Szeretnénk röviden hírt adni az „Európa Máriapoliról” mely az olaszországi dolomitokban zajlik, ahol több mint hatvanan vesznek részt Magyarországról.  Jávorka Lajos is ott van ezen a páratlan eseményen, személyes összefoglalóját tesszük közzé az alábbiakban.

 

Chiara Lubich születésének 100. évfordulójához közeledve jött a gondolat, hogy minden európai ország meghívásával rendezzenek négy egymás utáni héten máriapolikat Tonadicóban. 1949-ben, épp 70 éve itt élték át Chiara és első társai azt közösségi misztikus tapasztalatot, amit „Paradiso”-nak, azaz „menyországnak” neveztek, ami jelezte számukra a fokolár mozgalom további útját. Chiara halála után, amikor újra akarjuk gondolni, merre akar vezetni bennünket a Szentlélek, sokunkban fölébredt a vágy, hogy megismerjük mélyebben a Fokoláre Mozgalom első időszakát, a Szentlélek eredeti indíttatásait. Ebben segít, hogy a Paradiso helyszínén tanulunk, elmélkedünk és beszélgetünk a Fokoláre indulásáról, jelenéről, és a tovább haladásról. Bármelyik máriapolira lehetett jelentkezni, de a fordítások megszervezése miatt javaslatokat kaptunk arra, melyik ország népe mikor jöjjön leginkább. Mivel olasz és angol nyelven minden elhangzik, e nyelveket ismerő magyarok jöttek az előző hetekben is, de a többség a negyedik hétre jelentkezett, mert ezen biztosítva van a magyar fordítás is. Néhány pillanatkép a máriapoliról.

 

Szent Antal kapucinus templom. 1949. július 16-án ezen a helyen Chiara és Igino Giordani mise közben az Eucharistikus Jézusra bízva megkötötték az egység szövetségét. Ez volt a kezdete annak a tapasztalatnak, amit később „Paradiso 1949”-nek neveztek. 1949 nyarán Chiara Lubich és néhány társa eljöttek ebbe a hegyvidéki házba, Tonadicoba, melyet egyikük, Lia Brunet örökölt. Később a ház a  „Baita Paradiso” nevet kapta az ott megélt élet és fény nyomán.

„Chiara nyomában”

Kisebb nyelvi csoportokba osztva egy-egy fokolarina vezetésével végig jártuk a Paradiso helyszíneit: a kapucinusok Szent Antal temploma, a Szent Sebestyén plébánia-templom, a pajta, ahol Chiaráék a széna-padláson laktak… A mi fokolarinánk egyszerű, és mégis mély magyarázata segített igazán belépni Chiara misztikus tapasztalatába, átélni, mi is történt. Ha tehetném, mindenkit meghívnék ide.

 

Teológiai reflexió: az Abba Iskola egyik tagja ma délelőtt nagyon jól elhelyezte Chiara közösségi tapasztalatát az Egyház lelkiségében. Jól elmagyarázta, hogy nagy teológusok hogyan segítettek a Paradiso tapasztalatát elmélyíteni. Pl. Klaus Hemmerle aacheni püspök kérte, bátorította és segítette Chiarát, hogy a Paradiso tapasztalatát továbbadja mindnyájunk javára. Jesús Castellano karmelita atya a lelkiség-teológia római professzora pedig segített kibontani a közösségi lelkiség teológiáját.

 

Az Elhagyott Jézus: A tegnapi elmélkedés témája az „Elhagyott Jézus” volt. Szerintem ekkor hallottuk a Mariapoli legmélyebb tapasztalatát. Laja és Babi meséltek Laja betegségéről. A tolmácsok miatt a tapasztalatokat is előre le kellett írni. Laja rosszul lát, ezért mellette ült a sógora, Pisti, és ő olvasta föl a tapasztalatot. Már ahogyan ők hárman fölmentek a színpadra, azután ahogyan és amit meséltek, mélyen érintette a hallgatókat, ezt jelezte a hosszú taps is.

 

Ökumenikus ima: A fokoláre maga is, különösen a Paradiso nagyon kötődik az Eucharisztikus Jézushoz és Máriához, ilyen módon nagyon „katolikus lelkiség”. Ennek ellenére mégis sok nemkatolikust vonz. Erdélyből és Svájcból sok református érkezett, Németországból evangélikusok, máshonnét anglikánok és ortodoxok is. Ma volt egy szép ökumenikus ima, amelyet egy román ortodox, egy angol anglikán és egy német katolikus pap vezetett. A következő részekből állt össze: Bűnbánat, leginkább az egység ellen elkövetett bűneink miatt; Evangélium, Jézus főpapi imája az egységért (Jn 17); Kiengesztelődés (ima és kézfogás); buzdítás a bátor tovább keresésre és kapcsolatépítésre.

 

Egy intenzíven szép nap végére a Gen Rosso koncert teszi fel a koronát! (San Martino Di Castrozza).

GenRosso koncert: Tegnap este nem is koncerten, inkább tanúságtételen vehettünk részt. A dalok között vetítettek arról az új útról, amit most próbálnak járni. Azután egyikük elmesélte megtérésének történetét és ahogy rátalált a Mozgalomra. Imádkozunk a fiúkért, hogy sikerüljön megtalálniuk azt az utat és formát, amiben ők is a helyükön vannak, és mások előtt is tanúskodhatnak hitünkről!

 

Szép a magyar részvétel, Magyarországról kb. 55-en vagyunk, és kb. további 25-en Erdélyből és Vajdaságból. Az öt fős recepciónak 3 magyar tagja van: Maya és a Szepesházy házaspár. A Gyuszkó vezette kiskórus szépen szolgált az ökumenikus imán, elmélkedéseken és a szentmisén.

Sokan kérdeznek bennünket Magyarországról – jószándékkal, de nem ritkán a liberális sajtó írásainak ismeretében. Sok lehetőségünk van mesélni hazánkról. Szinte minden esetben nyitottságot, elfogadást tapasztalunk. Sokaknak van élménye a 2006-os Volofest, a 2012-es Genfest és egyéb utazásaik kapcsán a magyarok vendégszeretetéről, Budapest és az ország szépségéről. Ismételten elmondják, hogy tudják, nem mond igazat a sajtó, ezért fontosabb, és hiteles számukra az, amit mi mesélünk.

 

A csapat egyik fele szerdán utazott Trentóba, mi holnap megyünk. Örömmel készülök újból ott járni, ahol Chiara született, ahol a hívatása érlelődött, ahol a mozgalom formálódott! Szombaton pedig Emmaus, a fokoláre Mozgalom jelenlegi elnöke is a vendégünk lesz. Vasárnap reggel köszönünk el egymástól, és indulunk haza, én Loppianóba. …

 

Szeretettel köszöntök mindenkit!

Lajos

 

 

 

 

 

Trentói képek

 

Magyarok csoportja

 

Piazza Capuccini 2. Az első fokolár a kapucinus templom terén

 

Chiara plébánia temploma a szülőháza közelében.

 

 

 

Fokolarinók és fokolarinák egy csoportja Trentóban, az első fokolár ház elött.

 

Fotók: Romhányi László, Csamangó Endre