Maria Voce sszeptember 19-én  fokolarinik egyik csoportjának elmondta, hogy mi az, ami most  a szívében van. Ennek a rögtönzött beszédnek néhány részletét adjuk közre.

Új lépésnek nevezte, amit a Fokoláre nemzetközi csoportjának elmondott. „Kapcsolatok”, így lehetne egy szóban összefoglalni, ami a Fokoláre mozgalom elnökének, Maria Vocénak leginkább a szívén fekszik.  Új kezdet ez, amely lezárja a 12 évvel ezelőtt megkezdett utat, ugyanis röviddel a Fokoláre elnökévé választása után mindenkit arra hívott, hogy „a bizalom kultúrája” szerint éljünk, nagy odaadással építsünk békés és újfajta társas együttlétet teremtő kapcsolatokat, és tartsuk tiszteletben a különbözőségeket.

Most a második választási ciklus végeztével, a Fokoláre következő nagygyűlése előtt néhány hónappal, a hosszú járványügyi és gazdasági krízis közepette Maria Voce újra visszatér elnökségének egyik kulcsfontosságú témájához. A kapcsolatok központi szerepéről beszél Chiara Lubich karizmájának szemszögéből. Újra arra hív, hogy alkossunk hálót, és dolgozzunk együtt mindazokkal az egyénekkel, csoportokkal és szervezetekkel, akikkel ugyanabba az irányba haladunk, a testvériség felé.

 

„Nagyon mélyen megérintett egy gondolat: Chiara 43-ban  lerombolt világot látott maga előtt, minden összeomlott, és Isten azt mondta neki: nem igaz, hogy minden összeomlik. Van valami, ami nem omlik össze, Isten az, egyedül Isten! És mit tett  Chiara? Elindult és azt mondta: létezik Isten, Isten szeret bennünket, Isten a háborún túl is létezik. Abban az időszakban erre volt szükség.

Jézus eljött a földre, és nem egyedül jött, mert biztos, hogy ahol ott volt Jézus, az Isten Fia, ott volt az egész Szentháromság. Tehát a Háromságos Isten jött el a földre, hogy utat készítsen nekünk, hogy megtanítson úgy élni, ahogy Ő. Mire tanított,  mit is tegyünk? Megtanított átalakítani a világot.

Mit jelent ez? Kapcsolatokat jelent, viszonyulást, egyenlőséget, kölcsönös meghallgatást, egymásban létet, hogy elveszítjük magunkat a másikért.

Ma reggel erre gondoltam, és azt mondtam: Jézus eljött a földre, és mit tett? Galilea utcáin járt kelt, és mit látott ott? Egy valószínűleg korrupt adószedőt, aztán egy fiatalembert, akit elbűvöltek a szavai, aztán találkozott egy kisvállalkozóval is, Péternek ugyanis volt egy bárkája. És elhívta őket, volt bátorsága apostolaivá alakítani őket, ami azt jelenti, hogy az ő üzenetét hivatottak elvinni a fölt legvégső határáig.

És kit talált még az úton? Mindenféle embert,  bűnös asszonyt, halottat, és  éhes tömeget. És mit tett? Megszaporította a kenyeret, feltámasztotta a halottakat, a többiek szükségleteivel törődött, és ott maradt közöttük. Olyannyira, hogy egész tömeg csapódott hozzá, akik követték őt. Mit jelent ez? Azt, hogy Jézus közösséget teremtett, olyan közösséget, ahol oda tudnak figyelni egymásra, mert észrevették, hogy más nyelvet beszélnek, mégis mindent megértettek azon  a nyelven. Mit jelent ez? Azt, hogy képesek voltak mélyen befogadni egymást, megérteni egymást akkor is, amikor a másik másképp beszél, képesek voltak mélyen elfogadni egymást.

És Jézus  a testvéreivé, testvériséggé, az ő közösségévé alakította ezeket az embereket, és egymás iránt szolidaritásra buzdította őket, mert amikor éhesek voltak, azt mondta: „Ti adjatok nekik enni”. Amikor meggyógyította azt a lázas beteget, az utána szolgálni kezdett, a kislányt pedig, akit feltámasztott, visszaadta a családjának, hogy ők törődjenek vele. Semmit sem rombolt le, hanem átalakította azt, ami volt.

Nekünk mit kell tennünk? Át kell alakítanunk a világot, nekünk kell Jézusnak lennünk. A szentháromságos kapcsolatokat kell a világba vinnünk. És ehhez nincs más út, csak az elhagyott Jézus választása, ami azt jelenti, hogy el tudunk veszni egymásban, hogy teret adunk a másiknak. Így Isten, az Atya továbbra is új dolgokat fog teremteni, és a Szentlélek továbbra is megvilágosít minket.” 

 

Stefania Tanesini összefoglalója

www.focolare.org