Égi születése után majdnem két évvel emlékezünk Chiara Lubichra. Eli Folonari válaszol kérdéseinkre, aki 50 éven át legközelebb állt hozzá, és az utolsó pillanatokig mellete volt.

Kedves Eli, Chiara ma lenne 90 éves. Ez alatt a 90 év alatt nagy utat tett meg az emberiség. Te, aki oly sok éven át vele voltál, hogy látod, milyen szerepe volt Chiarának ebből a szempontról?

Azt hiszem, Isten a történelem folyamán mindig küld egy-egy karizmát, amire különösen is szüksége van az emberiségnek. Korunkban egységtörekvés tapasztalható politikai, gazdasági és más területen is. Ezt tanúsítja az egyesült Európa, az ENSZ, az ökumenikus párbeszéd, amely korábban nem létezett. A II. vatikáni zsinat megnyitotta a kapukat más egyházak és más vallások előtt is. Az egység karizmája mondhatjuk, hogy történelmileg előkészített körülmények között érkezett. Chiara karizmáját Jézus szavaival foglalhatjuk össze: „legyenek mindnyájan egy.” Ez az egység legmagasabb foka: „mindnyájan Egy”. Karizmája Isten minden gyermekének szól. Isten pedig a Szeretet, tehát mindenki arra született, hogy szeressen. Ez az ember természete. Chiara ebből kiindulva nem ismert határt a kapcsolatteremtésben. Nagy újdonság volt, amit vallott, hogy a kölcsönös szeretet egységre vezet. Nagy felfedezés, hogy együtt juthatunk el Istenhez, közösségben, kommunióban, teljességről telljességre.”

Magas rangú egyházi vezetők is többször hangsúlyozták. hogy Chiara „prófétai jellegű ajándékot” kapott. Meg tudnád nevezni néhány megsejtését, amelyek ezt bizonyítják?

Egy esemény: A mozgalom kezdetén vagyunk, Krisztus király ünnepén arra hívta első társait, hogy kérjék azt, amit aznap a Szentírásiból fölolvastak: „Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket.”  Ezután még életében megláthatta, hogy ez az evangéliumi lelkiség eljutott a világ 184 nemzetéhez, tehát szinte mindenhová. Aztán egy másik újdonság az egyházatyák nyomán: Jézus jelenléte ott, „ahol ketten vagy hárman összejönnek” az ő nevében. Jézus jelenléte Chiara és az első társai között beteljesítette minden vágyukat és törekvésüket, ez is nagyon új tapasztalat volt. Aztán a vagyonközösség és az egység is (erről csak a kommunisták beszéltek akkor), aztán az Evangélium Igéi (erről a protestánsok)… . A nyitottság, hogy az ökumenikus párbeszéddel kidomborítsuk a pozitívumot más egyházakban; hogy más vallások követőivel is, és minden jóakaratú emberrel párbeszédet kezdjünk… ezek mind olyan kezdeményezések, amelyeket később a Zsinat, aztán a pápák is megerősítettek, és most már az egyház életének részét képezik. Aztán Afrikában a bangwa törzzsel megélt tapasztalata… (az új evangélizáció példája), ez is már a hatvanas években elkezdődött. Aztán a világiak szerepe, hogy „utat törjenek” az intézményes egyháznak az emberi élet különböző területein. És ebből azt is jobban megérthetjük, hogy Isten miért éppen egy nőt választott ki arra, hogy egységet építsen mindenkivel. „Mária Műve– amennyire lehetséges – Mária jelenléte és mintegy folytatása kíván lenni a földön”- így írtuk a statútumainkban, Chiara így szerette volna írni, és az egyház is így hagyta jóvá. Chiara mély lelki tapasztalata áll emögött a kívánsága mögött.

Milyen kapcsolatban állt Chiara a fiatalokkal, mit jelentettek számára a fiatalok?

Chiara különösen is mély kapcsolatban állt a fiatalokkal, mert érezte, hogy nekik nem kell olyan sok mindent elveszíteniük, mint a felnőtteknek. Szabadabbnak érezte őket, és nagyon jól érezte magát közöttük, különösen is a legfiatalabbakkal. Hitt a még érintetlenül tiszta természetükben, és nagyon közvetlen, egyszerű tudott lenni velük. Lelkesítette őt, hogy a fiatalok nagy ideálokra vágynak, és mindent lehetségesnek tartanak; az ő ideálja pedig igazán nagy volt, pozitív értelemben utópisztikus, és vonzotta a fiatalokat. Már az is újszerű, „forradalmi” volt, amilyen egyszerűen tudott hozzájuk fordulni, a gesztusai és az a természetesség, amellyel azt javasolta nekik, hogy az önmegvalósítást Isten akaratának teljesíttésében keressék, hogy ez az út az életszentségre vezet, és mindeki számára követhető. Sok levelet kapott olyan fiataloktól, akik az páldája szerint Istent akarták követni, komolyan élni akarták az evangéliumot, oda akartak adni mindent… Amikor elindította a közösségi gazdaságot, akkor is rögtön elment a fiatalokhoz, a diákokhoz ezzel a kihívással, és bátorította őket, hogy jól készüljenek fel, hogy majd tovább tudják vinni. Ő maga is fiatal volt, amikor elkezdődött a „kalandja”, és a társai pedig még nála is fiatalabbak voltak. Egyszóval mindig nagyon bízott a fiatalokban.

Mit gondolsz, most mit mondana nekünk Chiara?

Most is csak azt mondaná, hogy szeressétek egymást, ahogy Jézus szeretett minket – úgy gondolom.

Január 22, péntek, 11:26:17

Hírek – 90 éve született Chiara Lubich