Kedves testvéreim és nővéreim, Isten hozott benneteket!

Köszöntöm Farrel bíborost, elnökötöket, Margaret Karramot, társelnökötöket, Jesús Morán atyát, az Általános Tanács tagjait, a földrajzi térségek küldötteit, és köszöntelek mindannyiatokat. Hálás vagyok, hogy eljöttetek, amikor a Fokoláre Mozgalom, másik nevén Mária Műve megalapításának nyolcvanadik évfordulóját ünneplitek. Köszönöm!

Alapításotok egybeesik azzal a nappal, amikor Isten Szolgája Chiara Lubich úgy döntött, hogy teljesen az Úrnak szenteli az életét. Egy teljesen hétköznapi élethelyzetben – miközben bevásárolni ment a családjának – válaszként a szívében érzett szelíd s mégis erős hívásra egészen odaadta magát Istennek. Ez 1943. december 7-én történt, Trentóban, a háború közepén. A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása főünnepének előestéjén Mária igenje Chiara igenjévé vált, s egy olyan sodró lendületű lelkiséget indított el, amely az egész világon elterjedt, hogy mindenki tudomást szerezzen arról, hogy jó az evangéliumot élni egyetlen egyszerű szóval: az egység. Az egység azonban harmóniát is jelent: harmonikus egységet.

E nyolcvan év alatt terjesztettétek ezt az üzenetet a fiatalok, a közösségek, a családok, a megszentelt személyek, a papok és a püspökök körében, valamint a legkülönbözőbb társadalmi környezetekben: az oktatás világától a gazdaság világáig, a művészet és a kultúra világától a tájékoztatás és a média világáig, és különösen az ökumenizmus és a vallásközi párbeszéd területén. Így aktív eszközei voltatok annak, hogy megannyi intézmény, kezdeményezés, projekt született, és főként annak, hogy csodás „újjászületések”, megtérések történtek, gyönyörű hivatások ébredtek, Krisztusnak és a testvéreknek átadott életek indultak útnak. Mindezért ma hálát akarunk adni Istennek.

2021 februárjában az Általános Nagygyűlésetekhez intézett beszédemben három, az utatok számára fontos magatartást emeltem ki: karizmátokat dinamikus hűséggel éljétek meg, a válságos időszakokat az érettebbé válás pozitív lehetőségeként fogadjátok, lelkiségeteknek pedig következetesen és a tényleges valóság figyelembevételével adjatok konkrét formát (Beszéd, 2021. február 6.). Éljétek meg a lelkiséget! Ezeket akarom tehát emlékezetetekbe idézni, és bátorítalak benneteket arra, hogy éljétek meg és erősítsétek meg őket három irányvonal, az egyházi érettség, a karizmához való hűség és a béke iránti elkötelezettség mentén.

Az egyházi érettség. Biztatlak benneteket: dolgozzatok azon, hogy egyre inkább megvalósuljon a teljesen szinodális és misszionárius Egyházról szőtt álmunk! Közösségeitekkel kezdjétek, segítsétek elő bennük a részvétel és a társfelelősség stílusát, a vezetés szintjén is. Növekedjenek bennük a „fokolárok”, s a kölcsönös meghallgatás és a családi melegség légkörét terjesszék maguk körül, melyben tisztelik egymást és törődnek egymással, különös tekintettel azokra, akik gyengébbek és leginkább támogatásra szorulnak. E célból hasznotokra lesz, ha minden szinten a részvétel és konzultáció útjain jártok, különös figyelmet fordítva a kommunikációra és az őszinte párbeszédre.

Ami a második irányvonalat, a karizmához való hűséget illeti, alapítótok néhány szavára emlékeztetlek benneteket: „Csak az evangéliumot hagyjátok azoknál, akik követnek titeket. Ha ezt teszitek, az egység eszménye megmarad […]. Ami megmarad és mindig megmarad, az az evangélium, mely nem használódik el az idő múlásával” (Chiara Lubich, in La Parola di Dio, Città Nuova, Roma,2011, 112–113). Kérlek benneteket, hogy az evangélium terjesztésével az egységet építsétek, és sose veszítsétek szem elől a „megtestesítés” művét, melyet Isten továbbra is meg akar valósítani bennünk és körülöttünk az ő Lelke által, hogy Jézus mindenki számára örömhír legyen, kivétel nélkül, és „hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21).

És ezzel elérkeztünk a harmadik irányvonalhoz: a béke iránti elkötelezettséghez, mely ma nagyon fontos. A kereszténység két évezrede után ugyanis az egység utáni vágyakozás a világ számos részén továbbra is válaszra váró szívszaggató kiáltás formáját ölti. Chiara meghallotta ezt a kiáltást a tragikus II. világháború alatt, és úgy döntött, hogy egész életét annak szenteli, hogy „Jézus végrendelete” megvalósuljon. Sajnos a világot még ma is számos konfliktus tépázza, és a világnak továbbra is szüksége van a testvériség és béke munkásaira az emberek és nemzetek között. Chiara azt mondta: „Mária Művének általános célja szeretetnek lenni és szeretetet terjeszteni” (Pünkösd előestéje, Szent Péter tér, 1998. május 30.).

Szeretetnek lenni és szeretetet terjeszteni: ez a fő cél.

És tudjuk, hogy csak a szeretetből születik meg a béke gyümölcse. Ezért arra kérlek benneteket, hogy legyetek tanúi és építői annak a békének, amelyet keresztjével elhozott nekünk Krisztus, legyőzve az ellenségeskedést. Gondoljátok csak el, hogy a második világháborútól napjainkig a háborúk nem értek véget. Nem vagyunk tudatában a háború drámájának. Megvallom nektek, amikor 2014-ben elmentem Redipugliába az első háború centenáriumára, és láttam azt a temetőt, sírtam, sírtam. Mennyi pusztítás! Minden november 2-án elmegyek misézni valamelyik temetőbe, legutóbb a Commonwealth temetőbe mentem, és láttam a katonák életkorát: 22, 24, 18, 30… Félbeszakadt életek. A háború miatt. És a háborúnak nincs vége. A háborúban mindenki veszít, mindenki. Csak a fegyvergyártók nyernek. És ha egy évig nem gyártanának fegyvereket, megszűnne az éhezés a világon. Ez szörnyű. El kell gondolkodnunk ezen a drámán.

Mielőtt befejezném, szeretnék egy utolsó felhívást intézni hozzátok, mely különösen időszerű az adventi időszakban:

az éberségre szeretnélek biztatni benneteket. A lelki világiasság veszélye mindig leselkedik ránk.

Ezért nektek is tudnotok kell határozottan, következetesen és realistán reagálni. Ne feledjük, hogy az ellentmondás aközött, aminek mondjuk magunkat, és ami valójában vagyunk, a legsúlyosabb ellentanúságtétel. A következetlenség. Kérem, legyetek óvatosak. És a megoldás mindig az, hogy visszatérünk az evangéliumhoz, hitünk és történelmetek gyökeréhez: az alázat, az önzetlen szolgálat, az egyszerűség evangéliumához. És mindig szívesen emlékszem arra, hogy ti nagyon közel vagytok Isten titkához, Isten négy titkához. Isten négy dolgot nem ismer: nem tudja, hány női szerzetesrend van; nem tudja, mit gondolnak a jezsuiták; nem tudja, mennyi pénze van a szaléziaknak; és nem tudja, min nevetnek a fokolarinók és fokolarinák!

Kedves testvéreim, amint már említettem, ti Mária Műve vagytok: ő kísért benneteket ebben a nyolcvan évben, és jól tudjátok, hogy sosem fogja abbahagyni. A Názáreti Szent Szűz legyen tehát vigasztalásotok és erőtök forrása, hogy az egység apostolai lehessetek az Egyház és az emberiség szolgálatában! Köszönetet mondok azért, amik vagytok, és amit tesztek! Folytassátok utatokat bizalommal! Szívből adom rátok áldásomat. És kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír