„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.” (Mt 24,42)

Megfigyelted, hogy általában mennyire nem éled, inkább csak tengeted az életet, a holnapra, vagy a holnaputánra várva, amikor majd megvalósul a szép jövő?
A szép jövőnek ugyan el kell jönnie, de nem olyan lesz, mint amilyennek képzeled. Egy isteni ösztön arra késztet, hogy várj valakit vagy valamit, ami majd örömmel tölt el. Ilyenkor talán egy ünnepnapra gondolsz, egy kis szabadidőre, vagy valamilyen találkozásra. Amikor azután ezek elmúlnak, mégsem vagy elégedett, legalábbis nem maradéktalanul. Mindig valamire várva élsz téveteg életed taposómalmába zárva.
Az igazság az, hogy az életben van egy olyan esemény, amelyet senki sem kerülhet el: a találkozás szemtől szembe az Úrral, aki eljön. Ez az a szép, amire öntudatlanul is törekszel, mert boldogságra vagy teremtve. A teljes boldogságot pedig egyedül ő adhatja meg. Jézus tudja, hogy amikor a boldogságot keressük, mennyire vakon tapogatózunk mindannyian, te is, meg én is, ezért így figyelmeztet bennünket:

„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.”

Virrasszatok, figyeljetek! Legyetek éberek! Mert sok minden bizonytalan ezen a világon, de egy valami nem kétséges: egy napon meg kell halnod. A keresztény számára ez azt jelenti, hogy meg kell majd jelennie Krisztus előtt, aki eljön.
Lehet, hogy te is, mint a legtöbb ember, szántszándékkal, tudatosan igyekszel megfeledkezni a halálról. Rettegsz attól a pillanattól, és úgy élsz, mintha nem is létezne. Földi életeddel, amelybe egyre jobban belegyökerezel, ezt fejezed ki: félelmet kelt bennem a halál, tehát nem létezik. De az a pillanat mégis be fog következni, mert Jézus eljön, ez biztos.

„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.”

E szavakon Jézus a végső eljövetelét érti. Ahogyan az apostolok közül felment a mennybe, úgy vissza is fog térni.
Ám ezek a szavak azt is jelentik, hogy az Úr eljön minden ember élete végén. Hiszen amikor valaki meghal, az ő számára vége a földi világnak.
Mivel nem tudod, hogy Krisztus még ma jön-e el, ezen az estén, esetleg holnap, vagy néhány év múlva, készen kell állnod. Éberen kell virrasztanod, mint azok, akik tudják, hogy a rablók ki akarják fosztani házukat, csak azt nem, hogy melyik órában érkeznek. Ha pedig Jézus eljön, az annyit jelent, hogy földi életünk átmenet. Ezért ahelyett, hogy lebecsülnéd, óriási jelentőséget kell tulajdonítanod neki. Méltó élettel kell felkészülnöd a találkozásra Jézussal. […]

„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.”

Neked is ébernek kell lenned. Életed nemcsak békésen egymást követő események sorozata. Az élet küzdelem is. Legfőbb ellenségeid a különböző kísértések: az érzékiség, a hiúság, a pénzhez való ragaszkodás, az erőszakosság. Ha vigyázol és résen vagy mindig, nem érhet meglepetés.
Az virraszt jól, aki szeret. A virrasztás képessége a szeretetből fakad. Ha szeretünk valakit, szívünk mindig éberen várja a találkozást vele. Érte élünk minden nélküle eltöltött percünkben is. Így tesz a szerető feleség, amikor azon fáradozik, hogy mindent előkészítsen távol lévő férje fogadására. Amikor az megérkezik, ujjongó köszöntésében benne van az asszony egész napi örömmel végzett munkája. Így tesz az édesanya is, amikor beteg gyermeke ápolása közben egy pillanatra lepihen. Alszik ugyan, de a szíve virraszt. Így tesz az is, aki Jézust szereti. Mindent Jézusért tesz, hiszen vele találkozik minden pillanatban, akarata legegyszerűbb megnyilvánulásaiban, és vele fog találkozni ünnepélyes formában azon a napon, amikor majd eljön.

1974. november harmadikán történt. Santa Mariában, Brazília déli részén véget ért kétszázötven fiatal találkozója. Legtöbbjük Pelotas városából jött a lelki napokra.
Éneklés és örömujjongás közepette indult haza az első autóbusz negyvenöt fiatallal. Útközben néhányan együtt imádkozták a fájdalmas rózsafüzért, és azt kérték Máriától, hogy halálukig hűségesek maradjanak Istenhez. Műszaki hiba következtében a busz háromszor megpördült az egyik kanyarban, és egy ötven méter mély szakadékba zuhant. A lányok közül hatan meghaltak. A túlélők egyike ezt mondta: „Közelről láttam a halált, mégsem féltem, mert Isten jelen volt.” Egy másik így emlékezett: „Amikor észrevettem, hogy meg tudok mozdulni, a roncsok közül felnéztem a csillagos égre, és társaim holtteste mellett térdelve imádkozni kezdtem. Isten ott volt velünk.”
Carmen Regina édesapja elmondta, hogy lánya, az egyik áldozat, gyakran ismételgette még életében: „Oly szép lesz meghalni, papa, hiszen Jézushoz megyünk, hogy vele legyünk.”

„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.”

Mivel szerették Jézust, Pelotas fiataljai mindig éberen virrasztottak, és amikor eljött az Úr, örömmel siettek elébe.

Chiara Lubich

Az Élet Igéje, 1978. december
Megjelent: Chiara Lubich és más keresztények: Éljük az Igét, Budapest, 2008, 115-117 o.

Március 31, kedd, 05:00:00

Életige – Az Élet Igéje – 2009. április