Az egység odaadásunkat kéri

   A második napon Isten főként a vizekkel foglalkozott sokat a Teremtés Könyve szerint. Mivel a mellettünk lévő nagy állóvízzel láthatóan már végzett, ezért a mi második napunkon más „teremtés” látszik kibontakozni: az egység, amely a mi részünket is kéri. Az egység, ami odaadást kíván. Ez a gondolat a napi mottónk, erre épülnek a tanúságtételek, tapasztalatok is. Legyen szó egy plébánia életéről, a fiatalokkal való foglalkozásról, vagy egy hirtelen lakóhelyváltozásról, az a rész nem maradhat el, amely a mi hozzájárulásunk Isten munkájához. Visszatérve egy pillanatra az ifjúsággal való ténykedésre… egészen elemi erővel robbant be a zánkai máriapoli életébe az a sok-sok fiatal, akik arról az élményről beszéltek, amit a táboraikban megtapasztalt egység jelentett, s amelybe meg tudják hívni osztálytársaikat, barátaikat is. Felejthetetlen marad beszámolójuk a gödöllői ifjúsági találkozóról és meghívójuk is, melyet a máriapoli valamennyi résztvevőjének nyújtanak át egy soproni hétvégére. Ez a hétvége április harmincadikán szólít futásra mindenkit nullától százhúsz éves korig.

    A máriapoli formálódó egységére azért is szükség van, mert a délutáni program akadályverseny! Rengeteg ötletes feladattal szembesülünk, egyszer koordinációs képességeink vannak próbára téve, a következő pillanatban már egy koreográfiát kell összeállítanunk a „Happy” című szám dallamaira. Az állomásokon különböző színes papírlapokat kapunk, melyekről csak a játék legvégén derül ki, hogy mit is kezdhetünk velük: hatalmas szivárvány áll össze belőlük a nagyterem jobb oldalán. A máriapoli egyik lakója valóságos szeretetfürdőnek nevezi az együtt töltött napot/napokat. Szentmise következik, melyben hálát adunk a második nap kegyelmeiért.

   Este Cinzia Panero Határjárók című filmjét nézzük meg a színházteremben, mely két ember történetét meséli el, akik átléptek a hidegháborús, keményen őrzött határokon, hogy elmondják a testvériség üzenetét. Ugyanakkor szól a kelet-európai országokban üldözött keresztények százezreinek jajkiáltásáról és a Fokoláre Mozgalom lelkiségéről is, melyet Isten éppen azért hívott életre, hogy belépjen az ateista világba. A film komoly beszélgetéseket indít el, különösen az idősebbekből jönnek elő hasonló történetek, élmények. Ezeket már nagyrészt a teaházban beszéljük meg, mely ismét teret és lehetőséget ad a kapcsolatépítésnek. Ki is használjuk, fogy a jó bor és a folyékony kenyér, a különböző üdítőkről nem is beszélve. Majd eltesszük magunkat holnapra, mely a máriapoli utolsó teljes napja lesz.