Istent olyannak értettük meg, Aki valójában Ő, Szeretetnek, mely az egység ideáljnak a kiindulópontja lett és II. János Pál pápa úgy határozott meg, hogy ez volt „Az első inspiráló szikra“.

Chiara Lubich és első társnői a II. világháború tombolása közben, amint megszólalatak a közelgő bombázást jelző szirénák, az óvóhelyre menekültek. A trentói lányokban nagyon erős volt az a vágy, hogy együtt legyenek, hogy együtt fedezzék fel keresztény létük újdonságait, hogy gyakorlattá váltsák az evangéliumot, az után a mindent felforgató megsejtés után, mely arra vezette el őket, hogy a Szeretet-Isten legyen érdeklődésük, fiatal életük középpontjában, Isten, aki az egyetlen és abszolut.

«Minden történés mélyen érintett bennünket. Az a lecke, melyre Isten a körülményeken keresztül megtanított, világos volt: minden a hiúságok hiúsága, minden elmúlik. Ezzel párhuzamosan Isten egy kérdést helyezett a szívembe és ezzel együtt egy választ is: „De létezik egy olyan ideál, amely nem múlik el, melyet semmilyen bomba sem tud elpusztítani és amelynek teljesen odaadjuk magunkat?“ Igen, Isten. Elhatároztuk, hogy Őt tesszük életünk ideáljává.»

2000-ben ezt írta Chiara:

«Isten, Isten, aki a háború borzalmai közepette, mely a gyűlölet következménye, a szeretetnek egy különleges kegyelmi hatására úgy mutatkozik meg, aki valójában Ő, Szeretetnek. Az első olyan erőteljes eszme, melyre a Szent Lélek ráépítette ezt a lelkiséget tehát ez volt: Isten a Szeretet. (vö.: 1 Jn 4,8)

Micsoda változásokat eredményez az emberekben ez az igazság, melyet teljesen új módon értenek meg, amikor a Mozgalom karizmájával kapcsolatba kerülnek! A korábbi keresztény életet, mely ugyan koherens gyakorlatra törekedett, mégis az árvaság árnyékolta be. Most, és itt van a felfedezés: Isten a Szeretet, Isten atya! Szívünk eddig az élet éjszakájának számkivetésében élt, most viszont kinyílik és felfelé száll és azzal a Valakivel egyesül, Akit szeret, Aki mindenre gondol és számontartja minden hajszálunkat.

Az örömteli és fájdalmas események teljesen új értelmet nyernek: mindent előre látott és akart Isten szeretete. Semmi sem okozhat félelmet. Ez a hit felemelő, megerősít és ujjongással tölt el. Olyan hitről van szó, mely könnyet csal a szemünkbe, amikor először tapasztaljuk meg. Isten ajándéka, és feltör belőlünk: Mi hittünk a szeretetben (1Jn 4,16). A Szeretet-Isten választásával, Akit életünk ideáljává tettünk, az új lelkiség első alapkövét helyeztük le, azt az első igényt, mely szívünkben bontakozott ki. Megtaláltuk azt a Valakit, akiért érdemes élni: Istent, a Szeretetet.»