A Mozgalom országszerte működő közösségei bemutatkoztak a Fokoláre elnökének. Tevékeny, élettel teli csoportokat imert meg, akik már most készülnek, hogy jövőre otthont adhassanak a fiataloknak, akik az világ minden részéről jönnek majd a Genfestre.

„Mit vársz tőlünk?” – kérdezték a magyar fokolarinák 1985-ben Chiara Lubichtól. A Fokoláre alapítója így válaszolt: „Amint 42 évvel ezelőtt nem volt semmi, vagyis csak egyetlen ember ismerte ezt az Ideált, és most jelen vagyunk egy kicsit az egész világon, úgy azt várom, hogy a ti országotokban is ez a Mozgalom, amelyet most bizonyos számú ember ismer, és egy bizonyos fokig fejlett, elárassza az összes várost, a falvakat. A maga eszközeivel – egyházi és világi mozgalmaival – többek között megerősítse az egyházat és megújítsa a társadalmat; a Szűzanya más találmányaival együtt hozzájáruljon, hogy egy napon Mária Szeplőtelen Szíve győzedelmeskedjen.”

Ki tudja, mit szólna Chiara, ha látná, mi történt 1985 óta Magyarországon. „Hálát kell adnunk Istennek, mert csodálatos, amit tesztek!” – mondta a jelenlegi elnök, Maria Voce Budapesten, május 28-án, az egész országból egybegyűlt fokoláros népnek. Az emberi élet minden területén odaadó elkötelezettségről tettek tanúságot az elhangzott tapasztalatok, egy jól muködő, élettel teli Mozgalom rajzolódott ki előttünk, mely történetének új szakaszába lépett.

Az összejövetel egy volt orosz laktanyában zajlott, s a résztvevők közül néhányan szimbolikus jelentőséget is tulajdonított ennek, mintegy bizonyítékaként, hogy az egység karizmája társadalom-átalakító erővel bír.

A találkozó kezdetén Chiara 1961-es magyarországi kiadatlan feljegyzéseiből hangzottak el részletek. Ez volt az első kommunista ország, ahová ellátogatott. Megrázóan fájdalmas élmény volt számára, hogy mit művelt a rendszer az országban és az emberekben. Nagy volt a szenvedés, de határozottan az volt a benyomása, hogy „a Szűzanya elkezdte művét”. S hogy ez valóban így volt, az világosan látszott az egész országból ideérkezett közösségek bemutatkozásából.

Ennek a büszke, saját identitásában biztos népnek – amely mindezzel együtt egyensúlyt keres a nacionalizmus és az egyetemességre nyitottság között, hogy a szabadságra vágyva fel is vegye saját felelősségét – Maria Voce azt kívánta, hogy „sikerüljön legyőznie bizalmatlanságát más népekkel szemben”, mert ez a kölcsönösség akadálya lehet. „Helyes, ha megerősítjük önazonosságunkat, de tegyük ezt a népek koncertjében.” – húzza alá az elnök. „A kihívás abban áll, hogy fölfedezzük azt a sok talentumot, amely Magyarországon van, azt odaajándékozzuk, és befogadjuk más népek ajándékát, valamint egyre inkább megtanuljunk együttműködni.”

A mozgalomban mindenki meg van hívva, hogy megtegye a maga részét ebben – húzza alá Maria Voce. Az önkéntesek például természetüknél fogva hivatottak arra, hogy átalakítsák az emberiséget annak tudatában, hogy „az a kis rész, amit mi megteszünk, ahol élünk, hozzájárul Isten országának terjedéséhez az egész világon”. Az Új Emberiségben elkötelezettek arra kaptak meghívást, hogy néha még hősies módon is tanúságot tegyenek az evangéliumról, ne hagyják, hogy felülkerekedjenek rajtuk az egyes helyzetek, hanem alakítsák át azokat szeretettel. Ahogy Chiara mondta egyik elmélkedésében: „Tudod mit csinál az ember, ha túlságosan szeretett? Még jobban szeret!” A családok sok nehézség és kihívás közepette élnek, ami a család biztonságát fenyegeti, s amelyre a válasz egy még nagyobb, mindig megújított szeretet, a korlátlan nyitottság, a szeretet, mely Istenben gyökerezik. A kisgyerekek azt akarták megtudni az elnöktől, hogy hol találják meg Istent, és örülnek, ha megtudhatják, hogy például találkozhatnak vele a testvérekben. A nagyobb gyerekeket sokszor kiközösítik, ha nem azonosulnak a csoportszellemmel, és megerősíti őket a tudat, hogy „Jézust sem értette meg mindenki. Ne törődj vele! Azzal törődj, amit Isten akar. Már azzal is példa és kihívás vagy a többiek számára, hogy elviszed közéjük azt, amit te gondolsz” – bátorítja őket Maria Voce és Giancarlo Faletti.

Természetesen nem maradhat el a nagy világtalálkozóra, a Genfestre vonatkozó kérdés sem, amelyet sok fiatal kívánsága szerint éppen Budapesten fognak megrendezni 2012. szeptember 1-én és 2-án. A mozgalomban elkötelezett fiatalok, a genek mintegy hetvenen már előző nap is latálkoztak az elnökkel és most a szombati nagy találkozón is azt szerették volna megérteni, milyen várakozással tekintenek erre a nagy eseményre. Maria Voce szívből jövő szavakkal válaszolt: „Azt kívánom, hogy egy nagy ünnep legyen, mely nagy-nagy örömet ad mindannyiunknak, akik előkészítjük, és a fiataloknak is, akik eljönnek majd. A tanúságtételetekből kellene látszania, hogy nincs szebb a földön az evangéliumi forradalomnál, egyedül ez tudja megváltoztatni az életünket. Ez egy nagy lehetőség lesz, egy példa arra, hogy mit tud adni Magyarország. Sok dolgotok lesz, hogy „otthont” készítsetek az egész világról érkező fiataloknak. Alig várom, hogy már itt legyen.”

Május 30, hétfő, 12:05:58

Hírek – Adjunk otthont mindenkinek!