Élet, szeretet és Fény címmel három felvonásban járták végig a 19 éves sassellói lány, Boldog Chiara Luce Badano életét a fiatalok a boldoggáavatás estéjén a Vatikánban. A VI. Pál terem 8 ezer főt tudott befogadni, és további 25 ezren követték a műsort a Szent Péter térről óriásképernyőkön.

Kitörő és szűnni nem akaró tapssal fogadták a fiatalok Chiara Luce szüleit, amikor a VI. Pál terem színpadára léptek. Meglepő volt édesapja, Ruggero tanúságtétele: „Most csodálatos napokat élünk, de el szeretném mondani, hogy Chiarával egészen rendkívüli pillanatokat éltünk meg. Elmondhatatlan légkörben éltünk. Az a két év volt életünk legszebb időszaka volt, Isten különleges áldásával, mert Jézus megadta, hogy természetfölötti dimenzóban éljünk, és ez felemelt a földről. Mindt amikor fölszállunk a repülőre, és az ablakból látjuk a földet és a felhőket. A fájdalmainkat és Chiara még nagyobb fájdalmait ott lent láttuk, nem érintettek minket. Sok ember szeretetének a gyümölcse volt ez, akik imádkoztak és támogattak bennünket.”

“Köszöntök mindenkit, de a fiatalokat különösen is. Chiara tapasztalata mindenkinek szól, de ő az életét értetek ajánlotta föl értetek adta!“. Maria Teresa, az édesanya szavait szintén véget nem érő taps fogadta.

Az első részben Life (Élet) 130 fiatal zenével, koreográfiával, tapasztalatokkal, filmrészletekkel mutatták be Chiara Luce születését és kisgyermekkorát 9 éves koráig. Ekkor ismerte meg az evangélium szerinti életet, és úgy döntött, hogy az evangélium lesz az ábécé az életében.

A második részben Love (Szeretet) címmel serdülő korát mutatták be, és találkozását a megfeszített és elhagyott Jézussal, a legnagyobb szeretettel. Az előadás keretében mai fiatalok tanúságtétele is elhangzott, ezzel is aláhúzva a velük hasonló korú Chiara Luce élettapasztalatának egyetemességét. Marilisa szüleinek válása kapcsán megélt fájdalmáról beszélt, és elmondta, hogyan békült ki édesapjával a hét évig tartó csend és neheztelés időszaka után.
Messziről is érkeztek fiatalok, egy jordániai lány például a muzulmán társaival folytatott párbeszédről beszélt, egy pakisztáni fiú pedig a természeti katasztrófák áldozatainak nyújtott segítségről.

Az utolsó rész volt talán a legmélyebb Light (Fény) címmel: a betegség időszakáról szólt, a közös szenttéválás isteni kalandokkal teli útjáról. „Chiarának 25 percbe telt, hogy kimondja az igenjét Istennek. Aztán felém fordult a tőle megszokott ragyogó mosollyal, valóban fényt sugárzó tekintettel. Aztán soha többé nem nézett hátra.” – e szavakkal mesélte el édesanyja azt a pillanatot, amikor Chiara Luce megtudta, milyen súlyos a betegsége.

Majd egy bejátszás következett 1989-ből, amikor Chiara Lubich az egységről beszélt, mint ideálról, és az elhagyott Jézusról, aki az egység kulcsa. Ez lett Chiara Luce életprogramja, és így írt Chiara Lubichnak:  „Felfedeztem, hogy az elhagyott Jézus az Istennel való egység kulcsa, és Jegyesemnek akarom Őt választani: fel akarok készülni a jövetelére. Őt akarom mindenekelőtt!”

Az est végén Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke szólt a fiatalokhoz. Szavai jól összefoglalják a jelenlévők közös tapasztalatát:
”Most lelkiekben gazdagodva indulunk haza, nagy és új dolgokra vágyunk. Nagyon mély pillanatokat éltünk át együtt. Láttuk, hogy minden megváltozhat: megváltozhatnak a kapcsolataink, másképp élhetjük át az örömöt és a fájdalmat, akkor is, amikor esetleg váratlan és tragikus formában jelentkezik. Tudjuk, hogy létrejöhet a forradalom, az a forradalom, amit egy szóban ki lehet fejezni: szeretet. Induljunk ezzel az új erővel a szívünkben.”

Szeptember 30, csütörtök, 22:56:52

Hírek – Life, Love, Light – értetek