II. János Pál nagy pápa és nagy szent volt!

Chiara Lubich tanúságtétele

Tényleg egy nagy pápa és egy nagy szent hagyott itt bennünket! Milyen jó is lenne, ha visszatérnének azok az idők, amikor a nép közfelkiáltással szentté nyilváníthatott valakit! A fiatalok biztos, hogy az elsők közt lennének.

Az életszentsége. Ezt én magam is személyesen tanúsíthatom. A vele töltött kihallgatások után gyakran úgy éreztem, hogy megnyílt az ég. Közvetlen kapcsolatban, mélységes egységben találtam magam Istennel, közvetítők nélkül. Azért volt ez így, mert a Pápa közvetítő, de amikor összekapcsolt Istennel, ő el is tűnik. Azt hiszem, mélyebben megértettem, hogy mi is a Pápa karizmája. A mennyország kapujának kulcsa nemcsak azért van a kezében, hogy eltörölje bűneinket, hanem azért is, hogy megnyissa nekünk a Mennyet, megnyisson az Istennel való egységre.

Talán lehet valami mással magyarázni azt az örömet, lelkesedést és vonzalmat, amit a Pápa mindig is kiváltott a fiatalokból, férfiakból és nőkből, különböző fajok, kultúrák és vallások képviselőiből, akikkel a föld minden táján találkozott? Lehet mással magyarázni azokat a gyökeres történelmi változásokat, amelyeket az elmúlt 27 év alatt hozott? Ez a Pápa Istent közvetítette, és Ő „újjá alkot mindent”.  „Jelenlétének” egyre nagyobb súlya volt, és a szenvedés ezt még hangsúlyosabbá tette egészen az utolsó pillanatig.

Ebben az órában azonban nem lehet, hogy ne mondjak hálás köszönetet azért, hogy  sok más kaput is kinyitott azzal a kulccsal: A Pápa mindig is kitárta a kapukat a Szentlélek újdonságai előtt, és ezt ismerte fel a mi mozgalmunkban is.  Szüntelenül bátorította és támogatotta, elismervén, hogy Isten ajándéka és reménység az emberek számára.

április 05, kedd, 14:34:22

Hírek – A Pápa karizmája