Mária városkáját építették egy hétig július elején a Szombathely melletti Vépen a Fokoláre mozgalom tagjai barátaikkal és mindazokkal, akik eljöttek a nyári Máriapoliba. 

Máriapoli olaszul Mária városát jelenti. Így nevezték a kezdetektől fogva a mozgalom hosszabb-rövidebb összejöveteleit, majd később állandó központjait is. Ezekben a városkákban egy fontos szabály volt és van: az egymás iránti kölcsönös szeretet..

Érkeztek is a lakók az ország minden részéből Soprontól a román határ mellett fekvő Elekig, ebben az évben rekord létszámban, több mint hétszázan. A legfiatalabb néhány hónapos csecsemőtől a rangidős 85 éves nyugdíjasig minden korosztály képviselve volt – mint egy igazi városban. Volt, aki egész családjával jött, volt, aki éppen az unokákkal, vagy fiatalok a barátaikkal.

Mindenki talált magának tenni– és élveznivalót: olyan feladatot, amin keresztül adhatott és olyan programot, ahol kaphatott.

A nap kereteit a reggeli és esti egyórás közös program biztosította. Itt megelevenedett az idén 60 éves mozgalom története az évfordulóra készített filmkockák segítségével. A vetítést néha élő visszaemlékezések szakították meg, hogy a magyar vonatkozású fontosabb események se maradjanak ki.

Reggelente a közösségi lelkiség újdonságát és születésének történetét ismerhettük meg egy interjúból, mely Chiara Lubichkal, a mozgalom alapítójával készült. De bepillantást nyerhettünk az elmúlt év eseményeibe is egy-egy beszámoló vagy tapasztalat segítségével. Pl. öt mozgalom és a három történelmi egyház képviselői is ellátogattak a Máriapoliba, hogy közösen számoljanak be az „Együtt Európáért” c. találkozó gyümölcsiről. Mindez épp arra a napra esett, amikor Mayer Mihály püpök úr mutatta be az ünnepélyes szentmisét.

A napközben tartott fórumokon a felnőttek kicserélhették emberi és szakmai tapasztalataikat a munkahelyről, családról, plébániáról: ki, hol, hogyan igyekszik elősegíteni Isten országának a megvalósítását. A tapasztalatok inspirálóak voltak: ahol nehézség, szeretetlenség van, oda magunknak kell elvinni a szeretetet, hogy szeretetet találhassunk.

Eközben a legkisebbek a számtalan játék egyikének során meghódíthatták a Szeretet királyának várát és a tábor ideje alatt gyűjtött jócselekedeteikkel feltölthették kiürült kincses kamráját. Este lefekvés előtt pedig élvezhették a fiatalok által életre keltett meséket. A kamaszok számháborúztak, kézműveskedtek, beszélgettek, sportoltak.

Nagy sikere volt az ünnepélyes keretek között megnyitott Olimpiának. A focipályán volt olyan hőmérséklet, mint ami Athénban várja majd a sportolókat augusztusban, de ez sem szegte kedvét a versenyzőknek. Bár itt a szabályokat kicsit rugalmasabban kezelték a játékvezetők. A csapat legjobb játékosa félidőben átállhatott az ellenfélhez, hogy a küzdelem és a végeredmény kiegyenlítettebb legyen – hiszen nem a győzelem, hanem a közös öröm volt a fontos.

A fiatalok nemcsak saját programjaikat alakították, hanem „beleadták” a közösbe is, ami közel állt a szívükhöz, amit fontosnak tartottak zenében, játékban, imában, szolgálatban. Felemelő pillanat volt pl. a táncházat követő imádság, mely a városlakók mindennapi törekvését idézte, hogy átitassák istenivel a profánt.

Egy hét alatt Mária városkájában a szeretet és a bizalom légköre épült, a felebarát által kerültünk közelebb Istenhez. Erről nemcsak az ott lakók, hanem a látogatóba érkező vendégek is tanúskodtak. Ahogy az egyik domonkos nővér megjegyezte, igazi lelkigyakorlat volt együtt ez a pár nap.