„Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. […]  Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” (Mt 10,7-8)

Máté evangéliumának ebben a fejezetében Jézus éppen kiválasztja az apostolokat, név szerint szólítva meg őket, és különleges hatalmat ad nekik a tisztátalan lelkek felett, azok kiűzésére, és megadja nekik minden betegség és erőtlenség gyógyításának ajándékát is. Jézus eligazítja őket, hogy hol és hogyan teljesítsék kezdetben a küldetésüket. Világos az üzenet, amelyet hirdetniük kell: „Közel van a mennyek országa.”[1]

A felszólítás, hogy „útközben” hirdessék a rájuk bízott üzenetet, egyrészt hangsúlyozza, hogy az igazi tanítvány elsősorban a közelség hirdetője, másrészt pedig azt, hogy az úton való együtt haladásuknak is igehirdetéssé kell válnia. János evangéliumában ugyanis az új parancs átadása után Jézus azt mondja: „Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.”[2]

„Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. […]

Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”

A „mennyek országa” Jézus üzenetének szíve. A rokon értelmű „Isten országa” kifejezést az Ószövetségben Istennek az emberi történelem feletti uralmára, kormányzására és üdvözítő tevékenységére használták. Ő a világ és mindenekelőtt Izrael népének ura, a népé, amely Dávid király egy leszármazottját várta, aki majd helyreállítja Izrael szerepét a népek között. Az Újszövetség Jézust Dávid leszármazottjaként, tehát királyként mutatja be. Egy földi királysággal ellentétben a „mennyek országa” a béke és az igazságosság országa, ahol gondot viselnek a szegényekre, ahol a megbocsátás és a megbékélés uralkodik, amely életet és világosságot hoz minden nemzetnek. Ez egy olyan ország, amely már elkezdődött a világban és az emberek szívében, de amely Jézus visszatérésekor valósul majd meg teljes mértékben.

„Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. […]

Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”

Jézus azt hirdeti, hogy ez az ország időben közel van, a küszöbön áll. A példabeszédekből, mint például a mustármagról vagy az egész tésztát megkelesztő kovászról szóló elbeszélésből megérthetjük, hogy ez titokzatos és alázatos, de kitartó módon működik az idők folyamán. A „közel” szónak térbeli értelme is van. Amikor a tanítványok, akik Jézus lelkének jelenlétét hordozzák, közelednek az úton, akkor Isten országa közeledik, és amikor Márk evangéliumában Jézus azt mondja az írástudónak: „Nem vagy messze az Isten országától”[3], valószínűleg nemcsak azt akarta mondani, hogy „elkezdted megérteni”, hanem azt is, hogy „nem vagy messze tőlem”.

„Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. […]

Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”

Az „ingyen” egy olyan kifejezés fordítása, amely az eredeti görögben „ajándékot” jelent. Rávilágít arra, hogy amit az apostolok kaptak, azt nem azért kapták, mert megérdemelték. Ennek a forrása Isten nagylelkűsége és az a tény, hogy egy különleges küldetésre lettek kiválasztva.

Chiara Lubich ezt írja: „Isten országát tehát be kell fogadni. Ez egy ajándék, amelyet Istentől kapunk, ugyanis semmilyen emberi erőfeszítés, aszketikus próbálkozás, tudós tanulmány vagy kutatás nem képes bevezetni bennünket Isten országába. Maga Isten az, aki elénk jön, aki kinyilatkoztatja magát fényével, vagy megérint kegyelmével. Semmilyen érdemünk nincs, amellyel dicsekedhetnénk, semmink sincs, ami feljogosítana Isten hatalmas ajándékára. Az országot ingyen kínálják neked.”[4] Ez a meghívás pedig arra indít, hogy ma is folytassuk a küldetést, amelyet Jézus az apostolokra bízott. Szóval és tettel hirdessük Isten országának közelségét, és közösen mondjuk el minden embernek a remény üzenetét, hogy ebben a zaklatott és bizonytalan világban Isten mérhetetlenül szereti őt, Isten mindannyiunkat mérhetetlenül szeret.

Augusto Parody Reyes és az életige csoport gondozásában

[1] Mt 10,7

[2] Jn 13,35

[3] Mk 12,34

[4] C. Lubich, Parole di Vita (Az élet igéi): Szerkesztette Fabio Ciardi, megjelent az Opere di Chiara Lubich 5. köteteként a római Città Nuova kiadónál 2017-ben. A szöveg konkrétan a 152–153. oldalakra hivatkozik (p. 2).