Maria Voce-val (Emmaus) kettős évfordulót ünnepeltek a Fokoláre Mozgalom nemzetközi központjában: egyrészt az egység szövetségét, mely elindította a „49-es Mennyország” tapasztalatát, másrészt Emmaus születésnapját. Mintegy 300-an voltak jelen a Római Máriapoliból valamint Róma és Észak-Lazio közösségeiből. 

Emmaus szeretné mindenkinek, az egész világra eljuttatni köszönetnyilvánítását a számtalan jókívánságért, és az imákról és egységről biztosító köszöntő üzenetekért.

Maria Voce (Emmaus) üdvözlő szavai az ünnep végén: 

Örömmel vagyok itt veletek! Most természetesen a tekintetem, a szívem kilép ebből a teremből, átmegy a szomszéd terembe, sőt kinyílik az egész világra, mert ezt a napot, a Szövetség napját világszerte ünnepeljük. El sem tudjátok képzelni, mennyi üzenetet, mennyi WhatsApp-ot, mennyi telefonhívást kaptam ma reggeltől folyamatosan, egész nap! Ez is azt jelzi, hogy mindenki szívében mennyi öröm, mennyi hála van Chiara valóban rendkívüli isteni tervéért, amit egyre inkább felfedezünk. Ezt láttuk – csakhogy a legfrissebbet mondjam – a legutóbbi rendezvényünkön, a Genfesten is! Ez valóban Chiara életet fakasztó, továbbra is vitális, kreatív hűségről és bőséges gazdagságról tanúskodó életének győzedelmes folytatása volt! Valóban van mit megköszönnünk, és nagy hála van bennünk.

Aztán igazán örülök, hogy ez alkalommal itt ünnepelhetek, mert eddig mindig nyaraltunk ilyenkor, mindig másutt voltam. Szívesen megismerkedtem a különböző helyeken élő közösségekkel, akik szerettek volna megünnepelni, együtt ünnepelni, mint ma is itt. Mindig nagyon szép alkalmak voltak ezek, Isten pillanatai, ahogy a mai ünnepünk is Isten pillanata. Tehát, ez a nagy hála van bennünk.

Azt hiszem, az idén a Szűzanya dédelgetett bennünket, ezerféle meglepetést okozott, egyik szebb volt, mint a másik, egyik gazdagabb volt, mint a másik. És most? Most azt mondanám, hogy elhagyjuk őt, mert egy új év és a lelkiség egy újabb pontja következik. Ugyanakkor pedig, úgy gondolom, hogy továbbra is ő vezet minket, ő, a Szentlélek Jegyese, ő, akit a Szentlélek előreengedett a 49-es Mennyországban, ahogy Chiara mondta. A Szűzanya most azt mondja a Szentléleknek: „most te menj előre, eljött a te pillanatod, gyere és alakítsd át minket Krisztus Testévé”. Alakítson át minket azzá az egységgé, azzá a kommunióvá, amire csak Ő, a Szentlélek képes! Ha jól belegondolunk, a Szentlélek, az Atya és a Fiú között lévő szeretet, a Szentháromság szeretete, a Szentháromságban áramló szeretet képes a Hármat Eggyé tenni. Ez a szeretet képes minket is Eggyé tenni. Chiara mindig is így gondolta, mindig is így látta a Szentlelket. És ez összekapcsolódik az Egyházzal. Az idei témánkban, amint tudjátok, összekapcsoljuk a lelkiségnek ezt a két pontját: a Szentlélek az Egyház lelke. Ez azt jelenti, hogy az Egyházra is tekintünk és a Szentlélekre is. De mindig Máriával, aki az Egyház édesanyja, az Egyház modellje, az Egyház képe és a Szentlélek Jegyese. Tehát, továbbra is ő őrködik felettünk ezekben a felfedezésekben.

Az idei témámban – melyre hamarosan sor kerül – az Egyházzal kapcsolatban felidézem Chiara egyik gyönyörű elmélkedését, mely az aranyba öltözött városról szól, emlékeztek? Loppianóról énekeltük. A teljesen aranyba öltözött város, ahol az isteni kerül előtérbe, az emberi pedig a hátteret adja. Chiara azt mondja, hogy ez a város minden városban jelen van, és ez a város az Egyház. Tehát, mit szeretnénk, hogyan nézzen ki az Egyház? Úgy, hogy ez az aranyváros legyen, ahol az isteni kerül előtérbe, és az emberi adja a hátteret. Chiara az elmélkedését azzal zárja, hogy ehhez elegendő, ha kialszik bennünk az emberi, és felragyog az isteni szeretet. De mi az isteni szeretet? A Szentlélek. Chiara megtanít minket magunkba vonzani a Szentlelket, mert emlékeztek, azt mondta: „Nekem mindig kéznél van a Szentlélek”, de azt is mondta: „Nektek is kéznél lehet a Szentlélek”. Ez tűnhetne egy szellemes mondásnak, azonban újra meghallgatva a geneknek mondott egyik válaszában Chiara ezt mondja: „De ha a Szentlélek szeretet, alig várja, hogy segítségünkre siessen. Ha valaki ajtót nyit neki, azonnal a segítségére siet!” A Szentírásnak ezt az igéjét idézte: „Ha ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle…” Ez azt jelenti, hogy Ő kéznél van, nem kell hozzá nem tudom, mit csinálni… de vágynunk kell rá. Nagy hatással volt rám, ahogy most a mise előtt újra megnéztük a „Chiara isteni terve”^[1] videót. Egyszer csak elhangzott benne, hogy aki vágyik a Bölcsességre, az meg is kapja azt. Tehát, a Szentlélek bennünk van, a Szentlélek a rendelkezésünkre áll, belénk akar költözni, de vágynunk kell utána, mert ha becsukjuk előtte az ajtót, akkor biztosan nem jön el. Chiara is azt tanítja, hogy ahhoz, hogy megnyissuk előtte az ajtót: hallgatnunk kell arra a hangra, és élni kell a kölcsönös szeretetet, mely életet ad Jézusnak közöttünk. Ahol jelen van Jézus, ott nem hiányozhat a Lelke. És mi Jézus Lelke? A Szentlélek. Tehát, ha Jézus köztünk van, jelen van a Szentlélek. Valóban megvan a lehetőségünk, hogy köztünk legyen, és akkor megkapjuk a kegyelmet, hogy minden város isteni voltát felragyogtassuk, nem csak azt a várost, amit Jézus alapított, az Egyházat, hanem a város-Egyházat, mely minden városban jelen van, ha Jézus köztünk van. Ezt szeretnénk felfedezni az idén, és ezért forduljunk ismét a Szűzanyához, hogy ő fedeztesse fel velünk, mi pedig kezdjünk így élni, Máriával, és úgy tekintsünk az Egyházra, ahogy ő tekint rá, és ahogy ő tekint a Szentlélekre. Kérjük az ő segítségét, hogy így élhessünk az idén is. 

Köszönöm nektek ezt az ünnepet, és szeretném, ha ez a köszönetnyilvánítás valóban eljutna mindenkihez, azokhoz is, akikhez én nem fogok tudni ténylegesen eljutni, mert el sem tudom képzelni, hogyan tudnék válaszolni mindenkinek, aki felköszöntött. Tehát, remélem, ez a köszönetnyilvánítás azt is szolgálja, hogy elmondjam mindenkinek, hogy egyek vagyunk.

És ha egyek vagyunk, akkor ez bizonyíték arra, hogy jelen van a Szentlélek. Amikor úgy érezzük, hogy valóban egy család, egyetlen valóság vagyunk, a Szentlélek tesz bennünket azzá. Nagy hatással volt rám a szövetségkötés is, mert tulajdonképpen azt mondjuk: hogy „megvalósuljon a terved”. A videóban szó esett a Chiaráról alkotott tervről, a mindannyiunkról, az egész Műről alkotott tervről. Mit kell tennünk, hogy ez megvalósuljon? Meg kell kötni a Szövetséget. Ez lényegében mire kötelez bennünket? Arra, hogy a semmiségünket éljük. Ez a mi kötelességünk, mert a többit Isten teszi: az eucharisztia, a kölcsönös szeretet, stb., stb. De mi elkötelezzük magunkat, egyesülünk ebben a szövetségben, amikor azt mondjuk: a semmiségünkön. Tehát, mindent megteszünk, hogy semmik legyünk. 

Hogyan válhatunk semmivé? A szeretettel, és főként az elhagyott Jézus iránti szeretettel, mely kifinomítja a szeretetünket – ami minduntalan keveredik az emberivel – az elhagyott Jézus iránti szeretettel, mely megtisztítja a szeretetünket, hogy valóban a megtestesült szeretet legyünk, Jézus szeretete, mely megadja nekünk a Szentlelket. Tehát, ezt kívánjuk, erre van szüksége a világnak. Természetesen, elsősorban nekünk van rá szükségünk, mi is a világhoz tartozunk, de mi legalább tudjuk, hogy bennünk lehet a Szentlélek. A világ nem tudja, ezért legalább rajtunk keresztül felfedezheti, vágyhat rá, mert ha vágyik utána, a Szentlélek berobban ebbe a világba és megújítja a föld színét, mert az Ő feladata az, hogy megújítson, hogy mindent újjá tegyen.

És ez az újdonság, mely biztosan kreatív, mert Szentlélek, és bizonyára hűség, mert az Atya és a Fiú szeretete.

Tehát mindenkinek minden jót kívánok és köszönöm ezt az ünnepet! Köszönöm!

Rocca di Papa, 2018. július 16.

^[1] Utalás a röviddel korábban megnézett videó felvételre: Emmaus beszéde Castel Gandolfóban a fokolarinik és házas fokolarinik iskolájának, 2014. május 14.