Papok ezrei ünnepelték együtt a Pápával a papság évének lezárását. A rendezvénysorozat részeként a Fokoláre és a Schönstatt mozgalom más egyházi közösségekkel együtt előkészített egy kongresszust, ahol a tanúságtételek és a művészet nyelvén mondták el mit jelent papnak lenni ma. Ebből az alkalomból nyilatkozott Maria Voce, a mozgalom elnöke.

A Vatikán VI. Pál termében megrendezett program a kihívásokkal szembenézve rámutatott az új utakra, amelyeket az Úr ma nyit meg a papok előtt. Bemutatta, hogy milyen hatással lehet az egyház a társadalomra, milyen termékenyen tudnak az újjászülető keresztény közösségek testvéri kapcsolatokat építeni a civil szférában is.

Maria Voce-t, a Fokoláre Mozgalom elnökét a La Razon spanyol folyóirat kérdezte meg a papság évéről:

„Kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy ez nemcsak a papokat érinti, hanem az egész egyházat, minket, világiakat is. Hiszen mi lenne velünk a papság nélkül, enélkül a renkívüli ajándék nélkül?

Természetesen nem gondoltuk, hogy ezekre a hónapokra egy olyan fájdalmas próbatétel nyomja majd rá bélyegét, amelyet éppen a papok idéztek elő. De igaz, hogy Isten a rosszat is jóra tudja fordítani. A próbatételből mélyre ható megtisztulás, megújulásra sürgető felhívás, az Evangélium radikalizmusához való visszatérés igénye fakadt.

Chiara Lubich már 1970-ben aláhúzta ennek szükségességét: A mai kor, jobban, mint valaha, hitelességet kér. Majd hozzáfűzte: Ha a pap előbb megéli azt, amiről beszél, és csak azután szól róla, (…) meglátja, hogy az egyház rá bízott része kivirágzik, mint egy  kert: természetesen a gyűlölet konkolyával együtt, de a szeretet termékenységével, amely nemcsak a rábízott terület határáig öntözi meg a talajt, hanem azon túl is.

Az év során sok, fölöttébb kritikus írás és beszéd látott napvilágot a papokról és az egyházról. Ez a fájdalom még erősebb tudatosságot szült bennem: mi mindannyian együtt alkotjuk az egyházat; a háziasszony és a képviselő, a munkás és a diák… Meg kell tennünk a saját részünket! Új szenvedély töltött el, hogy teljes szépségében felragyogtassuk az egyházat, hogy maximálisan gyümölcsöztessük azokat az ajándékokat, amelyeket a Szentlélektől az egyház megújítására kaptunk.

Nemrégiben Ázsiában jártam. Emlékszem, mennyire különleges volt, amikor meghívtak Fülöp-szigeteken Manilába, hogy beszéljek a tapasztalatomról az ország minden részéből összegyűlt 5000 pap előtt. Milyen sok fiatal volt közöttük! És mennyi élet! Micsoda vágy ébredt bennem, hogy a mi országainkban is hasonló virágzásnak lehessünk tanúi.

Nagyon elgondolkodtattak XVI. Benedek pápa szavai: Ha a fiatalok elszigetelt, szomorú, fáradt  papokat látnak, azt gondolják: nem fogom kibírni, ha ez a jövő vár rám. Valódi életközösségnek kell megszületnie a papok között, ami megmutatja a fiataloknak: igen, ez élhető, ez számomra is jövőkép lehet.”

S végül a mozgalmak által rendezett kongresszus programjáról beszélgetve hozzáfűzte: „Ki tudja, nem vonz-e majd sok fiatalt ez a fajta papság, mint a mágnes, amely nem a kényelem miatt elbűvölő, hanem azért, mert örömteli, hiteles és igényes, mert valóban mindent kér!”

Bővebben a mozgalmak által szervezett programról:

– A Magyar Kurír cikke
– Interjú Kiss Imrével, a szeged-csanádi egyházmegye püspöki helynökével
– Fényképek

Június 18, péntek, 13:40:44

Hírek – Örömteli és hiteles papság