A pápa szavai a Fokoláre Mozgalom nagygyűlésének résztvevőihez:

az alapító halála utáni időszak, a válságok fontossága, a hitelesség és a realizmus a lelkiség megélésében.

Ma délelőtt Ferenc pápa magán kihallgatáson fogadta a Fokoláre Mozgalom általános nagygyűlésének 362 résztvevőjét. Egy kisebb képviselet a Vatikánban a VI. Pál teremben volt jelen, a többiek pedig interneten keresztül.

A pápa a Fokoláre Mozgalom valamennyi tagjához intézte üdvözletét. Bátorította őket, hogy párbeszédet folytatva az új társadalmi és kulturális helyzetekkel, maradjanak hűek karizmájuk forrásához. Arra hívott, hogy tartsák távol magukat az önreferenciától, és minden válságos helyzetben, találják meg a növekedés lehetőségét, valamint legyenek a testvéri szeretet tanúi, mely legyőz minden akadályt és a szinodalitást segíti elő. Befejezésül meghívott, hogy Chiara Lubich, a Mozgalom alapítójának példáját követve hallgassák a keresztre feszített Krisztus kiáltását elhagyatottságában, mely a kereszténység és a fokoláre lelkiség szíve.

Az alapító halála után – magyarázta a pápa beszédében – a Mozgalomnak túl kell jutnia egy természetes elbizonytalanodáson és egy létszámbeli csökkenésen. “Minden karizma kreatív, nem szobor a múzeumban. […] Az új társadalmi és kulturális helyzetekkel való párbeszédben kell megpróbálni újragondolni és kifejezni a karizmát, hűnek maradva annak forrásához. A fa gyökerének erősen kell rögzülnie, de a törzse és az ágai a valósággal folytatott párbeszédben növekszenek. Ez a frissítés annál gyümölcsözőbb, minél inkább összhangba kerül a kreativitás, a bölcsesség, a mások felé fordulás, bárki is legyen az, és az egyház iránti hűség. A ti lelkiségetek, melynek jellegzetessége a párbeszéd és a nyitottság a különböző kulturális, társadalmi és vallási környezet felé, képes elősegíteni ezt a folyamatot. A mindenki irányába való nyitottságot ápolni kell: az evangélium mindenkihez szól, persze óvakodnunk kell a prozelitizmustól, azt nem! Mindenkihez szól. Az új emberiség kovásza mindenhol, mindenkor.”

A pápa óva int az önreferenciától, „ami sosem fakad helyes lelkületből. Az egész egyházban kívánjuk, hogy óvakodjunk az önmagunkba fordulástól, mert az az intézmény megőrzésére vezet a személy kárára, és a visszaélés különböző formáit is igazolhatja vagy eltussolhatja. […] Jobb bátornak lenni és követve mindig az egyház útmutatásait szembenézni a problémákkal nyílt őszinteséggel és az igazságban. […] Az önmagunk ünneplése nem tesz jót a karizmának. Nem. Azt minden nap csodálattal kell befogadni – ne feledjük el, hogy a csodálat mindig Isten jelenlétének a jele – csodálattal kell befogadni azt az ingyenes ajándékot, amit kaptatok, amikor életetek ideáljával találkoztatok. Isten segítségével próbáljatok meg válaszolni rá hittel, alázattal, bátran, ahogyan Szűz Mária is tette az angyali üdvözletkor”.

A pápa a második témára térve aláhúzta a válságok fontosságát, hiszen mindig a növekedés lehetőségét rejtik magukban. A krízis „a Szentlélek pillanata. Ő az, aki felébreszti a megújulás igényét, anélkül, hogy elbátortalanodnánk az ember bonyolultsága és az ellentmondásai miatt. […] Bármilyen szinten is, minden vezetőnek törekednie kell, hogy a legmegfelelőbb, legépítőbb módon nézzen szembe a közösségi és szervezeti válságokkal. A lelki válságokkal való szembenézés viszont, amely a személy legbelsejét érinti, a lelkiismeret szféráját, nagy óvatosságot igényel, olyan személy közreműködését, akinek nincs semmiféle vezetői szerepe a Mozgalomban, semmiféle szinten. (…) A vezetői szerep és a lelkiismeret keveredése helyet ad a hatalommal való visszaélésnek és más visszaéléseknek is, ennek tanúi vagyunk, amióta felemeltük ennek a csúnya problémákkal teli fazéknak a fedelét”.

Az egység megvalósítása érdekében, amelyre a Fokoláre különösen is hivatottnak érzi magát, a pápa két utat javasol: „Ami a külső tevékenységet illeti, bátorítalak benneteket, hogy tegyetek tanúságot a közelségről a testvéri szeretet által, mely túlmegy minden akadályon és eljut az emberi élet bármilyen körülményei közé. Menjetek túl minden akadályon, ne féljetek! A testvéri közelség útja közvetítheti a Feltámadott jelenlétét a mai kor emberének kezdve a szegényeken, az utolsókon, a kivetetteken, ha együtt dolgozunk a jóakaratú emberekkel az igazságosság és a béke előmozdításáért. […]” A Mozgalmon belüli kapcsolatokat illetően pedig arra buzdított, hogy éljük meg egyre inkább a szinodalitást, „hogy a Mű minden tagja, aki megkapta ugyanazt a karizmát, egyformán felelőse és részese legyen Mária Műve életének és speciális céljainak. Aki a vezetésért felelős, az meghívást kapott, hogy áttetsző módon tanácskozzon nem csak a Mű vezető szerveivel, hanem a többiekkel is minden szinten, a kommunió szellemében, amely lehetővé teszi, hogy ki-ki mások rendelkezésére bocsájtsa saját ajándékait, saját véleményét szabadon és igazságban.”

Befejezésképpen arra hívott, hogy Chiara Lubich, az alapító példájára mindig halljuk meg az elhagyott Jézus kiáltását a kereszten, „aki a szeretet legmagasabb fokát testesíti meg. A belőle fakadó kegyelem képessé tesz bennünket, gyenge és bűnös létünk ellenére, hogy nagylelkűen és néha hősiesen is válaszoljunk neki. Képessé arra, hogy a szenvedést, sőt még a tragédiát is a fény és a remény forrásává alakítsuk az emberiség számára. Átmenet ez a halálból az életbe, és ebben rejlik a szíve a kereszténységnek és a ti karizmátoknak is.” 

A Ferenc pápával való találkozást Maria Voce, a Fokoláre leköszönő elnöke nyitotta meg, és bemutatta Margaret Karramot, az új elnököt: „Hálásak vagyunk a Szentléleknek, hogy kiválasztotta őt – mondta -, és örülünk, hogy most az Ön imáira és szeretetére bízhatjuk őt, Szentatya, mert biztosan ugyanolyan mély és nagy szeretettel lesz iránta, mint énirántam volt mindezek az évek alatt.”

Az újonnan megválasztott megilletődötten vallotta be a pápának, hogy nem szereti az elnöki címet: „Az egyház gyermeke vagyok, az egyház és mindenki szolgálatára szeretnék lenni”. Háláját fejezte ki a pápa szavaiért és gesztusaiért, amelyek „folyamatosan arra késztetnek, hogy Isten egész népével együtt kilépjünk és lehajoljunk az emberiség fájdalmaihoz, és ne nyugodjunk, amíg a közös Otthonunkban nem tekinti egymást mindenki testvérnek.” Ezután köszönetét fejezte ki a Világiak, Család és Élet pápai tanácsnak az engedélyért, hogy megtarthatták ezt az általános nagygyűlést interneten.    

Stefania Tanesini