A Máriapoli csodája újra megvalósult! Igazi Máriapoli volt! – ez tört fel a szívekből, látva, ahogyan már az első pillanattól kezdve összeállt valami megfoghatatlan; egyszerű, de mély légkör, amely összekötötte a közel 200 résztvevőt; kicsiket és nagyokat; mindenféle foglalkozású és állapotú embereket; újakat és régieket… A szervezésben általunk észlelt hiányosságokat úgy éreztük, hogy betöltötte a plusz szeretet, és így megtapasztalhattuk, hogy Isten a fő szervező; így jóval többet kaphattunk, mint amit adtunk!

A program bár szellős és játékoknak, hosszú csoportbeszélgetéseknek is kedvezett, mégis lelkigyakorlat lett, ahogyan szerettük volna, és lelkileg együtt bejártuk az utat a belső istenkapcsolattól a felebaráton át Istenig, aki közöttünk akar élni. Mindenkiben megerősödött a küldetés: egy családnak lenni, hogy legyenek mindnyájan egy, ami Máriapolink mottója is volt!

Nem volt a Máriapolinak olyan zuga; részlete, amiért nem lettek volna hálásak az emberek, amit meg is fogalmaztak!

Sok Gondviselés kísérte ezt a Máriapolit! Bár nagyon alacsony volt a részvételi díj, ami a szegedi házigazda közösség befogadásával volt csak lehetséges… de azután érkezett a százszoros!

Íme néhány benyomás:

• • Hálás vagyok a programért…
  • Hálás vagyok a közös játékért, király volt!
  • A közös étkezésekért ?
  • Hálás vagyok a miséért, ahol felolvastuk Margaret üzenetét, amely a szövetségkötés ünnepére érkezett.
  • Hálásak vagyunk, hogy a gyerekeink is részesülhettek a Máriapoli kegyelmeiből