Letöltés: Egy_varos_nem_eleg.pdf

 Chiara Lubich

EGY VÁROS NEM ELÉG

Ha meg akarsz hódítani egy várost
Krisztus szeretetének,
ha át akarsz alakítani egy települést
Isten országává, készíts először számvetést.
Gyűjtsd össze barátaidat, akik úgy gondolkodnak,
mint te, egyesülj velük Krisztus nevében
és kérd tőlük azt, hogy Istent tartsák mindennél
előbbre valónak.

Aztán köss velük szövetséget:
ígérjetek egymásnak örökké tartó és állhatatos
szeretetet,
hogy így a világ Hódítója
mindig köztetek legyen,
s ő legyen Vezéretek.

És miután énetek megsemmisült
a szeretetben,
minden lépéseteket irányítsa,
minden könnyeteket törölje le,
minden örömből mosolyogjon rátok
a Szép Szeretet Anyja.

Ezután mérd föl a várost.
Keresd meg lelki vezetőjét
és menj el hozzá barátaiddal.
Fejts ki előtte tervedet, és ha nem ért vele egyet,
ne tégy egy lépést sem,
mert mindent tönkretehetsz.

Ha tanácsokat és útmutatásokat ad,
fogadd azokat parancsként,
és tedd jelszóvá magad és társaid számára.
Fejezd ki odaadásodat,
hiszen ezt parancsolta Krisztus,
és ajánld fel segítségedet, lelki támogatásodat
nehéz feladatának ellátásában.

Fordulj azután a legszerencsétlenebbek,
a rongyosok, elhagyottak, az árvák, a foglyok felé.
Anélkül, hogy megpihennél
siess tieiddel, és látogasd meg a bennük élő
Krisztust,
vigasztald meg őket és tárd fel előttük,
hogy Isten szeretete közel van hozzájuk
és gondot visel rájuk.

Ha valaki éhes, vigyél neki enni,
ha mezítelen, öltöztesd föl.
Ha nincs élelmed vagy ruhád,
kérj hittel az örök Atyától,
hiszen minderre Fiának,
Krisztusnak van szüksége,
akit szolgálni akarsz minden emberben.

Ő meg fog hallgatni téged.
A szükséges dolgokkal megrakodva
járd be az utcákat,
menj fel az emeletekre és le a pincékbe,
keresd Krisztust a nyilvános helyeken
és az otthonokban,
a vasútállomásokon, a vonatokon, a társadalom
legalsóbb rétegeiben,
és kedveskedj neki mindenekfelett mosolyoddal.

Aztán ígérj neki örök szeretetet,
hogy ahová Te nem juthatsz el,
érjenek el imáid és fájdalmaid,
egyesülve az Oltár Áldozatával.

Ne hagyj senkit egyedül
és ne légy szűkmarkú ígéreteiddel,
mert a Mindenható nevében jársz.
Amíg te örömet szerzel az Úrnak testvéreidben,
Isten gondolni fog arra,
hogy mennyei ajándékokkal
töltsön el téged és társaidat.

Osszátok meg ezeket az ajándékokat egymással,
hogy a fény ne hunyjon ki
és a szeretet ne apadjon el.
Ha cselekedeteid elkötelezettséget sugároznak
és beszédedet bölcsesség hatja át,
sokan fognak követni.

Oszd fel különböző csoportokra
ezeket az embereket,
hogy – mint a kovász – átjárjátok a várost,
amelyet alá akarsz aknázni szeretettel.
Aztán folytasd tovább.

Ha mások, miután megismerték életedet
és saját szemükkel látták Isten ajándékait,
arra kérnek, hogy beszélj, akkor szólalj meg,
de szavaid lényege az legyen,
amit az életbő1 tanultál.

Beszédedben hivatkozz az Egyház
és a Szentírás tanítására,
erre az első, biztos, kimeríthetetlen és örök
forrásra, melybó1 te és csoportod merítetek.
S így ha a Pásztor szól,
ti legyetek élő szavai.

Amikor felemelted, megsegítetted, fénnyel
és örömmel töltötted el azokat,
akiket a társadalom elutasított,
akkor leraktad azokat az alapokat,
melyre az új várost fel lehet építeni.

Ekkor hívd össze tieidet
és emlékeztesd őket a nyolc boldogságra,
hogy soha el ne felejtkezzenek
Krisztus lelkületéró1 és arról,
ami neki a legkedvesebb.

Ezután tágítsd ki látókörödet
és mondd el minden társadnak,
hogy minden felebarátban,
gazdagban vagy szegényben, szépben vagy
csúnyában, tehetségesben
vagy tehetségtelenben,
Krisztus az, aki közeledik felénk.

Seregeid, Jézus és Mária serege,
álljon a felebarátban élő Jézus szolgálatába:
Minden tagja sírjon a sírókkal,
és örvendjen az örvendezőkkel,
ossza meg a felebarát örömét és fájdalmát;
s ebben tartson ki minden áldozat árán,
egy pillanatra sem alábbhagyva.
Járja át tetteidet a legmélyebb ima,
mely sereged tökéletes egységébó1 fakad,
hogy ily módon ez a város a legteljesebb
dicsőségben részesítse Krisztust.
És ha a harcnak ára van,
tudd, hogy épp itt van a siker titka,
és az, aki belülró1 sürget téged, a vérével fizetett.

Bocsáss meg, és imádkozz azért,
aki rossz szemmel néz rád,
mert ha nem bocsátasz meg, te sem fogsz
könyörületre találni.
És ha a fájdalom szétszakít, énekeld:
„Íme a jegyesem, a barátom, a testvérem”,
hogy halálod óráján az Úr így szólhasson
a lelkedhez:
„Kelj föl, siess kedvesem, jöjj galambom, szépségem!”
Ezt kell tenni egy várossal egészen a győzelemig,
tehát addig a pontig,
ahol a jó győzelmet arat a rossz fölött,
és Krisztus rajtunk keresztül ismét kimondhatja:
„Legyőztem a világot”

De egy Istennek, aki minden reggel meglátogat,
ha akarod,
egy város túl kevés.
O az, aki a csillagokat alkotta,
aki irányítja a századok sorsát.
Hangolódj rá és tekints távolabbra:
a hazádra, minden ember hazájára, a világra.
Ezért legyen minden lélegzeted,
minden mozdulatod,
minden pihenésed és aktivitásod.

Ha odaát megérkezel, meglátod, mi az,
ami igazán ér valamit,
és megkapod jutalmadat
szereteted mértéke szerint.
Cselekedj úgy, hogy abban az órában
ne kelljen megbánnod,
hogy túl kevéssé szerettél.

CHIARA LUBICH, Elmélkedések, Budapest 2008, 110. o.