Az egyén és a közösség életének évszakai, ha teljességgel éljük meg, elmondják a bennük levő sajátos célt. Ha jól éljük meg az aktuális évszakot, felfedezzük azt az üzenetet, melyet minden pillanat közölni akar.

A Zsoltárok könyvében ez áll: „Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!” (Zsolt 90, 12). Ez a bölcsesség olyan, mint az anya, aki megtanítja, hogy azt ismerjük fel, ami nem múlik el soha és azt, ami az örökkévalóságból az idő múlásával megmutatkozik. A bölcsesség begyógyítja a félelmeket, megszünteti a szorongást, betölti az űrt, kinyitja szívünket a felebarát felé.

„A betegség meggyógyított– írja egy édesanya –, a lét teljes látásmódjára jutottam el, amit az élet rohanásában elveszítettem. Most úgy tűnik, hogy képes vagyok szeretni a családomat.”

A szeretet halhatatlanságáról tesznek tanúságot azok a könyvek, melyek azokról szólnak, akik előttünk jártak az életben és hozzájárulnak ahhoz, hogy létük üzenete eljusson mindenkihez. A szentek közösségét éljük meg velük.

Életünknek ez az aspektusa nem csak az Élettel és a Halállal való kapcsolatunkat helyezi a középpontba. 

Chiara Lubich ezt írta 1973-ban:
„Ha ma itt kellene hagynom ezt a világot, és valaki megkérdezné tőlem, hogy egy szóban foglaljam össze Ideálunk lényegét, akkor azzal a biztonsággal, hogy megértitek ennek pontos értelmét, azt mondanám: “Legyetek egy család”. Vannak köztetek olyanok, akik lelki vagy erkölcsi megpróbáltatás miatt szenvednek? Értsétek meg őket úgy, és jobban, mint egy anya. Adjatok nekik fényt szavaitokkal és példátokkal. Ne hagyjátok, hogy ne vegye őket körül a család melege, sőt növeljétek körülöttük. Vannak köztetek olyanok, akik fizikailag szenvednek? Ők legyenek legkedvesebb testvéreitek. Szenvedjetek velük együtt. Törekedjetek arra, hogy a lehető legjobban értsétek meg fájdalmaik okát. Mondjátok el nekik apostoli életetek gyümölcseit azért, hogy lássák, ezekhez mindenkinél jobban ők járultak hozzá. Vannak köztetek olyanok, akik meghalnak? Képzeljétek bele magatokat helyzetükbe és tegyétek velük azt, amit szeretnétek, ha veletek tennének egészen az utolsó pillanatig. Van valaki, aki valamilyen sikernek, vagy bármi másnak örül? Örüljetek vele azért, hogy vigaszába ne vegyüljön szomorúság, és ne zárkózzon be, hanem öröme mindenkié legyen. Van valaki, aki útra indul? Ne hagyjátok úgy elmenni, hogy szívét nem töltitek be ezzel az egyetlen örökséggel, a család szellemével, hogy elvigye mindenhova, ahol megfordul. Soha, semmilyen jellegű tevékenység, akár lelki, akár apostoli legyen is, ne menjen a család szellemének rovására, azoknak a testvéreknek a kárára, akikkel együtt éltek.”

Szeptember 07, szerda, 09:13:30

Hírek – Éljük a karizmát – 5: A fizikai lét és a természet