Milyen helyet foglal el Mária a Fokoláre Mozgalom lelkiségében?

Mária, Isten anyja jelen volt a Mozgalomban a kezdetektől fogva. Chiara Lubich többször felidézett egy olyan eseményt, ami a rettenetes bombázások idején történt, és végzetes lehetet volna. Ez a történet a Szűzanyával kapcsolatos: „Beborított bennünket és az egész óvóhelyet a por – emlékezik vissza Chiara. Amikor felálltam a földről, azt éreztem, hogy csoda történt. Körülöttem mindenki sírt, kiabált, és ekkor ezt mondtam társnőinek: ‘Nagyon éles fájdalmat éreztem lelkemben a veszély közepette, azt, hogy nem fogom tudni többé elimádkozni itt a földön azt, hogy Üdvözlégy Mária.’ Akkor nem fogtam fel ezeknek a szavaknak és ennek a szenvedésnek az értelmét, de talán öntudatlanul is kifejezésre jutott ebben az a tény, hogy ha Isten kegyelméből életben maradok, akkor megdicsőíthetem Máriát ezen a Művön keresztül, ami éppen születőben volt.”

Ilyen módon nem meglepő, hogy a Fokoláre Mozgalom hivatalos neve Mária Műve és az sem, hogy a találkozóinkat, állandó településeinket máriapolinak hívjuk, találkozási központjainknak a neve pedig máriapoli központ.

Chiara így ír 2000-ben:

„Mária ugyanúgy járt el Mozgalmunkkal, mint magával az Egyházzal: háttérben maradt, hogy előtérbe helyezze azt, hogy teret adjon annak, akit az megillet, a Fiának, aki Isten. De amikor elérkezett annak a pillanata, hogy megmutatkozzon Mozgalmunkban, mondhatjuk úgy is, hogy hivatalosan, akkor megmutatta magát, jobban mondva Isten megmutatta nekünk Őt, a nagyságát, amely arányos volt azzal, amilyen mértékben képes volt háttérben maradni. 1949-ben volt az, amikor Mária mondott nekünk valamit magáról. Ez a különleges kegyelmek éve volt, talán azt lehet mondani, hogy történetünkben a megvilágosodás időszaka. Megértettük, hogy Mária, aki mint egy kivételes és egyedi teremtmény ott van a Szentháromságban, teljes mértékben Isten igéje, Isten igéjébe öltözött. És ha az ige Isten szava, az Atya szépsége, akkor Mária, akinek a lényege volt Isten igéje, nem volt semmi más, mint Isten igéje, egy semmi máshoz nem hasonlítható szépségben tűnt fel.

Annyira erős volt, annyira mélyen hatott ránk ez a felfedezés, hogy máig sem tudjuk elfelejteni, sőt azt is értjük, hogy akkoriban úgy tűnt, csak az angyalok képesek valamit dadogni vele kapcsolatban. A róla alkotott látásmódunk nagyon vonzott hozzá és új szeretet született meg bennünk iránta. És erre a szeretetre az evangélium logikája szerint válaszolt. Megmutatkozott nekünk még világosabban annak, aki Ő: Isten anyjának, Theotokosznak. Nem csak a názáreti fiatal szűz, a világ legszebb teremtménye, az a szív volt, amely magában foglal és túlszárnyal minden anyai szeretetet a világon, hanem az Isten anyja.

Mária ekkor, Isten kegyelmének a közreműködésével, egy új vonását mutatta meg nekünk, amely addig teljesen ismeretlen volt számunkra. Korábban Máriát úgy láttuk, mint aki ott áll Krisztus és a szentek előtt. Ha hasonlatot akarunk használni, akkor olyan volt, mint amikor az égbolton látjuk a Holdat (Máriát) a Nap előtt (Krisztust) a csillagokkal (a szentekkel). Most azonban más volt, mert Isten anyja átölelt mindent, mint a hatalmas kék égbolt, amely magába foglalja magát a Napot is.

Máriának ez az új, fénnyel teli megértése nem maradt meg az elmélkedés szintjén. Világossá vált számunkra, hogy Mária egy követendő példaképet jelenít meg számunkra azt, hogy milyenné kell válnunk, ugyanakkor láttuk azt is, hogyan válhatunk mindannyian Máriává.”