122 darab „tisztasági csomag” készült Ózdon

A járvány keresztülhúzta az eredeti terveinket, de az új helyzetben különösen is szerettük volna valahogy segíteni ózdi barátainkat, sokan nálunk is nehezebb helyzetében. Tisztítószerekre és tisztálkodási szerekre volt a legnagyobb szükség, ezért újabb gyűjtési akciót hirdettünk. Hogy személyesebbé tegyük az ajándékozást, összeállítottunk a családoknak egy KOHÓ-hírlevelet, kinyomtatva beletettük a csomagokba, ami, néhány útravaló gondolat mellett foglalkoztató-színezőt is tartalmazott a gyerekeknek. Sokak adományából első körben 122 családot tudunk segíteni. Nagy-nagy köszönet a II. János-Pál iskola igazgatónőjének, aki megszervezte a beszállítást, és az iskola tanárainak, akik segítettek a csomagok összeállításában! Jelenleg szerveződik egy második adag eljuttatása is. Köszönjük sokatok nagylelkű támogatását! (A KOHÓ csapata)

Pünkösdi szeretetcsomag Gyöngyösorosziban

Május 31-én Gyöngyösorosziban 25 család, 100 gyermek kaphatott olyan csomagot, amiben a tartós élelmiszer, az édesség és a gyerekeknek játék is jutott, mivel épp a gyereknap is most volt. A községben még a 90-es években a Jó Pásztor nővérek patronálták a cigány kislányokat és asszonyokat. Építettek egy „Jövő Házát”, ahol oktatási, étkeztetési, munkaterem, stb. van/volt. Idővel a nővérek által alapított Segítő Kezek Alapítvány működtetése ránk maradt.

A koronavírus miatt a dolgozó anyukák kénytelenek voltak otthon maradni, fizetés nélkül maradtak, foglalkozni kellett a gyerekekkel. Pályázaton jelentős összeget nyertünk, de a programok egy része a vírus miatt elmaradt és már nem is pótolható. Ez év nagyböjt időszakában a katolikusok tartós élelmiszert gyűjtöttek a plébániákon. Elkértük a plébánosunktól a gyűjtött tartós élelmiszert, kiegészítettük saját vásárlással a pályázaton nyert pénzből és családjaink játékadományaival. A rászoruló 25 család kiválasztását az önkormányzattal, a helyi karitásszal és a cigány önkormányzattal közösen tettük meg. Követtük a kérést: „vedd a hazait”; a helyi bolttól szereztük be a hiányzó élelmiszert. Több alkalommal jártam már a cigánytelepen, de ilyen nyugodt légkör sosem volt. Nem kapott mindenki csomagot, pedig szerettek volna kapni. Amikor elmondtuk, hogy most a sokgyerekesek kapnak segítséget, morgás nélkül elfogadták. Az adománycsomagok átvételekor egyetlen egy családnál sem szedték szét a csomagot mindaddig, amíg az anyuka, vagy mi nem bátorítottuk a gyerekeket, pedig látszottak a játékok.

A Gyöngyösoroszi Segítő Kezek Alapítvány kuratórium elnöke: Somlai László

A közösségbeli barátaimért…

A Mű egyik tagja földműveléssel keresi kenyerét. Keményen dolgoznak, gyermekeiket is kicsi koruktól fogva bevonva, a népes család megélhetéséért.

Ez az év sok nehézséget hozott a számukra. Megszűnt a lehetőségük egy olyan piacon, amelyre nagyon jól bedolgozták magukat: törzsvásárlóik voltak, szép bevétellel. Továbbá a kora tavaszi fagyok szinte teljesen lenullázták az idei gyümölcstermésüket! Egy másik terményüknek azonban épp szezonja van, vele járó rengeteg munkával. Ám koronavírus-járvány miatt egy másfajta értékesítési rendszerre kellett átállniuk, internetes rendeléssel, házhoz szállítással.

Fotó: facebook.com

Gondoltam, én azzal tudnám segíteni őket, hogy a saját településemen szervezek üzletet nekik, természetesen úgy, hogy anyagi haszonra nem tartok igényt. Körbekérdezgettem rokonaimat és néhány ismerősömet, megrendeltem, hozzánk kiszállíttattam, utána elvittem a megrendelőkhöz. Ám éreztem, hogy a közösségbéli barátaimért ennél többet is megtehetnék: megírtam a lehetőséget, a plébániai és a nagycsaládos levelezőlistára. Nagyon sok rendelés gyűlt össze! Boldog voltam, hogy segíthetek.

Sajnos viszont elég későn kaptam az üzenetet, hogy nem tudják leszállítani a megadott napon, a megadott időben az árut. Autóval be kellett mennem Budapestre, egy megadott helyre, ahol megoldottuk az átvételt. Nem volt könnyű az egyeztetési folyamat, és ideges is voltam egy kicsit, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy én elterveztem, és ahogy meg lett beszélve. Későn értem haza, aznap már nem volt lehetőségem házhoz szállítani. Elhatároztam, mentegetőző levelet írok a megrendelőknek. Sajnos a levelezőrendszerem aznap este erősen rakoncátlankodott. Rengeteg időmbe került az üzeneteket elküldeni. Ilyenkor dühös szoktam lenni, hangosan bosszankodom. Most, gondoltam, a nehézségek elfogadását is felajánlhatom azokért, akikért ezt az egészet csinálom.

Másnap már mosolyogva mentem minden megrendelőhöz, és jól esett mindegyikükkel egy-két szót váltani az üzlet lebonyolítása közben. (Kovács Október)

Az online nem akadály!

Ebben a megváltozott életünkben – fokozottan veszélyeztetett korban és helyzetben vagyok – eleinte úgy tűnt, minden simán megy, kifejezetten örültem a sorban jövő új felfedezéseknek.

A technikák, amiktől sokszor idegenkedtünk, most nagyon segítenek. Megtanultunk több kapcsolati lehetőséget, amik olyan élményeket tudnak elősegíteni, amilyeneket régebben nem tapasztaltam. A zoom, skype, messenger stb.

Van egy csodálatos keresztfiam, aki azonnal jelentkezett, hogy rendszeresen bevásárol. Kijelentette, nem engedi, hogy mi – édesanyja, aki a nővérem, és én – kimenjünk otthonról. Néha elhozza megmutatni a kisfiát is, aki február végén született, és így élőben láthattam.

Utána jöttek további segítség-felajánlások a műből, rokonoktól, közösségeimtől.

A közösségek, ahová tartozom, élnek. A kapcsolatok élnek.

Sőt bizonyos kapcsolatok erősödnek. Ezért tartok ki egy ebédmegrendelés mellett, ahol fogyatékosokat alkalmaznak egy alapítvány segítségével, és most az alapítvány tagjai tartják életben az éttermet. Többször különböző kedvességgel kifejezték hálájukat a hűségemért, a kapcsolat személyessé vált.

Én is megkerestem sorban azokat, akikért aggódtam, engem is kerestek, pl. egy volt kolleganőm talált érdekesen rám, akivel 1986-ban találkoztam utoljára.

Tudtam segíteni sokaknak, hogy rátaláljanak az önkormányzat segítségére. Ez sok telefon volt, sok beszélgetés. A számítógép használatában is többeknek kellett segítenem.

A nagyböjt kifejezetten, még ha lehet, mélyebb volt, mint máskor, mert jobban, nyugodtabban tudtam odafigyelni. Csodálatos keresztutakban volt részem. A plébániámtól minden segítséget megkaptam, közös imák, keresztutak, most minden pénteken az „öröm útja.” A kórus hiányzik, mert a közös éneklésre ezek a technikák sajnos nem alkalmasak, de a kapcsolat velük is megvan. Kottákat is kaptam, hogy el ne felejtsek énekelni.

A legnagyobb élmény nekem ezek között a zoomos – világhálón kapcsolódó – misék az Agapéból. Úgy érzem, a lakásom, de legalábbis a szobám a templomhoz tartozik. Olvastam egy interjút egy atyával, aki azt mondta, Isten most be akar jönni a lakásunkba. És megvalósul az egység, együtt vagyunk szinte az egész világgal. És Jézus valóságosan ott van. Neki ez az online nem akadály. A misén a lelki áldozáskor és a szövetségkötéskor különösen átélhetjük ezt.

Böjte Csaba mondta egy dévai miséjén, hogy a virtuális bazilika nagy, sokan elférünk benne.

Azért már jöttek a nehézségek is, amiket ebben a bezárt helyzetben sokkal nehezebben lehet megoldani, és a bezártság miatti fáradtság is fokozódik.

Ami segít és éltet, az egyrészt a köztünk lévő Jézus, akire Chiara újra felhívta a figyelmemet, mint iránytűre. Ha fokozódnak a nehézségek, egy kérdés van: szeretetben vagyok-e?

A másik: Mária, akinek a hónapját éljük. A hittancsoportom még segített is ebben, mert azt a feladatot kaptuk, hogy Máriáról mondjunk valamit. Előkerestem Chiara egyik beszédét, amiben emlékeztetett arra, hogy milyen nagy, mint Isten anyja, mint a kék égbolt, átöleli a Napot, Istent is, és mindannyiunkat. A szeretetet tőle tanulhatjuk. És hogy a rózsafűzért ne csak mondjuk, hanem élő rózsafüzérszemek legyünk. (Csépe Cili)

A veszélyforrások kivédése közben

Baleseti sebészként ebben az időszakban kéthetes váltásokban dolgoztunk a kórházban, és vállaltam önkéntes műszakot a karantén kórházban is. Szerencsére semmilyen megbetegedés nem történt a környezetemben, habár találkoztam koronavírusos beteggel. A többi ember védelmében a kórházból egyenesen hazamentem, és inkább csak másnap mentem el a boltba, direkt vártam egy napot. Vagy pl. a tankoláskor nem akartam fémpénzt adni a kutasnak, ezért inkább vettem neki egy üdítőt, aminek nagyon örült.

Azt a szeretetet tudtam élni a felebarátaim felé, hogy megpróbáltam minden előírást betartani. Mindig viselem a maszkot, megtartom a távolságot, stb. Kicsit nehéz, hogy nekünk pont a felebarát szeretete az utunk, és most úgy kell rá és magamra is tekinteni, mint egy veszélyforrásra.  Ezen majd a járvány elmúltával még dolgoznom kell.  

Volt egy nehéz tapasztalatom. A kórházban rosszul lett az orvos írnok, pozitív lett a gyorstesztje rögtön elkülönítettük, én is csak az ajtóból beszéltem vele, ez a szabály. Átkerült a koronavírus osztályra. Írtam neki, hogy szívesen hozom be neki, amire szüksége van. Először megköszönte, de aztán megírta, nagyon rosszul esett neki, hogy úgy érezte, úgy bántunk vele, mint egy leprással.  Sajnáltam, hogy így érezte, mert úgy gondoltam  ez a helyes, de    bocsánatot kértem tőle.  Azóta  helyreállt a kapcsolat közöttünk. Sok beszámolóban olvastam, hogy más betegek is nehezen viselték az elkülönítést. Nekem egy Istennel teli időszak volt ez járvány, sok szép gondolatot kaptam az interneten keresztül, és telefonon sok kapcsolat is épült, pl. minden délben együtt mondjuk a déli imádságot egy barátnőmmel. (Ferentzi Éva)

A karantén idején

Mivel nem tették kötelezővé az otthonmaradást, ezért elfogadom, hogy ezt kell tenni, de amikor csak lehet, home office-ban dolgozom, mert aggaszt a közlekedés és úgy érzem, ezzel megvédek másokat. Azon kívül, hogy itthonról dolgozom, az Új Város online újságnak fordítok, az Új Emberiség hírlevelet szerkesztem, online szentmisén veszek részt, beszélgetek a keresztanyukámmal, néha viszek neki ebédet.

Fotó: ujvarosonline.hu

Összefogtunk és egyik igekörös tagunknak segítettünk kitakarítani a konyháját, az erkélyt, és levágtam a haját. De vigyázva rá is. Sok beszélgetést folytatok online különböző csoportokkal, amikben benne vagyok, igyekszünk tartani a „lelket” egymásban. Így tartottunk Életige kört vagy fokoláros találkozókat is többek között. A spárga akcióban is részt vettem, összegyűjtöttem 1-2 kilós igényeket az igekörből és a családból, elhoztam a genektől és biciklivel széthordtam. Jó alkalom nyílt arra, hogy kicsit kerítéspartit tartsunk azokkal, akikhez mentem. (Horváth Viki)

Gazdasági élet és munka

Egy év – 97 gyermek

2020. április 30-án zoomoltunk, így találkoztunk a világhálón, hogy közösbe tegyük a Pakisztán 4.0 akcióval kapcsolatos tapasztalatokat, mely 97 gyermek beiskolázását eredményezte ebben az immár negyedik tanévben.

Nagy örömünkre Kurucz Márti a Szociális Központ koordinátora is velünk volt. Több mint negyvenen hallgattuk a friss képekkel illusztrált beszámolót. A résztvevők elmesélték a gyűjtés alatti történeteiket, és a kérdéseinkre választ kaptunk. Hálát adtunk Istennek, és köszönetet mondunk minden adakozónak. Valaki így summázta az estet: ”leesett, mi minden történt értük”.

Két interjú hangzott el a Katolikus Rádióban Mártival, melyet a lenti linkeken lehet meghallgatni. (Tóth Judit, Téglásy Klára)

https://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/1/152077

Katolikus rádió Archívum

Gondviselés-történet

Dejtáron Kálmánt és családját, az ő életét hosszú évek óta figyelemmel kísérjük; különböző élethelyzetben igyekszünk mellette lenni – egy kis csapattal.

A (hagyományos) Batyu újságban egy régi, kedves ismerősünk nyomára bukkant a velük kapcsolatos hirdetéseknek, amiben megtalálták az én elérhetőségemet. Felhívtak, mert egy lakásfelszámolásnál megmaradt háztartási eszközöket – köztük egy mosógépet is – szerettek volna valakinek elajándékozni. Én nagyon megörültem neki, mert Dejtáron mindig, mindenre szükség van. Ők is boldogok voltak, hogy olyan helyre tudnak szállítani, ahol ezzel hiányt pótolhatnak. Ami még nagy gondviselés, hogy a fuvart ők maguk bonyolítják, személygépkocsival, és a benzinköltséget is felajánlották! (Téglásy Klára)

A KOHÓ Szombathelyen

Május 8-án a szombathelyi Mária Rádió Éljük az igét fokolárés műsorában Hujber Judit és Ernyey Lívia a KOHÓ Kapcsolati Háló néhány önkéntesével beszélgetett, akik továbbadták lelkesedésüket a hallgatóknak. (Szerk.)

A kijárási korlátozásról – hittel

Május 15-én a Mária Rádió Életige műsorában Takács Ilona szerkesztő és műsorvezető Simon Erikával beszélgetett, aki a gödöllői egyházközségből érkezett. Tapasztalatokat hallottunk arról, hogy a kijárási korlátozást hogyan éljük meg hittel. Mit jelent a karanténos életben az életigét élni, és hogyan segít a személyes Istenkapcsolat? Hogyan telnek a tavaszi hónapok ebben a nehéz, de szép és különleges időszakban? Hogyan lehet kapcsolatot tartani a környezettel? A májusi életigét és magyarázatát is hallhattuk: „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek.” (Takács Ilona)

A műsor regisztrációval hallgatható: https://hangtar.mariaradio.hu/Eletige

Interjú Silvia Scatraglival

A sokunk által szeretett fokolarina, Silvia Olaszországból érkezett már 13 éve Magyarországra. Felkérést kapott egy csoporttársától, hogy szerepeljen egy interjúban a Képmás családbarát katolikus magazinban, mert úgy gondolta, hogy ezzel tanúságot tehet Istenről! Silvia természetesen igent mondott, hisz már különben is nagyon szép kapcsolat alakult ki az interjút készítő lánnyal – és most is minden a kapcsolatról szól! (Horváth Viktória)

A május 28-án megjelent cikket itt olvashatjuk:

https://kepmas.hu/a-masik-ember-fontosabb-nalam-en-a-masik-szolgaja-vagyok-interju-silvia-scatraglival-a-fokolare?fbclid=IwAR2c8m76ke3flAtzgZbW9JlA6KfVjTwpHlr0PsTM8-7c_9hazo6cW4YafbQ

Egy közgazdász a Laudato Si’ enciklikáról

Május 24-én Soós Rita közgazdásszal interjú jelent meg a témában a Vasarnap.hu keresztény szemléletű hírportálon. Rita tagja a Fokoláre Mozgalom EcoOne nevű nemzetközi ökológiai munkacsoportjának, nyitott az ökológiával kapcsolatos szakmai párbeszédre.

Ferenc pápa enciklikája megjelenésének 5. évfordulóján arról kérdezték, mit gondol a Szentatya „zöld enciklikájának” átültetéséről a hétköznapokba? „Aki egy kicsit is törekszik arra, hogy a világ valóságát rendszerben lássa, annak ’átjön’ az ökológiai megtérésre buzdító üzenet és a teremtésvédelem fontossága.”

A cikkben kitér a latin pápa által hozott szellemi újdonságra, a Biblia által képviselt isteni logikára, Európa és Magyarország szerepére a fenntartható fejlődésben, a saját részünk fontosságára és a csodára, ami elkísér minket. (Horváth Viktória)

A cikket itt olvashatjuk:

https://vasarnap.hu/2020/05/24/csodavaras-helyett-okologiai-megteres/

Megújult az Új Város Magazin

Több hónapos előkészítő munkával húsvétkor elindult az Új Város Online. Megnéztük miért jött létre a Città Nuova 1956-ban. A forráshoz visszatérve egy testvéribb világért akarunk dolgozni a mai kornak leginkább megfelelő kommunikációs csatornán. Ötletelés, majd meghatározás a szerkezetről, a témákról, amiről kellene és tudunk írni, a honlapba integrálva könyvkiadási tevékenységünket. Párhuzamosan a formába öntés, a grafikus és a webfejlesztő segítségével. Átalakítandó működési móddal, hiszen egészen más szervezést igényel egy napi frissítésű honlap, mint egy kéthavi nyomtatott magazin. Ez folyamatosan alakul a tapasztalatok alapján, ahogyan a munkatársi gárda is folyamatosan alakul.

Isten kegyelmének éreztük az egybeesést, hogy dolgozva az online-ra átálláson, nem kerültünk nehéz helyzetbe a koronavírus következtében! Továbbra is Istenre bízzuk magunkat, így keressük, telefonon, zoom-os megbeszéléseken, hamarosan személyes értekezleteken, hogy merre haladhat tovább az Új Város. Várunk minden ötletet, javaslatot, észrevételt.

(Sisák Zita, Prokopp Katalin, Paksy Eszter)

Kisfilm az Új Városról:

https://www.facebook.com/319985058018472/videos/729879201120949

Olvassatok minket az új oldalon: https://ujvarosonline.hu/. Kövessétek facebook oldalunkat, ahol minden cikket és hírt megosztunk, és itt ti is könnyen megoszthatjátok, ajánl-hatjátok cikkeinket:

https://www.facebook.com/ujvarosonline.

A Mária Rádió június 12. péntek,18 órakor kezdődő életige műsora a pakisztáni gyűjtésről szól.