Oslóból írják: Norvégia megváltozott július 22. óta. Összetartó nép lettünk, mert a fájdalom eggyé kovácsolt minket. Nem adjuk fel, reménnyel tekintünk a jövőbe. A munkáspárt fiatal szekciójának vezetője így nyilatkozott: „Letéptek néhányat legszebb rózsáink közül, de a tavaszt nem lehet feltartóztatni”.

Oslo, július 25. –  A városközpontban fáklyás felvonulással mintegy 200.000-en emlékeztek meg a 22-i, pénteki merénylet áldozatairól és sebesültjeiről. Az osztrák nemzetiségű Helga Koinegg, aki 22 éve él Norvégiában, így ír az oslói fokolárból: „Ez a felvonulás azt bizonyítja, hogy nem engedjük, hogy a helyzet maga alá temessen minket. Ellenkezőleg! Hisszük, hogy lehetséges a szolidaritás és az egymásra figyelés, amit most együtt megélünk városunkban. A felvonulás szervezői biztonsági okokból úgy döntöttek, a fáklyák helyett vigyünk egy-egy rózsaszálat. Munkatársaimmal együtt mi is részt akartunk venni a felvonuláson, de a virágárusok pultjai hamar kiürültek”.

Helga az Egészségügyi Igazgatóságon dolgozik, 500 méterre attól a Központi Egészségügyi Ellátótól, melyet a pénteki bombarobbanás a norvég kormányzati lakónegyed másik 2000 hivatali épületével együtt romba döntött.

A német Elmának, aki Oslótól nem messze dolgozik, sikerült beszereznie 200 rózsát Helga kollégái részére. „Útnak eredtünk kezünkben a rózsákkal, amit a szemben jövőknek osztogattunk. Sokakkal komoly beszélgetésre adott ez lehetőséget. Hirtelen megszűnt a különbözőség norvégok, afrikaiak, közel-keletiek, muzulmánok között… Norvégia megváltozott július 22. óta. Összetartó nép lettünk, ez a nagy fájdalom eggyé kovácsolt minket, és bennünk él a remény, hogy ki fogunk lábalni ebből a helyzetből.”

„Ma este a város utcáin kétszázezren gyűltünk össze: kicsik, nagyok, fiatalok, idősek, külföldiek és norvégok.” Néhányan visszaemlékeztek arra, amikor a király a II. Világháború után visszatért az országba. Akkor volt utoljára ilyen nagyméretű, szép felvonulás. „Apáink mindig mondogatták: ’Soha többé ne legyen április 9.’ (Norvégia megtámadása 1940-ben ezen a napon következett be (sz.j.), mi meg azt mondjuk: ’Soha többé ne legyen július 22.’” – nyilatkozta Jens Stoltenberg, Norvégia miniszterelnöke az áldozatokról való megemlékezésért tartott rendezvényen. Helga így folytatja: „Ezekben a napokban a szokásostól eltérő megnyilatkozások hangzanak el az emberek ajkáról. Visszatérő mondatként lehet hallani: ’Ha egy ember képes ennyire gyűlölni, mi, akik együtt vagyunk, mennyivel
inkább válaszolhatunk a szeretettel!’”

Maddalena Maltese a Città Nuova lapjain így ír: „Oslo megsebesült, a város és a nemzet szeme könnyes, de nem adja fel. A kórházak előtt hosszú sorokban várakoznak az emberek véradásra, főként a ritkább vércsoportúak. Az evangélikus székesegyház előtt gyertyák százai emlékeztetnek az áldozatokra. Mindenki az utøyai-szigettel szemben kempingezők hősiességéről beszél, akik mihelyt megsejtették a tragédiát, azonnal csónakba ugrottak, hogy a fiatalok megsegítésére siessenek. Vasárnap az evangélikus és katolikus templomok nyitva maradtak a gyászmisékre, melyeken rengetegen vettek részt, pedig ez nem tartozik az evangélikus vallási hagyományok közé. Sok fiatal kér a papoktól beszélgetésre lehetőséget, mások elidőznek a templomban, gyertyát gyújtanak, virágot hoznak. Az emberek kisebb csoportokban az otthonaikban is tartanak megemlékezéseket. Ezt tették szombat este a Fokoláre mozgalom oslói tagjai is. A svéd Katarina Miksits, aki 15 éve él az oslói fokolárban, a Città Nuová-nak adott interjújában így nyilatkozik: ’Természetesen döbbenten állunk a történtek előtt. El se tudtunk volna ilyesmit képzelni. Itt még a minisztereknek sincs biztonsági kíséretük, nyugodt társadalomban élünk, és ezen nem is szeretnénk változtatni’.”

A fáklyás felvonulás alatt Eskil Pedersen, a munkáspárt (AUF) fiatal szekciójának vezetője így nyilatkozott: „Könnyebb elviselni a fájdalmat, ha együtt hordozzuk. Sohasem éreztük még olyan közelinek, mint most, de soha nem tapasztaltunk még meg ekkora összefogást sem. Egységben küzdünk tovább azokért az értékekért, melyek oly fontosak Norvégia számára. Az utøyai fiatalok hittek bennük. Együtt tették volna jobbá Norvégiát és a világot. Az igazság, a szolidaritás, az egyenlőség és a rasszizmus elleni küzdelem eszméi kötötték őket össze, ennek szellemében voltak együtt. A gyűlölet és a bosszúvágy természetes reakció. De mi Norvégia vagyunk, nem kell bosszút állnunk. Letéptek néhányat legszebb rózsáink közül, de a tavaszt nem lehet feltartóztatni”.

Július 27, szerda, 16:20:30

Hírek – Egyenesben Norvégiából