Június 6-án nyitották meg Frascatiban, a Szt. Péter székesegyházban a Fokoláre Mozgalom társalapítója boldoggá avatásának egyházmegyei szintű eljárását.

Az ünnepség előtt Giuseppe Matarrese püspök szentmisét celebrált, majd Chiara Lubich mondott rövid beszédet.  

A boldoggáavatási pert 2000. decemberében terjesztette fel Tivoliban a város akkori püspöke, Pietro Garlato, valamint Giuseppe Matarrese Frascati püspöke. Igino Giordani ugyanis Tivoliban született és a frascati egyházmegyében fejezte be földi életét.

 

Ki volt IGINO GIORDANI?

Igino Giordani író, újságíró, politikus, az ökumenizmus és a patrisztika szakembere. A huszadik századi Olaszország egyik legkiemelkedőbb alakja, igen sokoldalú személyiség, aki kultúrális, politikai, egyházi és szociális szempontból is igen gazdag örökséget hagyott ránk, és prófétai távlatokat nyitott.

1894-ben született Tivoliban, elsőként Orsolina és Mariano hat gyermeke közül. Apja kőműves volt, így Igino egy jótevőjének segítségével kezdte meg tanulmányait. 1915-ben besorozták katonának az I. világháborúba. Tüzértiszt lett, és ahogy később elmondta, soha nem akart az ellenségre lőni. Nagylelkűségéért és bátorságáért ezüst érdemrenddel tüntették ki, de ezzel együtt kiérdemelte azt a sebesülést is, amely egész életén át kínozta.

Bölcsész diplomát szerzett és Rómában kezdett tanítani.
Feleségül vette Mya Salvatit, akihez egyre gyengédebb és egyre mélyebb szeretet fűzte. Négy gyermekük született: Mario, Sergio, Brando és Bonizza

A huszas években kezdődött politikai pályafutása

Struzo atya ismerte őt, és az újdonsült Néppárt sajtóirodájának vezetőjévé tette. Piero Gobetti pedig kiadta a Rivolta Cattolica (Katolikus felkelés) c. könyvét, amelyet “az új katolikus gondolkodás összegzésének” nevezett. Megalapította a Parte Guelfa c. folyóiratot.
1924-25-ben már kidolgozta és terjesztette az “Egyházak egységéről” és az “Európai Egyesült Államokról” szóló gondolatait.

Politikai okokból otthagyta az állami iskolát és a Vatikáni Könyvtárban talált munkát, ahová sikerült fölvetetnie Alcide De Gasperit is, aki éppen akkor szabadult a fasiszta letartóztatásból. A Hittani Kongregáció folyóiratának, a Fidesnek igazgatója lett, és szoros együttműködésben állt Piero Bargellini Il Frontespizio c. folyóiratával, azaz a firenzei pezsgő irodalmi mozgalommal.

1944-ben a II. Világháború utáni Katolikus Akció új napilapjának, az Il Quotidianonak igazgatója, majd pedig Gonellát követi az Il Popolo élén.

1946. június 2-án választják meg parlamenti képviselőnek, és így belép az “alapító atyák” közé, akik lefektették az Olasz Köztársaság szellemi alapjait. 1948-ban újra választják, 1950-ben pedig az Európa Tanács tagja lesz Strasburgban.

Összegezve: Giordani < i>harcos politikus volt, de nem egyéni törekvések vezérelték, hanem a nehéz időket élő közösség iránti szeretet és szolgálat. A 20-as években a diktatúrával szemben bátran harcol a szabadságért. A politikában is megnyilvánuló határozott erkölcsi elkötelezettsége miatt a rezsim elutasítja. Okos és kitartó “kultúrális ellenállás” időszaka következik, mialatt könyveiben lelkesen ír a szabadságról és egy másfajta rendet hirdet.

46-tól 53-ig tartott életének legtermékenyebb időszaka: merész és prófétai kezdeményezések a társadalmi osztályok és a népek közötti béke érdekében. Mindezt az az “őszinte tisztaság” jellemzi, amely miatt sokszor kényelmetlen helyzetbe kerül, hangsúlyozza a lelkiismeret szerinti döntést, ellenzi a fegyverkezésre irányuló kiadásokat és a kommunisták befeketítését. E miatt az “őszinte tisztaság” miatt hamarosan ki is szorul a politikából (53-ban nem választják újra), de éppen ez az, ami ma azt mondatja velünk – De Rosa történész szavaival élve -, hogy “politikaellenes politikus volt, aki nem köpönyegforgató, aki nem hajlandó hatalmi okokból hatalomra törni”.

Mint író, több mint 100 művet pubblikált (átlagosan évente majdnem két kötetet), amelyet lefordítottak a legnagyobb nyelvekre, ezen kívül értekezéseket és esszéket, több mint 4000 cikket, leveleket és beszédeket.

Példaértékű keresztény élete

22 éves korában a katonai kórházban szenvedései közepette érzi először az életszentségre való meghívást, amelyben megerősítik Sienai Szent Katalin írásai. Iránta való szeretetből lép be a domonkos harmadrendbe, mert “ő volt az első – mondja -, aki fölébresztette bennem az Isten iránti szeretetet”.

Keresztényként evangéliumi lelkülettel vett részt minden földi tevékenységben, és ezt hivatásának érezte. Legfontosabb – és örökérvényű – művei tanúsítják mély egyháztörténelmi és patrisztikai ismereteit. Ebből fakad a rá jellemző megingathatatlan teológiai és lelki felkészültség. Ezt igen termékeny munkásságával gyümölcsözteti: a világiak, de a papok és szerzetesek lelki képzésével is foglalkozik, és arra törekszik, hogy keresztény lelkület járja át a kultúra világát.

Az ökumenikus párbeszéd előfutára, aki a 30-as években a II. Vatikáni Zsinat elveit vallja. A korai egyházatyák műveit tanulmányozza, fordítja és magyarázza egy olyan időszakban, amikor szinte feledésbe merültek. Az ő tanításukból meríti egyik legismertebb írását „A kereszténység társadalmi üzenetét“. Szinte azonosul velük, olyannyira, hogy Italo Alighiero Chiusano azt mondja róla: “olyan, mint egy egyházatya a régi időkből, aki Isten különleges szeretetéből föltámadt és közöttünk jár“.

Az életszentség útján


1948 szeptemberében találkozik Chiara Lubichkal, és ez az esemény még határozottabb indíttatást jelent számára az életszentség fáradságos, de fénnyel teli útján.

Mondhatni, új korszak nyílik az életében, mely teljes lényét magával ragadja, egy lelki közösség, mely egészen rendkívüli az alázata, az áttetszősége és a megélt egység miatt. Később azt mondja erről: “Úgy látom, minden tanulmányomnak, minden ideálomnak, életem minden eseményének ez volt a célja… Mondhatnám: eddig kerestem, most pedig megtaláltam”.

Lenyűgözi a Chiara Lubich által megélt és hirdetett “közösségi lelkiség” evangéliumi radikalitása, mert az egyházatyák álmának megvalósulását látja benne: tárjuk ki a kolostorok kapuját, hogy az életszentség ne csak kitüntetett személyek előjoga legyen, hanem tömeges jelenség a keresztény nép körében.
Ezért teljes odaadással csatlakozik a Fokoláre Mozgalomhoz. A mozgalmon belül “Foconak” (“Tűznek”) hívják, mert sugárzik belőle a szeretet. De nem csak erről van szó. Csatlakozásával gondvislés szerű eszköze lesz annak, hogy a Fokoláre alapítónője új fényben újabb dolgokat érthessen meg saját karizmájából.

Giordani úgy tűnik, fokozatosan kivonul a kultúra és a politika színteréről, hogy azt természetfölötti szinten élje újra. “Gyermekké” tudott lenni a szűzek mindent odaadó szeretete előtt, és így számára házas ember számára a “mérték nélküli szeretetben” nyílik meg a szűzekkel való közösség útja.

Mivel szívében tiszta és lelkében az egész emberiséget átölelő ember volt, utat tudott nyitni a világon házasok egész serege számára, akik erre az újfajta megszenteltségre kaptak hivatást. Körülöttük pedig családokból, ill. különböző társadalmi területen elkötelezett emberekből álló tömegmozgalmak születtek. Így Giordani Chiara egyik legközelebbi munkatársa lett, és Chiara “társalapítónak” tekinti őt.

A misztika útján

A Fokoláre olvasztótégelyében Giordani bejárja a misztika lelki útjainak magaslatait, ahol a lelki próbetétel, a megnemértés,
a fokozódó kitaszítottság miatt érzett megaláztatás, a fizikai fájdalom eltörpül amellett a mindennapos megtapasztalás mellett, hogy Krisztus jelen van, “ahol ketten vagy hárman” egyek az Ő nevében, eltörpül a megfeszített és elhagyatott Isten szeretetének titka mellett.

Az Istennel és Máriával való egység rendkívüli megtapasztalásával ajándékozza meg őt az Ég, és olyan sötét lelki próbatételekkel is, amelyeket az Úr azoknak tartogat, akiket legjobban szeret.
Lelki útja Istenbe repíti, és 1980. április 18-án este véget ér. Hamvai a Rocca di Papa-i (Róma) temetőben nyugszanak.

Egyetlen szóval ki is volt Giordani?

Több szellemi nagyság “prófétának” nevezte.
Chiara Lubich szerint “a boldogságok embere” volt, és nem mindennapos lelki mélységére utal, amikor “az egész emberiséget átölelő léleknek” nevezi.
Tommaso Sorgi szerint, aki áttanulmányozta egész életét, “Isten és az ember szerelmese”.

 

 

Június 08, kedd, 11:08:58

Hírek – Igino Giordani boldoggá avatása