“Most pedig halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak” (MTörv 4,1)

Isten úgy szól hozzánk, mint barátaihoz. Izrael ősi népe büszke volt arra, hogy Istene olyan Isten, aki közel van hozzá, aki igaz törvényeket és szabályokat ad neki . Ezt olvashatjuk az Ószövetségben, a Második Törvénykönyvből fent idézett részletben is.
Isten igéjének különleges varázsa van. Ezért könnyen azt hihetjük, hogy mindent megteszünk azzal, ha meghallgatjuk. Ezzel szemben az igét életté is kell váltanunk, és ez alapvető fontosságú.
Az Újszövetségben Jakab apostol is erre hívja fel az első keresztények figyelmét: “Legyetek megvalósítói az igének, s ne csak hallgatói, különben önmagatokat csaljátok meg!”  Ugyanezt tanította Mózes is, amikor ezekkel a szavakkal fordult a néphez:

“Most pedig halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak”

Hallgatni tehát és élni az igét.
Jézus van jelen az általa kimondott igékben; az Ő igéi: Ő maga. Örök igék, ezért minden időben aktuálisak; és egyetemesek, tehát mindenkire érvényesek, bőrszíntől és kultúrától függetlenül. Szavai nem egyszerűen buzdítások, javaslatok vagy parancsok, mint az emberi szavak, hanem magukban hordozzák és átadják az Életet.
Ezzel kapcsolatos Jézus ismert példabeszéde , a hegyi beszéd. Ennek végén homokra épített házhoz hasonlít mindenkit, aki lelkesen hallgatja igéit, de nem váltja életté. Amikor jön az eső és a szél – vagyis a könnyű és csábító emberi megoldások és a múló káprázatukkal elbűvölő hamis tanítások –, az ilyen ember talpa alól kíméletlenül kicsúszik a talaj, mert az evangéliumi üzenet nem vált benne életté.
Azokat pedig, akik gyakorlattá váltják igéit, Jézus sziklára épített házhoz hasonlítja: jöhetnek próbatételek, kísértések, kételyek vagy elbizonytalanodások, az ilyen ember mégis rendíthetetlenül az Evangélium útján marad, és továbbra is Isten Igéjében hisz, mert megtapasztalta igaz voltát.
Isten igéjének megélése valóban forradalmasítja személyes életünket, és annak a közösségnek az életét is, amely osztja velünk az Evangélium üzenetét.
Jézus igéit gyermeki egyszerűséggel kell megélnünk. Ezt mondja nekünk: “Adjatok, és adnak majd nektek is!”  Hányszor megtapasztaltuk, hogy minél többet adtunk, annál többet kaptunk! Milyen sokszor láttuk, hogy nem maradtunk üres kézzel, mert minden alkalommal, amikor adtunk a rászorulóknak, százszor annyi érkezett cserébe! És ha nem volt mit adnunk? Jézus talán nem azt mondta, hogy “kérjetek, és adnak nektek” ? Mi is kértünk… és házunk megtelt mindenféle földi jóval, hogy legyen mit továbbadnunk.
Amikor aggódással tölt el egy-egy erőnket felülmúló helyzet, és a szorongás megbénít minket, emlékezzünk Jézus szavaira: “Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve!”  Ha rábízzuk minden nyugtalanságunkat, meglátjuk, hogy visszatér a békénk, és megoldást találunk problémáinkra.
Isten igéje megtöri énünket, eltörli önzésünket, és Jézuséhoz hasonlóvá alakítja gondolkodásmódunkat, akaratunkat, cselekedeteinket. Az igét élve felülkerekedik bennünk az isteni logika, az evangéliumi mentalitás, és mindent új szemmel fogunk látni. Megváltoznak másokkal való kapcsolataink is. Ha azok, akik korábban nem ismerték egymást, együtt megélik Isten igéjét, és elmesélik egymásnak ebből fakadó tapasztalataikat, felfedezik, hogy egymás testvéreivé, egy néppé, élő Egyházzá válnak. Az evangélium egyetlen igéje, ha sokan életté váltanák, megváltoztathatná a történelem menetét.
Isten igéje, ha megéljük, csodákra képes. Ezért szívünkben új, határtalan bizalom születik az Atya szeretete iránt, aki minden nap közbelép, hogy gyermekein segítsen. Igéi igazak. Ha megéljük azokat, akkor Ő is szóról szóra betartja őket, és megadja mindazt, amit megígért: a százszorost itt a földön, a Mennyországban pedig az élet teljességét és a soha véget nem érő boldogságot.

Chiara Lubich

Július 30, szerda, 15:00:00

Életige – Életige 2003. augusztus