„Bízzatok, én legyőztem a világot!” (Jn 16,33)
Ismerjük be, hogy a történelmi helyzetben, amelyben élünk, és amelyről minden nap egyre riasztóbb híreket kapunk, ez az ige úgy tűnik, nem aktuális. Valójában minden arra ad okot, hogy elcsüggedjünk. A minket jócskán meghaladó helyzetek bizonytalansága és a teljesítményre vonatkozó elvárások befolyásolnak és tartanak fogva minket.

  „Magasztalja lelkem az Urat” (Lk 1,46)   Lukács evangéliumának első fejezetében az Újszövetség egyetlen olyan részét olvashatjuk, amelynek főszereplője két nő, Mária és Erzsébet. Erzsébet egy Jeruzsálemhez közeli faluban élt, körülbelül 150 km-re Názárettől. Mária miután hírül vette az angyaltól, hogy Jézus anyja lesz (Lk 1,26–38), azonnal nekivágott ennek a hosszú útnak. Nem ismerjük a részleteket, csak annyit tudunk, hogy sietve a hegyek felé indult. De vajon miért ment oda? Mária azért ment, hogy … Tovább…

  „Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. […]  Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” (Mt 10,7-8)   Máté evangéliumának ebben a fejezetében Jézus éppen kiválasztja az apostolokat, név szerint szólítva meg őket, és különleges hatalmat ad nekik a tisztátalan lelkek felett, azok kiűzésére, és megadja nekik minden betegség és erőtlenség gyógyításának ajándékát is. Jézus eligazítja őket, hogy hol és hogyan teljesítsék kezdetben a küldetésüket. Világos az üzenet, amelyet hirdetniük kell: „Közel van a mennyek … Tovább…

  „Maradj velünk, mert esteledik” (Lk 24,29)   Az Emmausz falu felé vezető út története Jézus két tanítványának útját beszéli el. Álmaik, terveik és a Mesterrel töltött napjaik komoly pillanatai csalódást okoztak nekik, ezért hazatérőben vannak, hogy folytassák az életüket, ahogy azt a Jézussal való találkozás előtt tették. Alig három nap telt el keresztre feszítése óta, ezért követői körében mélységes csalódás, félelem és kétség uralkodott. Elhagyták Jeruzsálemet, a megvalósulatlan álmot, elhatárolódtak Krisztustól és üzenetétől is, … Tovább…

Péter, Jakab és János, miután Jézussal fölmentek egy magas hegyre, meglátták a Mester dicsőségét, és hallották az Atya hangját, aki Fiának vallotta őt.
Rendkívüli élmény ez, szemtől szemben Istennel, aki itt lehetővé teszi teremtményeinek, hogy megismerjék őt dicsőségében. Félelemükben földre estek, de Jézus megérintette őket, és így szólt hozzájuk:
„Keljetek föl, ne féljetek!”

  „Íme, újjá alkotok mindent!” (Jel 21,5)   Ez az ige a Jelenések könyvéből származik. Ez a könyv zárja az Újszövetség írásainak gyűjteményét. Az „Apokalipszis” cím jelentése „kinyilatkoztatás”, és a szerző szeretné megértetni velünk a végső dolgokat, amikor Krisztus visszatér a földre, a gonosz véglegesen vereséget szenved, létrejön egy új ég és új föld. A szöveg nem könnyen érthető. Kr. u. 81 és 96 között íródik, amikor kegyetlenül üldözik a keresztényeket. A gyülekezetekben félelem uralkodik, … Tovább…

  „Meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását.” (Iz 52,10)   Babilonba száműzve Izrael népe mindent elvesztett: földjét, királyát, templomát, és ezzel együtt a lehetőséget is, hogy imádja Istent, aki korábban kivezette őket Egyiptomból. De íme, egy próféta hangja megdöbbentő kijelentést tesz: ideje hazatérni. Isten ismét hatalommal fog közbeavatkozni, és az izraelitákat a sivatagon át Jeruzsálembe vezeti, és a föld minden népe tanúja lesz e csodálatos eseménynek.   „Meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását.” … Tovább…

„Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett bárányomat!” (Lk 15,6)
Az ókori Keleten a pásztorok a legelőről visszatérve megszámolták a juhokat, és ha csak egy is hiányzott, készen álltak keresésére indulni akár a pusztaságban vagy akár az éjszakában, csak hogy megtalálják az egyetlen elveszettet.

Ez a példabeszéd egy bárány elvesztéséről és megtalálásáról szól, előtérbe helyezve a pásztor szeretetét. A pásztor észreveszi, hogy hiányzik egy a bárányok közül, megkeresi, megtalálja, és a vállára veszi, mert legyengülhetett és megrémülhetett, talán meg is sérült, és nem képes követni a pásztort. Ő pedig visszaviszi, biztonságba helyezi, és végül örömében meghívja a szomszédait is, hogy együtt ünnepeljenek.

„Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve.” (Lk 10,33)

Egy európai nagyvárosban a metrón látta Martin, hogy minden utas a mobiltelefonjával van elfoglalva. Virtuálisan össze vannak kapcsolódva, ám valójában az elszigetelődés csapdájába estek. És ott a nagy kérdés: „Vajon képtelenek vagyunk már egymás szemébe nézni?”

„Ti adjatok nekik enni!” (Lk 9,13)

Egy magányos helyen vagyunk Galileában, Bétszaida közelében. Jézus Isten országáról beszél egy nagy tömegnek. A Mester azért ment oda az apostolokkal, hogy megpihenjenek egy kicsit hosszú missziós útjuk után ebben a térségben, ahol a megtérésről prédikáltak, mindenütt „gyógyítottak és hirdették az örömhírt”. Fáradtan, de túlcsorduló szívvel meséltek arról, amit megéltek.

  „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!” (Jn 21,17) János evangéliumának utolsó fejezete Galileába, a Galileai-tóhoz vezet minket. Péter, János és a többi tanítvány Jézus halála után visszatért foglalkozásához, a halászathoz, de sajnos az éjszaka eredménytelenül telt. A Feltámadott ekkor harmadszor is megjelenik, és arra buzdítja őket, hogy ismét vessék ki a hálójukat, és ezúttal nagyon sok halat fognak. Ezután meghívja őket, hogy együtt étkezzenek a parton. Péter és a többiek felismerték őt, … Tovább…