan,
Mint a világban tapasztalható szeretet,
Ahol sokszor azért szeret az ember,
Hogy szeressék.
A keresztény szeretet elsőként szeret,
Nem várja el, hogy szeressék.
Ahogyan Jézus, aki a kereszten meghalt értünk.
Életét adta értünk, elsőként.
Ez a szeretet nagy művészete:
Mindenkit szeretni.
Úgy szeretni, mint saját magunkat.
Elsőként szeretni.
Van egy jellegzetes és gyakorlatias módszer arra,
hogy megvalósítsuk ezt a szeretetet:
a felebaráttal való “eggyé válás”.
Szenvedni azzal, aki szenved,
örülni azzal, aki örül,
hordozni mások terheit.
Bizonyos módon a másikká válni, mint Jézus,
az Isten, aki emberré lett szeretetből.
Eggyé válni mindenkivel mindenben, a bűnt kivéve.
A másikat, a többieket élni.
Ez egy nagy Ideál.
(Chiara Lubich írásaiból)