„A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.” (Róm 13,10) … …

Ezekkel a szavakkal záródik a Rómaiakhoz írt levél egyik hosszú szakasza, melyben Szent Pál a keresztény életről beszél, a testvéreink iránti szeretetből fakadó életről. A keresztény embernek éppen ezt az új lelki áldozatot kell bemutatnia Istennek – a Szentlélek vezetésével és ösztönzésével.[1][1]

A szakasz mondanivalóját összegezve az apostol megállapítja, hogy a felebarát iránti szeretetben teljesítjük tökéletesen, mindenestül Isten akaratát, amit a Törvény – vagyis a parancsok – tartalmaznak. Legszebben, leghitelesebben úgy mutathatjuk ki szeretetünket Isten iránt, ha szeretjük testvéreinket.

„A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.”

De miben áll konkrétan ez a teljesség és tökéletesség? Az előző sorokból megtudjuk, az apostol leírja, hogyan nyilvánul meg ez a szeretet, és milyen hatása van.

Az igazi felebaráti szeretet elsősorban nem tesz rosszat.[2][2] Ezért betartjuk Isten minden egyéb parancsolatát, kivétel nélkül[3][3], hiszen azok elsődleges célja, hogy elkerüljük mindazt a rosszat, amit saját magunk vagy testvéreink ellen csak el lehet követni.

Azon túl, hogy nem teszünk rosszat, igyekszünk a szeretettől sarkallva megtenni mindazt a jót, amire a felebarátnak szüksége van.[4][4]

Ez az ige értő, érzékeny szeretetre ösztönöz testvéreink szükségletei, várakozásai, törvényes jogai iránt. Olyan szeretetet kér tőlünk, ami tiszteletben tartja az emberi és keresztény méltóságot, tiszta, megértő, képes osztozni, és nyitott mindenki iránt, ahogy Jézus tanítja.

Lehetetlen így szeretnünk, ha individualizmusunknak és önelégültségünknek nem vagyunk készek hátat fordítani. Ez az ige siet segítségünkre, hogy legyőzzük önző hajlamainkat, melyeket magunkban hordunk, mint legfőbb akadályt (a gőgöt, a fösvénységet, a bujaságot, a törtetést, a hiúságot, és így tovább).[5][5]

„A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.”

Hogyan éljük a karácsony-havi igét?

Úgy, hogy szem előtt tartjuk azt, amire figyelmeztet: a felebarát iránti szeretet különböző árnyalatait.

Először is el fogjuk kerülni, hogy bármi módon rosszat tegyünk a másiknak. Mindig odafigyelünk majd, hogy teljesítsük Isten parancsait a hivatásunkban, szakmai tevékenységünkben és a környezetünkben. Ugyanis, ha keresztény módon akarunk szeretni, annak első feltétele, hogy sohase kerüljünk ellentétbe Isten parancsaival.

Másodszor ügyelni fogunk a mozgatórugóra, a célra, minden parancsolatnak a lelkére. Láthatólag ugyanoda akar elvezetni mindegyik: a szeretetre, mely egyre inkább figyelmes, kifinomult, tiszteletteljes és konkrét a testvér iránt.

Egyidejűleg fejlesztenünk kell az önmagunktól való elszakadás lelkületét, önzésünk felülmúlását, melyek a keresztény szeretet egyenes következményei.

Így „tökéletesen” tesszük Isten akaratát, kinyilvánítjuk, hogy szeretjük, mégpedig úgy, ahogy Ő szeretné.[6][6]

„A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.”

Erről szól a következő történet, egy Munkaügyi Minisztériumban dolgozó ügyvéd tapasztalata is: „A minap feljelentést adtam be egy cégtulajdonos ellen, mert a munkások bérét nem a hatályos jogszabályok szerint fizette ki. Kétheti kitartó munka után a kezemben voltak a szabálysértés bizonyítékául szolgáló iratok. Kértem Jézustól az erőt, hogy hűséges tudjak maradni igéihez, melyek azt
kérik, hogy az igazságban legyek, de az Ő szeretete eszközeként.

A cégtulajdonos azzal védekezett, hogy bizonyos törvényeket igazságtalannak talál. Megjegyeztem, hogy saját hibáinkat nem igazolhatjuk mások következetlenségével. Az ezt követő beszélgetésből megértettem, hogy ő is ugyanazt az igazságosságot és egyenlőséget szeretné, mint én, de hagyta, hogy félrevezesse a környezete.

A végén ezt mondta: »Ön megalázhatott volna, nyomást gyakorolhatott volna rám, mégse tette. Ezért erkölcsi kötelességem, hogy újrakezdjek.« Halaszthatatlan munka várt rá, ezért nem volt idő, hogy felvegyük a szabálysértési jegyzőkönyvet. Erre elővett egy üres lapot és aláírta, annak jeleként, hogy azonnal kész a változásra.”

 Chiara Lubich

December 02, vasárnap, 11:05:29

Életige – Életige – 2007. december