NETone kongresszus – Film és TV munkacsoport
Castelgandolfo, 2004. november 5-7.

 Részletek Barlay Tamás, a Duna TV vallási szerkesztősége vezetőjének beszámolójából

…

A három napos kongresszuson plenáris ülések és szekcióülések váltakoztak, és sok oldalról megvilágították a fő témát: „A csend, a szó és a fény”.

Graziella De Luca, az alapító egyik első társa beszélt a Mozgalom indulásáról, és felvezette Chiara Lubich egyik előadását („Mária és a kommunikáció”), melyben többek között elhangzott: „A Vigasztalan Mária olyan, mint egyfajta camera obscura, sötétkamra, amely magába gyűjti a világ összes negatívumát. De mint ahogy a negatív filmet is elő lehet hívni, és pozitív lesz belőle, ő is képes úgy átalakítani a helyzeteket, hogy abban, ami negatív, meg lehessen látni a pozitívumot is.” „Mária tehát megtanítja a kommunikátoroknak a türelmet, a kitartást, az egyszerűséget, a csendet, hogy emberségük éjszakáján a világ számára felragyogjon a bennük élő Isten fénye.”

Michele Zanzucchi, író, egyetemi docens, a NetOne bizottsági tagja magyarázta a találkozó címét: a kommunikáció emberi szükséglet, nélkülözhetetlen a közjó szempontjából, a média pedig hozzájárulhat a világban az egyetértés növekedéséhez. A kommunikáció nem csak szavakból áll, hanem ettől elválaszthatatlanul csendből is. Fény pedig ott születik, ahol ezek találkoznak, felszabadítva egy harmadik összetevőt, amely kiárad. Ez paradoxonnak tűnik, de így van: a kommunikáció alapja a csend, a befogadás, mint ahogy a festménynek is van háttere. Fontos a személy, fontosabb az eszköznél: a kommunikáció nem iparág, hanem személyek cselekvése. És itt jön be a szeretet: az egyik fél részéről a befogadás készsége, a csend, a másik részéről pedig a szereteten alapuló közlés. Aki figyelmesen hallgat, az felidézi a másikban a szavakat. Ebből születhet a közös megértés fénye. A kommunikátor felelőssége, hogy a pozitívumot adja át, azt is pozitív módon. Ez különösen nekünk, vallási műsorokat készítőknek fontos, hogy ne lehúzzuk a hallgatóságot a negatív hírekkel, beszámolókkal, hanem segítsük lelki fejlődését, lelki egészségét, emberségét növekedni.

A tv és film szekcióban mintegy 200-an, rendezők, forgatókönyvírók,       producerek, szerkesztők, riporterek és diákok gyűltek össze, a legkülönbözőbb országokból. Felmerült a filmkészítők felelősségének kérdése, különösen a különböző kultúrákkal és a személyekkel szemben. Volt egy 17 fős csoport Hollywoodból, akik az ipar és a személy kapcsolatát fejtegették, illetve bemutattak egy kísérletet, ami arra irányult, hogy improvizációval ötvözzék az egyes jelenetek felvételét. Sok filmkészítő hozott magával rövidebb-hosszabb alkotásokat, amiket levetítve kerekasztal beszélgetések alakultak ki. Szóba került, hogy a filmes formanyelv kreativitása, amely nagymértékben szimbolikus, abból a képességből fakad, hogy a csendből átlépjünk a beszédbe. Ezen túlmenően fontos még sok egyéb tényező is: elsősorban a tehetség, a megszerzendő szakmai ismeretek, a „mesterek” szerepe, akik nevelhetik, de el is fojthatják a személy kreativitását.

… a magyar résztvevők egyetértettek abban, hogy nálunk is útjára kell indítani egy NetOne műhelyt, fórumokat. Ez foghatná össze a kommunikációt pozitív társadalomalakító tényezőnek tekintő szakembereket, és lehetőséget biztosítana a világnézettől független, ám közösen vallott értékek mentén zajló szakmai kapcsolattartásra.

… megerősítést jelentett ez a kongresszus, hogy amire eddig is törekedtünk a Duna Televízió vallási szerkesztőségében, hogy értékek alapján, pozitív módon kommunikálva végezzük a munkánkat, annak nemzetközi fórumokon is komoly szakmai közönsége van. Tehát létezik egy olyan szakmai áramlat, amely ebbe az irányba halad, Rómától Hollywoodig, Indiától Dél-Afrikáig. A híradók ugyanis többek közt azért hemzsegnek a katasztrófáktól, véres eseményektől, mert az emberek lelke mélyén ott lappang a káröröm többé-kevésbé elfojtott hajlama: milyen jó, hogy ez nem velem történt meg. Ez az érzés azonban keserűséget hagy maga után, a személy nem lesz tőle boldogabb, nem lesz nyitottabb mások iránt, nem fog a társadalomba pozitív energiákat belevinni. Ha azonban az emberségről, a segítésről, az építésről kap hírt, ha megvalósult, érett személyiségekkel találkozik a műsorokban, vagy a katasztrófákról és negatívumokról úgy értesül, hogy nem ér véget a híradás ezen a ponton, hanem a segítőszándékot is felébreszti benne, adott esetben konkrét lépésekre szánja el magát, akkor ez tartósan jó érzést kelt a nézőben, boldogabb emberként fog élni, és segítettük abban, hogy a társadalom pozitív építője legyen.

…

(Új Város)