„Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Jn 3,18)

2023. november 16-án délután megrendezésre került Újszegeden, az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia udvarán a „Testvériség délutánja”. 

A program megvalósításával az volt a szervezők célja, hogy Szent Erzsébet napjához közeledve és a Szociális Munka Világnapja apropóján szolidaritást vállaljanak mélyszegénységben élő embertársaikkal.

A Fokoláre Mozgalom, az Újszegedi Plébánia, a Máltai Szeretetszolgálat, a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász, és az SZTE Kossuth Zsuzsanna Technikum és Szakképző Iskola összefogásával több mint 100 nehézsorsú ember jutott meleg ételhez, és kb. 50 önkéntes segítő volt jelen. Megható volt az együttműködés a szervezők között. Mindenki lelkesen kapcsolódott be a szervezésbe és a lebonyolításba. Olyan különleges ajándék született a meghívottak és egymás számára, amire külön-külön senki nem lett volna képes. 

A rendezvény elején a szervezők képviselői köszöntötték a jelenlévőket, majd a Kossuth Zsuzsanna Technikum és Szakképző Iskola tanulói és tanárai egy rövid énekes műsort adtak elő, sütötték a palacsintát, segítettek a melegétel kiosztásában

A plébánia a helyszín biztosítása mellett az alapanyagok megvásárlásához anyagi támogatást is nyújtott.
A Máltai Szeretetszolgálat és a Karitász tagjai, akik napi kapcsolatban vannak a rászorulókkal (hajléktalan személyek, mélyszegénységben élő családok, nyugdíjasok) a személyes meghívásokat intézték, teát főztek, palacsintát sütöttek…

A Fokoláre közösség segítette a lelki ráhangolódást, biztosította az eszközöket (asztalok, padok, világítás, technikai eszközök), és nem utolsó sorban a főzést vállalták fel kb 130-150 főre.

Vacsora közben és az azt követő beszélgetések mellett citera zenét hallgathattak a résztvevők a Rúzsa Sándor Népdalkör és Citerásai előadásában.

„Egy csodát teremtettünk a közösség erejével” – jellemezte az eseményt az egyik szervező tanárnő. Aki ott volt, érezte, tapasztalta mennyire összekovácsolta a jelenlévőket az a szeretet, amit ki-ki magával vitt, és ami a nehéz sorsú embertársaiktól érkezett a délután folyamán.

A szervezők szeretnének hagyományteremtő módon tovább gondolkodni a jövőre vonatkozóan, bízva abban, hogy a kialakult testvéri közösséget a következő években is sikerül megőrizni. A legfőbb üzenet az volt az, hogy legyen bárki, bármilyen elesett, a szeretet közvetítésével enyhíthetünk embertársaink szenvedésén úgy, hogy a közömbösség helyett a testvéri odafordulást helyezzük előtérbe.