Hétszázan gyűltek össze a Cseh Köztársaságból
Május 21-én a Mozgalom tagjai együtt ünnepelték az „Arany Prága” elnevezésű akció 10. évfordulóját. A Fokoláre Mozgalom elnöke újabb találkozókon vett részt.
A Fokoláre Mozgalom csehországi történetét nagyon gyakran a hősiesség jellemezte. Az egység Ideálja a 60-as években érkezett Csehszlovákiába, amikor szocialista hatalom alatt élt az ország. Miután az 1968-as a prágai tavaszt fegyverrel elfojtották, még erőszakosabb elnyomás következett egészen 1989 novemberéig, a rendszer bukásáig. Ezekben az évtizedekben a cseh nép sokat szenvedett, ám titokban, üldözöttként is sokan csatlakoztak a Fokoláre Mozgalomhoz. Május 21-én pedig 700-nál többen gyűltek össze az egész országból azért, hogy a Fokoláre Mozgalom elnökével találkozzanak, méghozzá a prágai Kultúrpalotában, mely a város egyik kormányzati épülete.
Izgalom, öröm, várakozás töltötte el a „családi ünnep” résztve-vőit, akik emlékez-nek, de előre is tekintenek. Sok kérdést tettek fel Maria Vocénak és Giancarlo Falettinek.
Egy gen 4 ezt kérdezte: „Kiskorodban miről álmodtál?”, egy gen 3: „Hogyan ismerted meg Istent? Mit tennél, ha egy szegény családdal találkoznál? Isten miért nem lépett közbe, amikor Hitler megölte azt a sok embert?”.
A felnőttek többek között azt kérdezték az elnöktől, mi a jelen tősége külföldi útjainak, hogyan vigyék előre országuk „építését”, érdekelte őket a Mozgalom közösségének élete és tanácsot kértek az aktivizmus veszélye ellen.
„Utazni annyi, mint meglátogatni a családomat, és ez számomra nagy öröm. Azért megyek, hogy támogassam, bátorítsam, megértsem őket, akár kis, akár nagy dolgokról van szó” – mondja Maria Voce. „A nemrég zajlott észak-amerikai utazás során, ahol minden olyan hatalmas és hozzá képest a mi közösségünk olyan kicsinek tűnik, azt éreztem, hogy Jézus, aki jelen van azok között, akik szeretik egymást, a legnagyobb hatalom. Így a cseh nép meghívására is szívesen válaszoltam, azzal a vággyal, hogy ’minden nemzethez elmenjek’. Ezzel az Ideállal nemcsak lehet, de kell is vinnünk a világba a feltámadás örömhírét, magunkkal kell vinnünk Jézust az iskolákba, a gyárakba, a parlamentbe. Ez a legnagyszerűbb, amit tehetünk”.
Ugyanaznap délután a találkozó kibővült azokkal, akik szeretnék megismerni a fokolár „forradalmat”. Életből vett tapasztalatokat, kezdeményezéseket hallottunk minden korosztályból. Szóba került az „Arany Prága” terv, amit Chiara Lubich 2001-ben történt látogatása során indított el. A prágaiak elkötelezték magukat városuk újraevangelizálására, lélekkel átjárására, mely sok gyümölcsöt termett. Maria Voce új lépést javasolt: „Érezni a történelmet és a lelki mélységet, ami a nehéz időkben sem semmisült meg, hanem fedve és talán így védve volt. Így nem a nulláról kell kezdenetek, hanem a mély gyökerekből, amiből ez a nép, ez a kultúra ered. A következő lépés legyen az új evangelizációban: azok az emberek, akik a kölcsönös szeretet által megújultak, vigyék hírül, hogy Jézus feltámadt, hogy minden fájdalmat megváltott és ebben legyen mindannyiunk öröme”. Éreztük: a történelem új lapjai várnak megírásra.
Ezt erősítette meg mons. Frantisek Radkovský is, a cseh püspöki konferen-cia tagja a laikusokhoz fordulva: „Az Egyház sokat vár a mozgalmaktól, mert ezek a legdinamikusabbak, a Szent-lélek ajándékai korunk számá-ra. Társadalmunk napjainkban szekularizált, de nyitott a lelki dolgok iránt és fontos, meglássák, hogy a keresz-ténység igazi humanizmus. A mozgalmak el tudnak jutni mindenkihez, hiszen jelen vannak a társadalom sok területén, a családoktól az iskolákig, a politikától a gazdaságig, a médiától a sportig”.
A találkozó záró dallama egy kvartett művészi előadása: „Mission impossible”. Eszünkbe jut, hogy ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.
Aurora Nicosia nyomán