Együtt az úton: A Cseh Köztársaság különböző területeiről 150 fiatal jött össze, akik nagy célokat szeretnének elérni. Az együtt töltött napon egy új és járható utat találtak, amelyen szabadon, befolyásoktól mentesen haladhatnak előre.

„2007-ben megállapították, hogy leukémiás vagyok. Kezdetben jól fogadtam ezt a hírt, de egyszercsak félni kezdtem a haláltól, és nagyon sokat jelentett a gen társaim, a Fokoláre Mozgalomhoz tartozó fiatalok segítsége: az sms-ek, e-mailek, látogatások. A harmadik kemoterápiás kezelés alatt a kórházban találkoztam egy velem egyidős lánnyal, nem sokkal azelőtt lett édesanya, és sokkal rosszabbul volt, mint én. Nem volt férjnél és meg sem volt keresztelve. Ennek ellenére nagyon sokat beszélgettünk Istenről, a hitről és a házasságról. Bár megtörtént az átültetés, mégsem tudta legyőzni a szervezete a betegséget. Rövid idővel azelőtt, hogy súlyosra fordult az állapota, elmondta, hogy szeretne megházasodni, így aztán azt kérte a családjától, hogy kereszteljék meg. Ekkor már haldoklott. Eljött egy pap a kórházba és Margit Mária névre keresztelte. Néhány nap múlva elhunyt: Alacoque Szent Margit Mária ünnepe volt.”

Agnieska megrázó tanúságtéte-lével kezdődött a program, és a mindennapokból vett tapasztalatok megosztásával folytatódott. A Máriapoli Központban összegyűlt fiatalok találkozójának ők maguk voltak a főszereplői. „Együtt haladunk az úton” címmel a szervezők – elbeszélésük szerint –  szerették volna mélyebben megmutatni, hogy „milyen rendkívül nagy az Ideál, amelyben hisznek”. „Kezdetben nem voltam túl derűlátó – vallja be Lukas -, úgy gondoltam, legfeljebb ötvenen fognak eljönni, de nem így volt. Nyilvánvaló, hogy az egység ideálja nagyon sokat mond!”
A teremben alig férnek el 150-en. Csehország minden részéről érkeztek fiatalok. Legtöbben első alkalommal találkoztak a Fokoláre Mozgalommal, és nagy örömmel mondták el, hogy órási dolgot fedeztek fel. „Egy barátnőmtől hallottam a fokolárról, és nem tudtam, hogy mire számítsak – mondja Krisztina, egy 17 éves lány -, nagyon meglepett, hogy itt minden hozzászólásban nagy szeretetet éreztem. Mondhatom, hogy nagyon erősen érzem Isten jelenlétét. Megrendített, mert édesapám nem hívő, és nagyon sajnálom, hogy nem ismeri ezt a mozgalmat.”

Maria Voce és Giancarlo Faletti elmesélték saját „útjukat”, hogy ők hogyan ismerték meg az egység ideálját, és hogyan döntöttek úgy, hogy a fokolár útján követik Istent. Ez sok kérdést vetett fel a résztvevőkben, és nagyon mély válaszokat kaptak. Egyet idézünk: Egy lány azt kérdezte, honnan vegyen bátorságot a radikális és szabad, befolyásoktól mentes döntésekhez. Maria Voce így válaszolt: „Az ifjú kor a fontos választások időszaka: ha most nem teszitek ezt meg, a későbbiekben sem lesztek képesek rá. Igen, bátorság kell hozzá, de a bátorság ott van benned, az Isten-kapcsolatban találod meg. Ha szeretetből döntesz, nyugodt lehetsz. Ne halogass örökké, és ne engedd másoknak, hogy helyetted döntsenek.”

A meghívás így szól: „szeressünk a lehető legjobban”, ahogy Jézus a kereszten, és kezdjünk mindig újra, hogy ne kelljen „fölöslegesen bánkódnunk”. A hallgatóság igen figyelmes, alig akarnak hazamenni. Elisabetta 27 éves, azt mondja: „Én általában nagyon kritikus vagyok, de ugyanakkor keresem, hogy hol és hogyan lehet jól megélni a kereszténységet, keresem az utamat, ezért örömmel vettem, hogy megismerhettem a fokoláre Mozgalmat. Amit hallottunk, az egy nagy kincs a számomra, és bátorít, hogy végre tartozzak valahová. Úgy megyek el, hogy megértettem, bármit is teszek az életben, abban Isten a fontos, és ezt nem szabad megtartanom magamnak.” Nemcsak Elisabetta, hanem sokan mások is úgy érezték, hogy tényleg egy új út nyílt számukra.

Május 23, hétfő, 23:37:30

Hírek – Találkozás Prágában a fiatalokkal