Ezt tanúsítja a szeptemberben elhunyt Ulisse Caglione élete, aki több mint 30 évet töltött Algériában testvéri kapcsolatban muszlim barátaival.

„Nem az a fontos az életünkben, amit teszünk,
hanem az, ahogy élünk.
Akkor vagyunk, ha szeretünk.”
(Chiara Lubich)

Szeptember 13-án Algírban keresztények és muzulmánok közösen emlékeztek meg a helybeli katolikus érsekkel együtt a nemrég elhunyt Ulisse Caglioni fokolarinóról. Reményünk szerint most már „odaátról” folytatja azt az áldásos munkát, amit a keresztény és muzulmán vallású emberek közötti egységért több mint 30 éven át folytatott Algériában, kitartva a legnehezebb időkben is.

Ulisse titka az volt, hogy az evangéliumi testvéri szeretettel közeledett muszlim testvéreihez. Ez a szeretet új utakat nyitott, és mély barátságokat szült keresztények és muzulmánok között.

24 évesen érkezett két másik társával ebbe az országba, melyet egyáltalán nem ismert. Csak egy szándék vezérelte őket: szeretni akarták felebarátaikat.
„A testvérekkel való kapcsolat számára szent dolog volt, mindent félretett a testvérért. Tudott időt vesztegetni rájuk, és ezáltal időt nyert” – így számol be róla egyik közeli társa. „Az ő szeretete jéghegyeket olvasztott meg és vastag falakat döntött le, hogy erős hidat építsen muzulmánok és keresztények között.”

Ulisse ezt írja a kezdetekről: „Megpróbálom jól élni a jelen pillanatot, kihasználva azokat, melyek számomra a legnehezebbek. Ezek adnak lehetőséget arra, hogy kicsit jobban a tiszta Szeretetben élhessek.” Egy ’93-as keltezésű levelében ez áll: „Ebben az annyira más kultúrában élve minden nap megtapasztalom, hogy Jézus jelenléte az ő szeretetében egyesült két vagy három ember között hatással van másokra és képes akár a sivatagot is kivirágoztatni.”

Október 29, szerda, 14:06:47

Hírek – Lehetséges az iszlám-keresztény párbeszéd