Március 06, csütörtök, 14:31:33

“Uram, kihez mennénk?
Az örök élet igéi nálad vannak.” (Jn 6,68)

Jézus Isten Országáról beszélt az összegyűlt tömegnek. Egyszerű szavakkal, a hétköznapi életből merített példabeszédekkel szólt hozzájuk, szavainak mégis különleges vonzereje volt. Az embereket megérintette tanítása, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Még a katonák is, amikor a főpapok és a farizeusok kérdőre vonták őket, hogy miért nem hajtották végre a Jézus elfogatását elrendelő parancsot, így válaszoltak: “Ember így még nem beszélt!”

János evangéliuma beszámol néhány fénnyel teli beszélgetésről is, mint pl. amit Jézus Nikodémussal vagy a szamariai asszonnyal folytatott. Apostolaival még ennél is tovább megy: nyíltan, hasonlatok nélkül beszél nekik az Atyáról, a Menny dolgairól. Mindez teljesen magával ragadja őket, annyira, hogy még akkor sem hátrálnak meg, amikor nem értik meg teljesen szavait, vagy amikor úgy tűnik, azok túl nagy követelményeket támasztanak.

“Kemény beszéd ez!” – mondták neki néhányan a tanítványok közül, annak hallatára, hogy testét adja majd nekik ételül és vérét italul.

Amikor Jézus látta, hogy tanítványai elfordulnak tőle és nem tartanak többé vele, a 12 apostolhoz fordult: “Csak nem akartok ti is elmenni?”

Pétert teljesen lenyűgözte mindaz, amit első találkozásuk óta Jézustól hallott, így örökre elkötelezte magát mellette. Mindannyiuk nevében tehát így válaszolt:

“Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak.”

Péter megértette, hogy Mesterének szavai mások, mint a többi mesteré. Azok a szavak, amelyek a földről indulnak, a földhöz szólnak, a földhöz tartoznak, és sorsuk a földével azonos. Jézus szava lélek és élet, mert az Égből származik: fény, amely a Magasból száll alá, és magasságbeli hatalma van. Igéi átfogóbbak és mélyrehatóbbak bármilyen más szónál, még a filozófusok, politikusok vagy költők szavainál is. “Örök életet adó igék”, mert magukban foglalják, kifejezik és átadják az Isteni élet teljességét, amelynek soha nem lesz vége.

Jézus feltámadt és él. Az Ő igéje, bár a múltban hangzott el, mégsem egyszerű emlék csupán. Olyan szavak ezek, amelyekkel ma hozzánk fordul, de szól általuk minden kor minden emberéhez is, mert ezek egyetemes és örök igék.

Jézus igéi! Minden bizonnyal – talán mondhatjuk így -, ezek voltak az Ő legművészibb alkotásai. Az Ige, aki emberi szóval beszél: milyen tartalom, micsoda erő, milyen hangsúly, micsoda tónus!

“Egy napon – írja pl. Nagy Szent Vazul –, mintha hosszú álomból ébredtem volna, az Evangélium igazságának csodálatos fényét szemléltem, és felfedeztem, hogy mennyire hiábavaló a világ fejedelmeinek bölcsessége.”

Lisieux-i Teréz 1897. május 9-én kelt levelében így ír: “Előfordul, hogy amikor bizonyos lelki témájú értekezéseket olvasok… szegény, kis lelkem gyorsan elfárad. Becsukom hát a bölcselkedők könyvét, melytől szétrobban a fejem, és kiszárad a szívem, és kezembe veszem a Szentírást. Hirtelen minden ragyogóvá lesz: egyetlen igéje is végtelen távlatokat nyit meg lelkem előtt, és a tökéletesség elérése egyszerűnek tűnik.”

Igen, az isteni szavak jóllakatják a végtelenre teremtett lelket; és mivel ez a szó fény, szeretet és élet, ezért belülről világítja meg nemcsak az elmét, hanem az egész létet. Békét ad, azt a békét, amelyet Jézus sajátjának nevez: “az én békémet” – még a zavaros, szorongással teli pillanatokban is. Teljes örömöt ad még a lelket marcangoló fájdalom közepette is, erőt ad különösen akkor, amikor elcsüggednénk vagy elbátortalanodnánk. Szabaddá tesz, mert megnyitja az Igazság útját.

“Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak.”

Az e havi Életige arra emlékeztet minket, hogy az egyetlen Mester, akit követni akarunk: Jézus – még akkor is, ha úgy tűnik, szavai kemények és túl nagy követelményeket támasztanak: hogy legyünk becsületesek a munkánkban, hogy bocsássunk meg, másokat szolgáljunk ahelyett, hogy önző módon magunkra gondolnánk, maradjunk hűségesek a családi életben, ápoljunk egy élete végén járó beteget anélkül, hogy teret engednénk az eutanázia gondolatának…

Sok olyan mester van, aki könnyű megoldásokat, kompromisszumokat javasol. Mi az egyetlen Mestert akarjuk hallgatni és követni, mert csak Ő szól igazat, és csak neki vannak “örök életet adó igéi”. Így mi is elismételhetjük Péter szavait.

Most, a nagyböjtben, amikor a Feltámadás nagy ünnepére készülünk, valóban az egyetlen Mester iskolájába kell járnunk, az Ő tanítványává kell lennünk. Bennünk is szenvedélyes szeretetnek kell megszületnie Isten Igéje iránt: figyelemmel be kell fogadnunk, amikor a templomokban hirdetik, olvasnunk, tanulmányoznunk, elmélkednünk kell azt…

Mindenekelőtt azonban arra kaptunk meghívást, hogy megéljük, ahogyan azt a Szentírás maga is tanítja: “A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg!”Ezért szentelünk különleges figyelmet egy igének minden hónapban, és hagyjuk, hogy belénk hatoljon, átalakítson, hogy életté váljon bennünk. Jézus egy-egy szavát megélve éljük az egész Evangéliumot, mert Ő minden szavában teljesen nekünk ajándékozza magát, Ő maga jön hozzánk, hogy bennünk éljen. Olyan, mint a Feltámadott isteni bölcsességének egy cseppje, mely apránként lelkünk mélyére hatol, és korábbi gondolkodásmódunk, akaratunk és viselkedési szokásaink helyébe lép az élet minden területén.

Chiara Lubich