“Legyetek a szeretet és az egység hűséges tanúságtevői” – szólt Mauro Piacenza érsek, a Klérus Kongregáció titkára az éves találkozójukon résztvevő 550 egyházmegyés fokolarino paphoz és diakonushoz az Arsi Plébánosról szóló “Ars amoris – Az arsi szeretet” c. színház-koncert előadás után január 14-én CastelGandolfoban, a Máriapoli Központban.

“Köszönöm a választ, az erőfoszítést, hogy a művészetek nyelvén is megfogalmazódjon a szent Arsi Plébános rendkívüli története” – mondta Mauro Piacenzaérsek, a Klérus Kongregáció titkára az “Ars Amoris – Az arsi szeretet” c. színház-koncert előadás végén január 14-én este Castelgandolfóban a Máriapoli Központban. Az előadást a fokolarino papok éves lelkigyakorlata alkalmából rendezték meg, amelyre 31 országból  érkeztek a résztvevők. Magyaroszágról 13 fokolarino pap volt jelen. Az előadáson részt vett Vincenzo Zani püspök, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció altitkára is.

Piacenza érsek felszólalásában hangsúlyozta, hogy láthatóvá kell tennünk Isten szeretetét a mai társadalomban. S mindezt a papokkal kezdve: “A hívek nem várnak mást a paptól… Amint Chiara Lubich is mondta 35 évvel ezelőtt: »Az igazi ‘forradalom’, szeretet, az evangélium.«”

A szeretet, amely Arsból jön – folytatta – “a szeretet művészete, a képesség arra, hogy szeressünk mindig, mindenképpen, minden körülmények közt, mindenkit.” Ezt a szeretetet “nem lehet könyvekből megtanulni, csak az életből; nem lehet tanfolyamokon elsajátítani, csak olyan emberek mellett, akik szeretnek és tudnak szeretni.”

Chiara Lubich karizmájának “ihlető szikrájára” emlékeztetett, amikor a Fokoláre alapítójától idézett: “Az első megsejtés szinte egy új kinyilatkoztatás volt… Isten a Szeretet! Micsoda változást hozott ez bennünk…, hogy ezt megértettük – Isten kegyelméből –, teljesen új módon értettük meg: Isten az Atyánk! Szívünk, mely addig szinte az élet sötétségének számüzetésében élt, most megnyílt afelé, aki szeret bennünket!“

Ez a karizma – folytatta a Klérus Kongregáció titkára – “akkor is, ha történetileg egy adott emberhez kötődik, valójában egyetemes, mivel a szeretet, és vele együtt az egység is az evangélium szíve, üzenetének középpontja, tehát az egyház történetének és életének része.”

És pontosította: “nem arról a szeretetről van szó, ami csak érzelem, hanem arról a Szeretetről, amelyet láthatunk a názáreti Jézusban, Urunkban és Krisztusunkban, arról a Szeretetről, amely fölment a keresztre értünk és a bűneinkért, az elhagyott Jézus Szeretetéről.”

“Ti, kedves papok, a Fokoláre Mozgalom barátai – folytatta –, annál a felelősségeteknél fogva, hogy találkoztatok ezzel a csodálatos és termékeny karizmával, különösen is meg vagytok hívva arra, hogy ilyen radikálisan megéljétek a szeretetet.”

“Szeretnék egy igazi »missziós küldetést« rátok bízni: legyetek a szeretet és az egység hűséges tanúságtevői az egyházmegyétekben, a papok közösségében, ahová tartoztok, versenyezzetek a paptestvéreitek iránti szeretetben és az egyház iránti hűséges engedelmességben.”