„Az evangéliumban megtaláljuk a legigazibb és a leginkább magával ragadó forradalmat.” Több alkalommal írt és beszélt erről Chiara Lubich. Az egység kultúrájával kapcsolatban azt a szempontot húzzuk alá, hogy a szeretet közösséget teremt, valamint megvalósítja az anyagi és lelki javak megosztását.

«A szeretet közösséget jelent és megteremti a közösséget.
A bennünk élő Jézus, mivel Szeretet, létrehozza a közösséget.» – Chiara Lubich

Az a bizonyosság, hogy Isten a szeretetét a körülményeken keresztül, a fájdalmas körülményeken keresztül is megmutatja, az első fokolarinákban azt a vágyat ébresztette fel, hogy a háború halállal fenyegető körülményei közepette egyetlen sírba temessék el őket, ezzel a felirattal: «Hittünk a szeretetben.»

Az a bizonyosság, hogy Isten szereti őket, azt eredményezte, hogy készek voltak az életüket adni egymásért.

Ennek a logikus következménye az volt, hogy minden anyagi javukat megosztották egymással és közösbe tették minden lelki vágyukat, minden félelmüket és álmukat.

Az egyik első fokolarina Giosi Guella a Chiara és a társnői által megvalósított első életközösségről a következőket mesélte: «A Kapucinusok terén levő lakásunkban nem volt semmi. De ezzel egy időben mindenünk megvolt, ami kellett nekünk és másoknak. Logikusnak tűnt, hogy nem rendelkeztünk semmivel, mert ha kaptunk valamit, azt odaajándékoztuk. Hazavittük a fizetésünket és közösbe tettük.»

Az, hogy dolgoztunk, megnéztük a bevételeinket és kiadásainkat, tanultunk, tanítottunk, szolgálatként takarítottunk, mind-mind alkalom volt arra, hogy konkrétan szeressük a felebarátot.

Az első fokolár körül kialakuló közösség életében a szolgálat az élet szabálya volt és az első keresztényekre emlékeztetett, akik «egy szív és egy lélek voltak és nem akadt köztük senki szűkölködő» (vö. Ap. Csel. 4, 32-35).

Aki csatlakozik az “egység karizmájához”, ilyen vagy olyan módon, mint a szívből fakadó közösség természetes velejárójaként közösbe szokta tenni a dolgait. Van, aki mindent, van, aki valamit tesz a közösbe, van, aki a feleslegét. Ebből a közösségből született meg az elvi és gyakorlati szinten működő széles hatósugarú projekt: a közösségi gazdaság, mely a személyt és annak szolgálatát integráns és érett módon érti meg. Ehhez a projekthez a világon sok száz cég csatlakozott. A közösségi gazdaság vállalataiban, cégeiben a munkát úgy értelmezik, hogy általa az ember becsületesebbé válik, az igazságosságot folyamatosan és kitartóan kutatják, a törvényességet pedig napról-napra betartják.

Ezt írja Chiara Lubich: «A keresztény társadalmi tanítás Magna chartája azzal kezdődik, amit Maria énekel: “Letaszította az uralkodókat a trónjukról és felemelte az alázatosakat; jóllakatta az éhezőket, de üres kézzel bocsájtja el a gazdagokat (Lk 1,52-53).

Az evangéliumban megtaláljuk a legigazibb és a leginkább magával ragadó forradalmat. És talán Isten terveiben van ebben a korban is, mely tele van a társadalmi problémákra adott válaszokkal, hogy Mária legyen az, aki nekünk keresztényeknek segít abban, hogy felépítsük, megszilárdítsuk, bemutassuk a világnak azt az új társadalmat, ahol a Magnificat hatásosan visszhangzik.»

Július 25, hétfő, 15:34:43

Hírek – Éljük a karizmát – 2: gazdaság és munka