Chiara Lubich a „Kezdeményezések és Változás” által szervezett vallásközi szeminárium meghívottja volt 2003. július 29-én Cauxban (Svájc), ahol a fenti címmel beszélt a vallásközi párbeszédről

Ha felületesen szemléljük a vallási sokféleséget, akkor az háborúk és megosztottságok okozójának tűnhet. Valójában azonban egy kihívás: minden vallás meg van hívva arra, hogy a többiekkel együtt az emberiség nagy családjának egységét építse, mert valamilyen módon minden vallásban jelen van és működik a Szentlélek – hangzott el Chiara Lubich beszédében.

A terrorizmus jelenségét nem lehet legyőzni az eddig megszokott eszközökkel. Éppen ez mutatja, hogy a különböző vallások nagy mértékben hozzájárulhatnak a béke megteremtéséhez: „A terrorizmus legmélyebb oka az elviselhetetlen szenvedés” egy olyan világban, ahol egyre nagyobb a szakadék a szegények és a gazdagok között – húzta alá Chiara Lubich Cauxban. Nagyobb egyenlőségre, több szolidaritásra van szükség, és mindenekelőtt a javak egyenlőbb elosztására. „De amint tudjuk, a javak nem mozognak maguktól, az emberek szívét kell megmozdítani”. És „ki teheti ezt meg, ha nem a nagy vallások? Honnan indulhatna el a testvériség stratégiája, mely jelentős változásokat hozhatna a nemzetközi kapcsolatokban is?” Testvériség nélkül ugyanis nincs béke – állítja Lubich.

Anélkül, hogy ki-ki elveszítené identitását

Minden vallás mélyén megtalálható az egység és a szeretet gondolata. „Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy partnerek vagyunk a testvériség és a béke útján. Az emberiség nagy vallási hagyományai találkozhatnak és megérthetik egymást anélkül, hogy ki-ki elveszítené saját identitását”

A vallások közti kölcsönös megértés útja a Fokoláre Mozgalom alapítója szerint a szeretet útja lehet: „Ha jóakarattal, kölcsönös tisztelettel, megbecsüléssel és irgalommal párbeszédbe kezdünk egymással, akkor megnyílunk Isten felé is – idézi II. János Pál pápa szavait -, és Isten jelen lesz közöttünk”. Chiara Lubich meg van győződve arról, hogy Isten jelenléte adhatna igazi megoldásokat korunk problémáira.

A párbeszéd titka

A Fokoláre Mozgalom gazdag tapasztalattal rendelkezik a vallásközi párbeszéd terén: „Ugyanis a kölcsönös szeretet légkörében lehetővé válik egy olyan párbeszéd, ahol megpróbálunk semmivé válni, hogy egy bizonyos módon „belépjünk” partnerünkbe”. Ezt a másikkal való ’eggyé válást’ tartja Lubich a párbeszéd titkának, mely elvezethet az egységre. Ez igazi ’lelki szegénységet’ kíván: „kiüresíteni fejünket a gondolatainktól, szívünket megszabadítani az érzelmektől, akaratunkat vágyaitól”, hogy azonosulni tudjunk a másikkal, és meg tudjuk érteni, hogy ki is ő. Ez a magatartás megérinti a másikat, és kérdezni kezd (ez Chiara tapasztalata). „Akkor áttérhetünk a ’tiszteletteljes hírüladásra’, amikor az Isten és önmagunk iránti őszinteségtől, de a felebarát iránti becsülettől is vezérelve elmondhatjuk, hogy mi a mi hitünk szerinti álláspont a szóban forgó témáról. Mindezt anélkül, hogy bármit is a másikra akarnánk erőltetni, a prozelitizmus árnyéka sem vetődhet fel, mindent csak szeretetből. Ez az a pillanat, amikor számunkra keresztények számára a párbeszéd az evangélium hírüladásába torkollik”

Nagy egyszerűség

Az előadást követő beszélgetésben Cornelio Sommaruga a „Kezdeményezések és változás” nevű szervezet elnöke aláhúzta, hogy Chiara Lubich micsoda egyszerűséggel fogalmazza meg szeretet-üzenetét.
Rajmohan Gandhi, Mahatma Gandhi unokája, aki Új Delhiben egyetemi tanár, és a szeminárium szervezői közé tartozott, hozzáfűzte: “Ez az asszony a szívekhez szól. De nem úgy, mint sokan mások, nem szenvedélyes hatalommal, hanem kedvesen és erővel. A Lubich asszony által folytatott vallásközi párbeszéd nagyon fontos, különösen korunkban.”
Marc Raphaël Guedj rabbit, a “Racine et Source” (Gyökér és Forrás) nevű szervezet alapítóját Chiara személyisége nyűgözte le, „aki úgy beszél a szeretetről, hogy közben ő maga is szeretet, bölcsesség, a mindennapi élet bölcsessége és olyan szeretet, mely átalakítja a világot”.

Beatrix Ledergerber-Baumer tudósításából – KIPA, 2003. augusztus 3.

Vallásközi párbeszéd