Chiara Lubich a pápa szeretetéről a Mozgalom iránt

A pápa és a Mozgalom/1

Nagyon hálásak vagyunk II. János Pál pápának. Vele való kapcsolatunk a 60-as évek végére nyúlik vissza, amikor még krakkói érsek volt. Az akkori Wojtyla bíboros felismerte a Mozgalomban egy karizma működését, olyannyira, hogy ezt mondta: “Bennetek van meg a kegyelem, hogy a Mozgalmat előre vigyétek, ebben nincs szükségetek segítségre, asszisztensre, mert ezzel mindent el is lehetne rontani.”

Mindig is történelmi pillanatnak fogjuk tekinteni a pápa első nagy találkozását az egyházi mozgalmakkal és új közösségekkel 1998. pünkösdjének vigíliáján a Szent Péter téren. Mintha az Egyház történetének új korszakát fémjelezte volna ez az esemény: a Zsinat Egyházát, mely nem csupán hierarchikus és péteri, hanem karizmatikus és máriás is. E két dimenziót a Szentatya ’egyformán lényegesnek’ nevezte, és ezzel elismerte a helyünket az egyházban.

Egész pápaságára jellemző volt a nyitottság a Lélek újdonságaira: az, ami az egyházjog megalkotói számára lehetetlennek tűnt, az neki lehetséges volt: pl. az, hogy hogyan illeszkedjenek be egy katolikus Műbe más egyházak hívei, más vallások követői, vagy akár olyanok is, akik nem Isten hívők. Vagy hogyan képzelhető el, hogy bíborosok és püspökök lelkileg egy mozgalomhoz kapcsolódjanak. Valamint az, hogy mindig nő legyen egy olyan Mű vezetője, amelybe püspökök, papok és szerzetesek is tartoznak, s ezzel új távlatot nyitott a nő szerepét és az egyház nyitottságát illetően.

Számtalanszor találkoztunk vele, kihallgatásokon, ebédeken és … 8 éven át minden alkalommal telefonált, hogy kifejezze jókívánságait szent Klára nap alkalmából … utolsó levelében pedig még “nővérének” is szólított.

Egyszer – még 1983-ban a római Palasportban rendezett nagy találkozón – abban az örömben volt részünk, hogy a következőket hallhattuk tőle: “Amikor szomorú vagyok, sokszor eszembe jut: “a fokolarinik”. És újra vígaszt találok, nagy vígaszt találok!”

április 05, kedd, 23:11:30

Hírek – Végtelen hála