Az idén is szeretnénk valamit tenni azért, hogy Jézus kerüljön az ünnep középpontjába. „Kilakoltatták Jézust” – írja Chiara Lubich, ezért a legkisebbek, a 4–9 éves gyerekek karácsony előtti akciójuk keretében világszerte kis Jézust visznek az emberek közé.

A kezdeményezés 1980 Karácsonyán indult: Chiara Lubich egy nagyváros utcáin megdöbbent a fényárban úszó, mesefigurákkal, télapókkal, tündérekkel zsúfolt kirakatok láttán. Hol van Jézus? A karácsonyból hiányzik az igazi ünnepelt, elfedi az ezernyi színes fény csillogása és a szánokkal és gazdagabbnál gazdagabb ajándékokkal tetszetősen kidíszített kirakat. Így született meg a „Kilakoltatták Jézust” című írása: „Szívemben kétkedés van, majd szinte lázadnom kell: ez a gazdag világ meghamisította a karácsonyt, mindent, ami vele kapcsolatos, és elüldözte Jézust!”

A Fokoláre Mozgalom legifjabb nemze-déke, a gen4-ek ennek hatására szerte a világon elkezdtek gipszből készített kis Jézust vinni az emberek közé, hogy otthont találjanak a kis Jézusnak és felmelegítsék az emberek szívét, mert ma kevesen tapasztalják meg, hogy Ő közénk jött. 

Argentínában az egyik gen4 kisfiú édesapját, aki a Karizmatikus Megújulási Mozgalomhoz tartozik, meghatotta Chiara írása, és ezt mondta: „Chiara egy nagy inspirációt kapott, mi pedig nem szalaszthatjuk el ezt az alkalmat, hogy Jézust adjuk, hiszen a világnak éppen erre van szüksége!” Rögtön nekilátott a munkának és plébánián sokakat bevonva elindította a „Navidad solidaria” (szolidáris karácsony) akciót. A karizmatikusok 150 darab gipsz kis Jézust készítettek, a cserkészek 300-at, a Katolikus Akció 300-at, a gen4-ek – sokak segítségével – 450-et. Így összesen 1200-at tudtak szétosztani.

Egy Nápolyhoz közeli kis városban a gen4-ek írtak a polgármesternek egy levelet, hogy az Önkormányzat épülete elé mehessenek a kis Jézuskákkal. A polgármester nemcsak az engedélyt adta meg szívesen, hanem személyesen is fogadta őket, és kérdésére a gen4-ek elmesélték neki az egész történetet. Ő kapta az első kis Jézust.

Évek óta Magyarországon is több városban kimennek az utcákra: Budapesten, Szegeden, Kecskeméten, Jánoshalmán, ahol a gyerekek furulyaszóval, gitárral kísérve énekelnek és megkérdezik az arra haladó emberektől: „Szeretné-e hazavinni Jézust?” Egyszer a Ferenciek terén a metró aluljáróba kellett menekülniük az eső elől, ahol hatalmas lárma volt. Végül egy magányosan hegedülő cigányember nagylelkűen az „ő nótájukat” kezdte el húzni, mire egyre nagyobb tömeg gyűlt össze körülöttük: karácsonyi dalokat énekeltek, és minden járókelőnek boldog ünnepeket kívántak!
A kezdeti félénkséget és az esetleges nehézségeket legyőzve – hogy nem mindig állnak meg az emberek – a járókelők és a gyerekek szíve is jobban kinyílik, hogy befogadják az igazi Ünnepeltet!

A gyerekek szeretete sokakat megérint. Egy Firenze környéki városban a gen4-ek házról házra bekopogtattak a kis Jézussal a családokhoz. Egy szigorú tekintetű férfi nyitott ajtót, elmondták, hogy gen4-ek és szeretnék átadni neki Jézust, mire kissé goromba választ kaptak: „Engem nem érdekel, mert ateista vagyok!”. Lorenzo erre megkérdezte: „Mi az az ateista?” „És mi az a gen4?” – kérdezett vissza a férfi. „A gen4-ek szeretetből jócselekedeteket tesznek” – magyarázta komolyan Lorenzo. A férfi kicsit meghatódva válaszolt: „Nem egészen abban hiszek, amiben te, de én is szeretnék egy jócselekedetet tenni!” Elfogadott egy kis Jézuskát, és a szegényeknek is adott pénzt.

Akik kis Jézuskát visznek haza, gyakran pénzt is adnak, hogy a gen4-ek kezdeményezéseit segítsék. Az idén ezt az összeget Afrikába fogják elküldeni. Erről szól a poszter is, amit készítettek: „Mi gen4-ek örömet szeretnénk vinni a világba”, a másik felirat pedig: „Jézus, amíg mi vagyunk, nem kell félned, hogy szenvedni fogsz a szegényekben!”