„Együtt Európáért” – Stuttgart, 2004. május 8.

Romano Prodi:

Az intézmények Európája és a karizmák Európája együtt dolgoznak

 

Kedves Barátaim!

Most májusban, ebben a hónapban rendkívüli dolog történt. Európa egy nagyszabású folyamat után egyesült, amely természetesen sok időbe és tárgyalásba került, de amely a békére való elköteleződésből született. Európa új térképét a béke alapjaival rajzolják.

Európa történelme nem most kezdődik, de az őt alkotó nemzeti államok érdekei miatt oly sok fajta háborún ment keresztül a II. világháború tragédiájáig és a holokausztig bezárólag.

A totalitárius rendszerek a lágerektől a Gulágig gyakorlatilag megsemmisítették Európát. A nacionalizmus és az osztályharc bálványa mély sebeket ütött. Valójában ez a végtelen fájdalom volt a gyökere annak, amiben az új Európa megszületett.

Van egy olyan szál, amely összköti jelenlegi törekvéseinket a II. világháború és Auschwitz áldozataival csakúgy, mint a 90-es évek serbrenicai, továbbá Jeruzsálem és Bagdad mai áldozataival.

A koncentrációs táborok láttán kimondott „Soha többé!” lett intézményi szinten az egyesült Európa első  téglája .

Ma a terrorizmus, a háborúk és a szegénység kihívásaival szemben új lépés vár ránk: egységes politikai alanyként kell képesnek lennünk az építkezésre, a párbeszédre a világ északi és déli országaival: Afrikával, Oroszországgal, Kínával és egész Ázsival.

Európa egy nagy poltikai tervként, csak akkor maradhat fent hosszú ideig, ha egységes, erős lélekkel bír. Önök tudják, hogy kell ezt táplálni.

 

Tisztán látni a történelmet

 A múlt század egyik nagy, vallásos személyisége szerint az 1951-ben létrejött Európai Szén és Acél Közösség egy lelki tett is volt, amelynek jelentése: „Soha többé! – a háborúra”.  Ez egy nagyon bátor, de meggyőző értelmezés, hiszen valóban erről beszéhetünk.

 

Az 1951-es szerződéstől az EURO 1998-as bevezetéséig komplikált és nehéz időszakon mentünk keresztül. Sokat gúnyolódtak a pénz, a bankárok és bürokraták Európáján. Valójában az EURO nem jöhetett volna létre, ha nem állna mögötte egy nagyszabású politikai terv, amely egyesítette Európát és erős eszközzé teszi jelenünkben, mégpedig a világbéke eszközévé.  Az EURO is ennek a politikának a része, hiszen segítségével lehet megvalósítani az egyensúlyt és nem a hatalmat a világ gazdaságában. Az EURO is segíthet egy sokpólusú világ létrejöttében.

A másik lépés az európai alkotmány lesz. Enélkül Európa azt kockáztatja, hogy eltűnik a világ színpadáról. Az alkotmány nélkül hiányzik az alapkő, amelyre felépíthetjük Európa épületét, hiányoznak a hatékony eszközök a gazdaság-, védelmi- és külpolitikában, amelyek a szólamokat gyakorlattá változtatják.

Ez egy új koncepció, egy új feladat a nemzeti fensőbbrendűséggel szemben. Az ugyanis csupán illúzió, hogy az egyes európai államok – bármilyen nagyok is – szerepet kapjanak a világ jövőjében. A nemzetek fölötti kormány dimenziója szükséges ahhoz, hogy a béke megvalósulhasson, és hogy versenyképesek maradjunk a gazdasági fejlődésben mindenki számára biztosítva a szociális jogokat, hogy be tudjuk fogadni a bevándorlókat, és el tudjuk fogadni a különbözőségeket.

 Az alkotmány jelenlegi tervezete – bár még tökéletesítésre szorul – fontos válasz lehet arra az igényre, hogy megszervezzük az emberiség történelmének első nemzetek fölötti demokráciáját. Ezen túlmenően eredeti példja annak, hogy a népek és államok törékeny egyensúlyában megvalósítható legyen a „kisebbségek uniója”, amelyben az új Európa társadalmi ereje rejlik.

 

A kereszténység és Európa

 Nem Európa a kereszténység eredeti bölcsője . Ne felejtsük, hogy a kereszténység Keletről, de legalábbis a Közel-Keletről indult, és gyorsan elterjedt Észak-Afrikában, Egyiptomban, Líbiában, a mai Algériában és Tunéziában csakúgy, mint a mostani Törökország, Afganisztán, Irán és Irak területén.

245-ben míg Európa nagy része még különféle pogány vallásoknak hódolt, addig a Tigris és az Eufrátesz völgyében már 24 keresztény egyház működött. Magyarország csak 1000 után vette fel a kereszténységet.

 Ezek hallatán azonban mégsem kételkedhetünk abban, hogy a kereszténység hatalmas mértékben járul hozzá azon értékek, ideálok és remények létrehozásához, amelyek ma az európai kultúra részét alkotják. Európa történelmének nincs értelme a kereszténység történelme nélkül, annak erejével és gyengéjével együtt.

Itt érdemes megemlítenünk, hogy Európa nagy atyjai meggyőződéses keresztények voltak, és Európa építése közben mindvégig kiálltak hitük mellett.

Ezt ki is kell hangsúlyoznunk. Ahhoz, hogy európai polgárok lehessünk, a hitet nem szabad zárójelbe tenni, hanem a hitvallásból kell táplálkoznia az etikai hűségnek, a kitartásnak, a bölcsességnek, a szelídségnek, a megosztásnak, a nagylelkűségnek. Merjünk nagyban gondolkodni, mert békét és igazságosságot csak ezekkel a keresztény értékekkel építhetünk.

A mai kereszténységnek arrogancia, magamutogatás és erőltetés nélkül kell kovásszá és maggá  válnia, és törekednie az állandó párbeszédre zsidókkal, muzulmánokkal és a más vallásúakkal.

Ökumenikus lélekkel, a különbözőségek elfogadásával és tiszteletével a vallásos lelkület adja meg Európának azt a szellemiséget, amely nélkül kontinensünk nem létezhet.

 

Európa és a világ

Az egységes Európa megszületésével valami új születik a világban is. Nem véletlen, hogy ez vonatkoztatási pont Afrika számára is, modell az afrikai unió rendkívül bonyolult megtervezéséhez. Kína és a hatalmas Ázsia is különösen figyel az „európai ház” felépítésére.  Még az amerikai társadalom is egyre közelebb áll ahhoz, hogy megértse, Európa a világ stabilitásának fontos eleme lehet, hiszen ahogy megszületett és ahogy felépül nem tör uralkodói babérokra, csak tekintéllyel szeretne részt venni a népek nagy ünnepségén.

Itt merül föl a sokoldalúság témája. Nem iskolai kérdés ez, hanem az életé.

Ha a világot egyoldalú logika vezeti, a háborúk nem szűnni, hanem gyarapodni fognak pusztító erejükkel együtt.

 Ha a nagy nemzetközi szervezetek és az esetleg újraszervezett ENSZ-en keresztül bátran vállaljuk a sokoldalúság útját, nagyobb lesz az esély a békére és az igazságosságosságra.

Az iraki helyzet és az izraeli-palesztin tragédia is ezt erősítik.

 A szegénység óriási fala osztja meg a Föld északi és déli oldalát. Ez egy olyan döntő kihívás, amelyben Európának el kell köteleződnie! Sőt, a jövőben egyre inkább el kell köteleződnie. Győzni kell a teljes kontinensek hatalmas területeit érintő éhség és a szomjúság elleni harcban, a nagy járványokkal szemben (AIDS, malária, tuberkolózis) és a fegyverkereskedelem ellen, amelyet a háborúk, különösen a rengeteg áldozatot követelő közép-afrikai harcok tartanak fenn.

Nemcsak a fegyverkezésre kell költeni, hanem az igazságtalanság megszüntetésére is.

Ezek nem csak a ma, hanem a holnap kihívásai is, amelyeket részben bíztak ránk, hogy választ keressünk rájuk.

 

Egy új politika

Hadd szóljak néhány szót a poltikáról is.

Európa atyáinak óriási ambíciója volt, hogy ne a személyes szintű Európa, hanem a közösség és a béke Európája valósuljon meg.

Első helyre nem saját érdekeiket és személyes sikerüket helyezték. Ennél sokkal többet tettek: gondolkoztak és nagy-nagy türelemmel és kitartással, a helyes irányt nem szem elől tévesztve elkezdték kialakítani a béke Európáját.

Gondolkodásmódjukkal és tetteikkel mindannyiunkat szembesítettek a politika módszereinek problematikájával. Ez azt jelenti, hogy a világra kell emelni tekintetünket, nem a saját, behatárolt területünkre. Továbbá azt is jelenti, hogy  hazugsággal, cinizmussal és képmutatással – mégha ez látszólag fel is mutat valamilyen eredményt – előbb-utóbb mindenki vereséget szenved. Aki kitart az igazságosság, a béke és az igazság mellett, ha áldozatok árán is, de győzni fog.

 Ez után a rövid eszmefuttatás után tehát, melyek lehetnek a jelenkor politikai céljai ezekben a nehéz időszakokban?

 

1. Megérteni a társadalmat úgy, hogy a legszegényebbektől és a leggyengébbektől indulunk ki. Meghallgatni és megérteni a társadalmat. Lényeges ellentmondások vannak Európán belül, hatalmas ellentmondások Európa és a világ déli része között.

Nem gondolkodhatunk Európa jövőjéről, ha figyelmen kívül hagyjuk a Föld déli féltekéjének jövőjét. Ha ez utóbbi terület országai a pusztulás felé sodródnak, az Európát is fájdalmasan fogja érinteni. Olyan, távolra tekintő politikára van szükség, amely szembeszáll a szegénységgel és olyan kapcsolatokat hoz létre, amely által megvalósul ezen országok gazdasági és polgári fejlődése. Az Európai Unió példája különösen értékes lehet Afrika számára, hiszen megmutatja, hogy létezhetnek nemzeti határokon túlmutató kapcsolatok.

 

2. Mások jogainak elismerése

Európa jövőjéhez elengedhetetlen, hogy elismerjük az igazságtalanságot elszenvedő népek jogait, ami azt jelenti, hogy befogadjuk őket, változtatunk viselkedésünkön és új politikát alakítunk ki.

 

3. A kibékülés

Háborús időkben, amikor a csata már vesztésre áll, paradox módon felerősödnek a halk szavak. Azon országok jövője, akik megélték a háborút, a kibékülésben lakozik. Ebben a szelíd szóban, amely a legnagyobb erőt hordozza magában.

 

4. Legyőzni a félelmet

Ebben az időszakban, amikor a terrorizmus a félelmen keresztül akarja túszul ejteni az embereket, muszály összetörni a terrorizmus embertelen mechanizmusait. A terrorizmusra adandó válasz nem lehet a háború, hiszen az csak felerősíti azt. A megoldás a demokrácia, ennek intézményes szilárdsága kiírtja a gyűlölet melegágyát, saját eszközei által képes megelőzni az elkeseredett terrorakciókat, megoldani az azokat tápláló konfliktusokat. Mindez elvárja az egyes ember elkötelezettségét, hogy ne hagyjuk a félelem mechanizmusát eluralkodni.

 

A kereszténység arra tanít minket, hogy a félelem ellentéte a hit. Tudom, hogy könnyebb ezt kijelenteni, mint átültetni a gyakolatba, de azt is tudom, hogy ez a keresztények feladata.

 A nagy európai egyesülés pillanatában a keresztények hivatása az, hogy tovább vigyék intelligenciájukat, elkötelezettségüket, kreativitásukat, hogy Európa ne úgy növekedjen, mint egy erődítmény, hanem mint egy lélekkel bíró politikai egység, amely identitásának és elhivatottságának a békét és az igazságot tartja.

 Ennek a léleknek Önök is fontos részei: mi az intézményekben munkálkodva, Önök átélve a karizmákból születő sokoldalú válaszokat együtt alkotjuk Európát és dolgozunk tökéletesítésén.

Nagyon szépnek találom, hogy gondolataimat pont akkor mondhattam el, amikor tíz új állam csatlakozott az Unióhoz.

Üdvözletemet és ölelésemet küldöm az Észtországban, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Magyarországon, Máltán és Cipruson élő barátainknak.

Önök abba az Unióba lépnek be, amelyben senki sem tarthatja magát magasabb vagy alacsonyabb rendűnek a többinél, hiszen ez a kisebbségek uniója. 

A tény, hogy most itt vannak velünk – és annyi más városban, melyekkel műholdas kapcsolatban állunk – kézzelfogható módon fejezi ki közös örökségünket és képességünket a jövő együttes építésére.

Üdvözletemet és jókívánságomat küldöm minden jelenlevőnek: itt képviselteti magát Európa az Atlanti-óceántól az Urálig, jól látható egységben a világ színpadán, nem csupán intézményi, de a kulturális egység szintjén is.

Európa két tüdővel lélegzik, de egyetlen szívvel él.

 

Köszönöm.