„Együtt Európáért” – 2004. május 8.

 

Chiara Lubich:

A mai találkozó jelentősége (I)

 

Hölgyeim és Uraim, Barátaim, Testvéreim!

 

            „Együtt Európáért” címmel elkezdődött stuttgarti találkozónk.

            Ezt a rendezvényt katolikus és evangélikus mozgalmak, egyházi közösségek és más felekezetű keresztények gondolták ki és szervezték meg, akik együtt szeretnék előmozdítani Európa egységét.

            Most, Európa és a többi kontinens számos városában nagyon sokan műholdas kapcsolatban vannak velünk, akikl ugyanígy gondolkodnak.

            Évek óta beszélünk már Európáról, legalábbis földrajzi, politikai és gazdasági értelemben, vagy éppen az euró kapcsán…

            Ugyanakkor megszületett bennünk, és másokban is, egy sürgető vágy, szinte egy álom: szeretnénk meglátni a lélek Európáját, mely nagyban elősegítené kontinensünk fejlődését. Meg vagyunk győződve többek között arról, hogy ha tápláljuk Európa lelki oldalát, akkor országai között is nagyobb lesz az összetartás.

            Erre buzdít az is, hogy a népek történelme folyamán nem csak negatív tényezőket figyelhetünk meg, történetüknek nem csak árnyoldalai vannak, mint a háborúk, megszállások, megosztottságok, katasztrófák…, bár sajnos ezeknek is tanúi voltunk.

 

Az árnyak mellett felcsillannak a fények is, mert a történelem Ura soha senkit nem hagy magára. Annak ellenére, hogy mindenkit szabadon hagy, gondviselésszerű közbelépéseivel kíséri az egyes embereket, a népeket, és az egész emberiséget.

 

Ezt mutatja például, hogy az idők folyamán rendkívüli kegyelmeket küld, a Szentlélek karizmáit.

 

Ez  figyelhető meg Európa történelmében is. 

 

Hálával gondolunk pl. azokra, akiket – mivel tanúságot tettek az evangéliumról ‑, a Katolikus Egyház Európa védőszentjeinek választott. 

Az V. és VI. század fordulóján élt Olaszországban Norciai Szent Benedek. Tőle születtek a bencés szerzetesek, akik lelkiségi, gazdasági és kulturális központok egész hálóját hozták létre, és ezáltal lelki és társadalmi értelemben egyaránt újjászületett körülöttük Európa.

A IX. században, a bizánci világból származó Cirill és Metód, a szláv népek evangelizálása érdekében olyan ábécét hozott létre, mely nyelvi kifejezőeszközként megmentette e népek kulturális identitását. Ez fontos jele annak, hogy az egységes Európának mindig a maga sokszínűségével kell gazdagodnia.

Aztán egy olyan korszakokban, amikor Európa lelki egysége veszni látszott, megjelent svédországi szent Brigitta, és sziénai szent Katalin, akik koruk uralkodóihoz fordultak, emlékeztetvén őket igazi feladatukra, az igazság szolgálatára.  

 

Persze, olyan sokan tettek tanúságot az evangéliumról, hogy nehéz lenne közülük választani. Gondoljunk pl. az 1700-as években élt Zinzendorf grófra, a herrnhuti közösség alapítójára; vagy Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkészre a XX. század mártírjai közül; az ortodox Tichonra, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájára. Az ökumenizmus úttörői közül pedig George Bell anglikán püspököt említhetnénk. 

            És hogy ne emlékeznénk I. Athenagorasz pátriárkára, az egység prófétájára, aki oly nagy szeretettel volt minden nép iránt? 

 

* * *

 

Lelki nagyság és megvilágosult szellem jellemezte a ma épülő Európa atyjait is, Konrad Adenauert, Robert Schumant, és Alcide De Gasperit.

 

Ezek mind fénypontok.

 

Felmerül bennünk a kérdés: hogyan folytassuk mindazok művét, akik az évszázadok során előmozdították Európa építését?

 

Úgy gondolom, nem hiányoznak az eszközök, és nem hiányzik az odaadás, az erőfeszítés sem ahhoz, hogy lelket adjunk Európának, hogy létre jöhessen egy szoros lelki egység.

Ennek eszköze az a több tucat új, egyházi mozgalom és keresztény közösség is, amelyekhez közülünk is sokan tartoznak. Ezek hatása még nem egészen ismert. Az 1900-as évek első évtizedeitől kezdve tűntek föl, főként az európai országok keresztényei körében, „annak az új tavasznak kifejeződései, melyet a Szentlélek teremt az egész keresztény világban”[1] – mondja II. János Pál pápa a katolikus egyház részéről. S mivel alapítóik világiak, vagy a tagjainak nagy része világi, általában mély érdeklődést tanúsítanak az emberi élet minden területe iránt, éa tevékenységük kihat a közéletre konkrét politikai, gazdasági és társadalmi megnyilvánulásokon keresztül.  

 

Olyan lelki, karizmatikus mozgalmak ezek, melyek a megélt evangélium hitelességét és radikalitását nyújtják a mai elvilágiasodott környezetben élő kereszténységnek. 

Európában születtek és terjedtek el, ahol a népeket összefogó testvéri kapcsolatok sűrű hálóját alkotják, és műhelyszinten mintegy előkészítik a teljes európai egység létrejöttét.

Ezek a mozgalmak, közösségek, társulások, csoportok, saját karizmájukat követve, különböző formában valósítják meg az evangéliumi szeretetet. Mindegyikük rendkívül hasznos, sőt szükséges a „lélek Európájának” megteremtéséhez.

 

Meggyőződésünk, hogy ha Európában jobban megismerik és értékelik a különböző keresztény mozgalmakban és közösségekben a Szentlélek ajándékait, például olyan kezdeményezéseken keresztül, mint ez a mai rendezvény, akkor kontinensünket valóban lelkileg gazdagabbá, egységesebbé, és nyitottabbá tudjuk tenni.

 

A mozgalmak ma úgy próbálják megtenni részüket, hogy az evangélium szavainak megfelelően tartóra helyezik a fényt: „Hogy az emberek lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van” (Mt 5,16).

 

Ezt Isten dicsőségére teszik, és Európa, nagy hazánk javára.

 

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

[1] II. János Pál: Pünkösdi homíliája, 1998. május 31, in “La traccia”, 5 (1998), 513.o