Azt az örömet, hogy Isten szeret bennünket, nem lehet elrejteni. Annak az aranyfonalnak a felfedezéséről van szó, mely összeköti létünk minden eseményét. Ez ösztönöz bennünket arra, hogy az egyetemes testvériség felé haladjunk, mely azon a helyen kezdődik el, ahol vagyunk és éljük a jelen pillanatot.

Igazi öröm látszik arcunkon, szemünkben és mozdulatainkban. Az öröm az emberi lét legmélyén van, rejtett energiákat szabadít fel, cselekvésre ösztönöz, ragályos, szabaddá tesz, segít, hogy az élet eseményeit megértsük. Az örömből fakadó tapasztalatok elmesélése volt az egyetlen dolog, ami a Fokoláre mozgalom megszületése utáni éveket jellemezte. Aki csatlakozik ehhez a mozgalomhoz, az öröm útját járja.

Ez történt Graziella De Lucával is Trentóban a Massaia teremben, ahol a születőben levő fokoláre közösség tagjai találkoztak az egység kalandjának első éveiben. Erre így emlékszik vissza Graziella: »Miközben Chiara beszélt, a lélek szemével egy nagyon nagy fényt láttam és megértettem, hogy ez a fény maga Isten, a végtelen szeretet. A megértés belső fényre vezetett el, és amikor kimondtam, hogy megértettem, akkor inkább egy közvetlen érzésről volt szó, Istenről, aki végtelen szeretet, aki teljesen betöltötte lelkemet, nem hagyott semmi űrt. Ez volt az, amit mindig is kerestem.«

Az a tapasztalat, hogy Isten szeret bennünket és erre válaszolunk, azoknak a történeteknek a lényegét képezi, melyeket bárhol elmesélünk, ahol a Fokoláre mozgalom jelen van és tevékenykedik, a kisebb csoportokban, de a nyilvános találkozókon is és ez mozgatja az egyetemes testvériség útján az előrehaladásunkat ott, ahol éljük a jelen pillanatot: a családban, az iskolában, a munkahelyen vagy a kórházi betegágyon.

Ebből a természetes személyes és közösségi kisugárzásból fakad például Afrikában, de minden más országban és kontinensen az, hogy az evangélium és az egység karizmája inkulturálódik.

Hangsúlyozzuk azt, hogy a mai kor arra kapott meghívást, hogy élje az egységet. Chiara Lubich ezt írta: «(…) ha éljük az egységet, akkor a társadalomra való hatása hamarosan nyilvánvalóvá válik. Az egyik ilyen hatás az, hogy az államok és a népek között kölcsönös tiszteletnek kell kialakulnia. Furcsa dolog ez, mert ahhoz vagyunk szokva, hogy a népek között erős országhatárokat lássunk, féljünk mások hatalmától és legfeljebb szövetkezzünk egymással saját érdekünket szem előtt tartva. Nem igazán gondolunk arra, hogy kizárólag egy másik nép iránti szeretetből cselekedjünk, mivel hogy ide a népi erkölcs sohasem jutott el.

De amikor majd az egyes emberek között a misztikus test szerinti élet annyira fejlett lesz, hogy ténylegesen úgy fogják szeretni embertársaikat, a fehéreket, feketéket, rézbőrűeket, sárgabőrűeket, mint önmagukat, akkor könnyű lesz ezt a törvényt az államok között bevezetni. Egy új jelenség fog megvalósulni, mert a szeretet vagy megtalálja önmagát vagy magához hasonlóvá tesz, és az egyik nép megtanulja azt, ami a másikban a legjobb, az erényeket köröztetik mindenki gazdagodására. Akkor majd valóban megvalósul az egység és a különbözőség és a világban kivirágzik egy olyan nép, melyet az ég törvényei járnak át, és annak ellenére, hogy a föld gyermeke, elmondhatja magáról, hogy “Isten népe”».

Augusztus 08, hétfő, 15:57:40

Hírek – Éljük a karizmát – 3: tanúságtétel és elterjedés