„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15, 5)

El tudsz képzelni egy szőlővesszőt, amelyet levágtak a tőkéről? Nincs jövője, nincs semmi reménye, nem fog már gyümölcsöt teremni. Csak az a sorsa, hogy elszáradjon és tűzre vessék.
Gondold el, keresztény létedre milyen siralmas lelki halál vár rád, ha elszakadsz Krisztustól. Abszolút terméketlenség, még akkor is, ha reggeltől estig robotolsz, ha azt hiszed, hogy javára vagy az emberiségnek, akkor is, ha barátaid sikeresnek tartanak, ha gyarapszik a vagyonod és jelentős áldozatokat is hozol. Lehet, hogy az efféle dolgoknak számodra van értelme itt a földön, de semmi jelentőségük sincs Krisztus és az örökkévalóság szempontjából. Pedig csak az örök élet számít igazán!

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”

Hogy maradhatsz Krisztusban, és Krisztus hogy maradhat benned? Hogyan lehetsz zöldellő, dús szőlővessző, amely egy testet alkot a szőlőtővel?
Mindenekelőtt hinned kell Krisztusban. Ez azonban nem elég. Hitednek hatással kell lennie konkrét életedre. E hitnek megfelelően kell élned, tehát tettekre kell váltanod Krisztus szavait.
Nem mellőzheted az isteni eszközöket sem, amelyeket Krisztus ránk hagyott, hogy egységben élhessünk vele, vagy helyreállítsuk az egységet, ha netán megszakítottuk volna.
Továbbá Krisztus nem tekint igazán hozzá tartozónak, ha nem igyekszel beilleszkedni egyházi közösségedbe, a helyi egyházba.

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”

„Aki bennem marad, s én benne…”
Észrevetted, Krisztus arról beszél, hogy mi egyek lehetünk vele, ugyanakkor szól az Ő egységéről is velünk? Ha egyek vagyunk vele, akkor bennünk van, jelen van szívünk mélyén. Így bontakozik ki a kapcsolat, a kölcsönös szeretet párbeszéde, az együttműködés Jézus és miköztünk, tanítványai között.
S az eredmény a bő termés, mint amikor a szőlőtőhöz szorosan kapcsolódó vessző zamatos fürtöket terem.
A „bő termés” azt jelenti, hogy képes leszel az eredményes apostolkodásra, arra, hogy kinyisd az emberek szemét, s ők megértsék Krisztus egyedülállóan forradalmi szavait. És hogy követni is tudják, erőt tudsz majd önteni beléjük.
A „bő termés” azt is jelenti, hogy képes leszel kisebb vagy nagyobb műveket életre hívni és fölépíteni, hogy Istentől kapott adottságaidnak megfelelően enyhíts a világ bajain.
A „bő termés” sok termést jelent, nem keveset! Ez azt is jelentheti, hogy a körülötted lévő emberek közé a nagylelkűség, a megosztás és a kölcsönös szeretet szellemét tudod vinni.

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”

De a „bő termés” nemcsak a mások lelki és anyagi javát jelenti, hanem a tiédet is.
Lelki fejlődésed, személyes megszentelődésed Krisztussal való egységedtől függ.
Személyes megszentelődés: manapság talán idejétmúlt, fölösleges vagy utópisztikus fogalomnak tűnik.
De mégsem az. A mi korunk is leáldozik, és vele együtt a téves, szűklátókörű nézetek is elmúlnak. Az igazság viszont megmarad. Kétezer évvel ezelőtt Pál apostol világosan elmondta, hogy a keresztények számára Isten akarata a megszentelődés. Avilai Szent Teréz egyháztanító biztos abban, hogy mindenki, a legegyszerűbb ember is eljuthat a legmagasabb misztikus szemlélődésre. A II. Vatikáni Zsinat kijelenti, hogy Isten egész népe meg van hívva az életszentségre.
Ezek mind hiteles kijelentések.
Te is igyekezzél tehát, hogy begyűjtsd a szentté válás „bő termését” életedben, ami csak akkor válik lehetővé, ha egy vagy Krisztussal.

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”

Megfigyelted, hogy Jézus nem mindjárt a termést követeli, azt csak következménynek tekinti, ha egységben maradunk vele?
Lehet, hogy te is beleesel abba a hibába, amelyben oly sok keresztény él: aktivizmus, nyüzsgés, szervezkedés, mások javát szolgáló vállalkozások, anélkül hogy idejük maradna elgondolkodni azon, vajon mindenben és minden tekintetben egyek-e Krisztussal.
Ez helytelen, mert azt hiszed, hogy „gyümölcsöt teremsz”, a termés azonban mégsem az, amit Krisztus benned, Krisztus veled teremhetne.
Ahhoz, hogy Isten művének jegyeit magán viselő, maradandó gyümölcsöt teremj, egynek kell maradnod Krisztussal. Minél erősebb az egységed Krisztussal, annál bőségesebb lesz a termés.
„Bennem marad” – Jézusnak e szavai nem annyira egy-egy gyümölcsöző pillanatot idéznek, hanem inkább a termékenység állapotát.
Valóban, ha ismersz embereket, akik így élnek, megfigyelheted, hogy néha egy kis mosollyal csak, egy szóval, a megszokott mindennapi viselkedésükkel, azzal, ahogy az élet különböző helyzeteihez viszonyulnak, közel tudnak férkőzni a szívekhez, hogy azok ismét megtalálják Istent.
A szentek ilyenek voltak. De mi se veszítsük el a bátorságunkat! Az egyszerű keresztények is hozhatnak termést.
Köztudott, hogy a legtöbb országban a diákság aktívan politizál, és nem sok teret enged azoknak, akik más indítékból akarnak az emberiségen segíteni.
De itt van például Portugáliából Maria do Socorro esete. A középiskola után beiratkozott az egyetemre, ahol igen feszült légkör uralkodott. Sok társa harcolt a saját meggyőződéséért, és igyekezett a maga oldalára állítani a többieket.
Maria jól tudta, melyik utat válassza, még akkor is, ha nem olyan könnyű ezt megmagyarázni. Jézust akarta követni, és vele akart együtt maradni. Társai, akik nem ismerték a felfogását, azt tartották róla, hogy nem hisz semmilyen ideológiában.
Néha érezte, hogy kiváltja ellenszenvüket, különösen, amikor templomba ment. Ennek ellenére továbbra is eljárt a templomba, mert érezte, hogy egynek kell maradnia Jézussal.
Közeledett a karácsony. Maria észrevette, hogy néhány társa nem tud hazautazni, mert túl messze lakik. Javasolta a többieknek, hogy ajándékozzák meg őket. Legnagyobb meglepetésére ezt mindnyájan el is fogadták.
Újabb nagy meglepetés érte Mariát, amikor eljött az egyetemi választások ideje. Társai őt választották meg diákképviselőnek. De még ennél is jobban csodálkozott, amikor meghallotta, miért: „Nyilvánvaló, hogy téged választottunk, hiszen te vagy az egyetlen, akinek világos elképzelései vannak, aki tudja, mit akar, és hogyan valósíthatja meg.” Most már vannak, akik érdeklődnek Maria nézetei iránt, és úgy akarnak élni, mint ő.
Maria do Socorro kitartott, egységben maradt Jézussal, és ez meghozta gyümölcsét.

Chiara Lubich

Az Élet Igéje, 1979. február
Megjelent: Chiara Lubich és más keresztények: Éljük az Igét,
Budapest, 2008, 147-150. o.

Június 02, kedd, 12:32:23

Életige – Az Élet Igéje – 2009. június