Interjú Liliana Cosi olasz balett táncosnővel, aki a hatvanas években, még karrierje kezdetén, a moszkvai Bolsoj vendége volt.

A Bolsoj Szinházban töltöttem második gyakorló évemet egy néhány hónappal korábban megkötött kulturális csereprogram keretében, mely a Milanói Scala és a moszkvai Bolsoj Szinház között jött létre. Tanárom Irina Tihomirnova volt aki azt találta ki, hogy megtanítja nekem a Hattyúk tava főszerepét. Számomra teljesen új volt ez az ötlet, de igent mondtam és ezzel egy nagyon kemény tapasztalat kezdődött, mert Irina nagyon igényes volt, szinte szó szerint kifaragta belőlem a lépéseket és a mozdulatokat – de én álltam a sarat!

Amikor közeledett a premier (azt gondolom, hogy ő jobban izgult, mint én) azt mondta: „Felejtsd el mindazt, amit mondtam és táncolj az olasz lelkeddel!” Fellépésem előtt Irina három keresztet rajzolt a homlokomra. Nem tudta, hogy keresztény vagyok, mert semmi olyat nem hordtam, ami erre utalt volna.

Chiara Lubich lelkiségéből – amit kevéssel azelőtt ismertem meg – azt tanultam, hogy az Isten iránti szeretetet megélni és nem megmutatni kell. Másnap a szovjet napilap, az Izvesztyija azt írta a premierről, hogy balett stílusom egészen lélekkel teli volt. Azt mondták, hogy ilyen kifejezést eddig még soha nem írtak ebben az újságban! Ekkor indult útjára karrierem.

Abban az időszakban egyedül élt Moszkvában?

Nem. A Bolsoj Színházhoz tartozó szálláson éltek az olasz balett táncosok, akiknek a felelőse voltam és rajtuk kívül velem volt még Valeria Ronchetti, Vale, aki Chiara egyik első társnője. Azért jött Moszkvába, hogy mellettem legyen.Nehéz elmondani szavakkal, hogy mit is jelentettek az első hónapok. Radikálisan megváltozott a gondolkodásom szakmai, lelki, és emberi téren, mely egész életemre kihatott egészen a mai napig.

Valamit mond erről az időszakról Valénak az a mondata, melyet akkor naplójába írt: „Nem Jézusért kell táncolnod, hanem Jézusnak kell táncolni benned.”

A kérdésre, hogy azóta többször visszatért-e Oroszországba? így válaszol:

Rendszeresen visszatértem, egészen 1989-ig a szovjet kormány meghívására, így sok turnén vettem részt, de nem csak Oroszországban, hanem a Szovjetunió tagállamainak fővárosaiban. Több mint 130 előadáson vettem részt és háromszor voltam Moszkvában a nemzetközi balett versenyek zsűritagja.

Milyen nyomokat hagyott Liliana Cosiban ez az orosz tapasztalat?

Szorosan szakmai szempontból rengeteget kaptam. Abban az időben a tanárok és a művészek nagyon magas színvonalat képviseltek és most, amikor tánckarunk és iskolánk táncosait tanítom vagy korrigálom, az ő példájukat tartom szem előtt.Életem szempontjából azt tanultam meg, hogy bárhol lehet élni az Evangéliumot és ez az élet vonzó azok számára is, akik nem ismerik azt.