A szökőár után
Hírek a szökőár sújtotta területekről.
Indonézia, India, Sri Lanka,Thaiföld
Indonéziában a cunami leginkább Aceh tartományt sújtotta, ennek a területnek a központja Banda Aceh. Itt él az a muzulmán gen (a Fokoláre Mozgalomhoz tartozó fiatal), aki teljes erőbedobással segíti a cunami menekültjeit, akik a tengerparton különböző ideiglenes szállásokon élnek. Eddig nagyon nehéz volt bejutni a leginkább katasztrófa sújtott területekre, mert az indonéz hadsereg felügyeli a térséget. Itt ugyanis a szeparatisták és a hadsereg között gerillaháború dúl, s most a hadsereg azzal az ürüggyel, hogy meg kell védenie az önkénteseket, tulajdonképpen útját állja a szolidaritásnak.
Mi elhatároztuk, hogy oda megyünk, s addig nem nyugszunk, amíg nem találunk egy olyan helyi vezetőt, aki megbízik bennünk és elfogadja segítségünket. Tegnap elmentünk a püspökhöz, aki a katolikus egyház összes segélyakcióját szervezi, és felajánlottuk neki, hogy mi távörökbefogadással tudnánk segíteni azokon a gyerekeken, akik Medanban 91 különböző menekülttáborban élnek. A táborok élén egy-egy rendkívül „védelmező” táborvezető áll, s ezek azt akarják, hogy minden segítség rajtuk keresztül jusson el a menekültekhez. A püspök úr nagyon örült a látogatásnak, a titkára pedig így búcsúzott: „Hát van még valaki, aki kikéri a püspök véleményét arról, amit tenni szándékozik!”
Az Új Családok(a Fokoláre széleskörű családmozgalma) hindu referense írja a következőket:
„A Tamil Naduban található Vedaraniamban vagyunk. Ez a hely közel van ahhoz a Veilankannihoz, ahol egy híres bazilika található. Sokan zarándokolnak ide karácsonykor.
Sokan kimentek a gyönyörű öbölbe fürdeni, és nem is sejtették, hogy ez az út már közvetlenül Istenhez vezet.
A mi táborunkat egyelőre nem fenyegeti veszély, ezért be tudtuk fogadni a szomszédos házak lakóit is. Mi látjuk el őket élelemmel. A helyi kórház zsúfolásig megtelt, ezért mi készítettünk a betegeknek reggelit és vacsorát. Hál’Istennek mi mindannyian jól vagyunk, a gyerekeink, a személyzet, a tehenek és a kutyák is.”
Shanti Ashram egy gandhiánus szellemiségű városka, mely Coimbatore közelében található, és szorosan együttműködik a Fokoláre mozgalommal. 1998 óta a Shanti Ashram tevékenységeit az Új Családok is támogatja anyagilag. A szökőár miatt a parti lakosság a szárazföld belseje felé vándorol, és Coimbatoréba is eljutnak. Bár nyitott szívvel és nagylelkűséggel fogadják ezeket a szerencsétlenül jártakat, de a helyi szegénység nem teszi lehetővé, hogy megfelelő körülményeket biztosítsanak fogadásukhoz. Égető szükség van az anyagi segítségre.
A Távörökbefogadás Fóruma többek között az Új Családokat ajánlotta a római polgármester figyelmébe, mint áttetszően gazdálkodó és a segélyeket hatékonyan kiosztó szervezetet. Így a coimbatorei projekt is bekerült abba az ismertetésbe, amit a római polgármester a lakosság számára szétoszt a szökőár áldozatainak való segítségnyújtás módozatairól.
Sri Lankán az Új Családok és az Apostolic Carmel szerzetesrend közösen 150 gyermek távörökbefogadását indította útjára. Ebben a rendben a mozgalomhoz tartozó szerzetesnők is dolgoznak szerte az országban.
Ezekben a napokban érkezik Sri Lankára az olasz kormány küldöttsége: Fini és Prestigiacomo miniszterurak, hogy meglátogassák a szökőár sújtotta területeket. Sister Sunitha az Új Családok helyi felelőse fogja őket elkísérni a Maggona táborba, ahol a nővérek látják el az elsősegélyt.
Egy gen (Fokoláre Mozgalomhoz tartozó fiatal) írja levelében:
„Kilencen indultunk, hogy azoknak a külföldieknek tolmácsoljunk, akik a szökőárban eltűnt hozzátartozóikat keresték. A helyszínen azonban már több tolmács is dolgozott, így mi más munkákat végezhettünk. Amint a buddhista Wad Yan Yao templom felé mentünk, láttuk a tájat, ahol a cunami pusztított. Minden képzeletet felülmúl: a tengerparttól több kilométernyire házak, autók, fák, szállodák, minden szétrombolva. Útközben sok ravatalt, holttestet láttunk, és embereket, akik családtagjaikat keresik közöttük. Amikor odaértünk, nem tudtuk, hogyan lássunk a munkához. Az első nap a segélyszállítmányokat osztottuk szét az emberek között, és ig
yekeztünk mindenkinek azt adni, amire leginkább szüksége volt. Egy másik csoport a többi önkéntesnek készített ebédet. A következő nap sok holttestet hoztak oda, és ezekkel kellett dolgoznunk. Az én munkám az volt, hogy fertőtlenítőszerrel szórjam be a hullákat, hogy meggátoljuk a fertőzéseket. Nem volt könnyű munka a rossz szag miatt, de csak így tudtam szeretni őket. Úgy kellett őket szeretni, mintha éltek volna.”
Andrea megtalálta a szeretetet a legnagyobb fájdalomban is.
Andrea és családja Indiában élnek. Testvére és sógornője orvosok. A cunami után azonnal házukba fogadtak hat kisgyermeket, akiket az utcán találtak. A rendőrségre is elmentek, hogy bejelentsék ezeket a gyerekeket, de mivel csak egy rendőr maradt életben abban a községben, azt kérte, hogy írásban közöljék, kiket gondoznak. Azóta már 14 gyerek és 3 súlyos beteg felnőtt is lakik náluk. Három gyereknek sikerült megtalálni a rokonait, de azok nagyon távol élnek.
A gyerekeken kívül Andreáék további 80 embernek adnak ebédet a házuk udvarában. Mivel nem volt otthon megfelelő nagyságú edényük, hogy ennyi emberre főzzenek, egy vendéglátóstól kértek kölcsön. Amikor az meghallotta, hogy a cunami túlélőinek akarnak segíteni, felajánlotta, hogy az egyik szakácsát rendelkezésükre bocsátja. Andreáék bankkölcsönből fedezik mindezt.
A segítségnyújtásba sokan bekapcsolódnak. Amíg Andrea és családja dolgozik, a szomszédok látják el a gyerekeket és a betegeket.
Andrea sógornője egy mozgókórházban dolgozik. Egyik nap egy idős bácsit kellett megoperálnia. A bácsi egy szót sem szólt, csak mereven nézett maga alá. Andrea sógornője órákig mellette maradt, nem akarta magára hagyni, de egy másik balesethez hívták, és kénytelen volt elmenni. Amint elment, a bácsi kiugrott az ablakon. Szerencsére nem halt meg, csak eltörte mindkét lábát. Újra meg kellett operálni. Azóta ő is Andreáéknál lakik, ahol biztonságban van, mert rácsosak az ablakok.
Andrea a barátaival járja a katasztrófa sújtotta falvakat is. A benzinszállító autókra kéredzkednek fel, mert így biztonságosan és ingyen utazhatnak. Segélycsomagokat juttatnak el a rászorulóknak, amelyeket Andrea és testvére állítanak össze.
Minden csomagban van egy kis kerozinfőző, egy doboz kerozin, víztisztító tabletták, takaró, két lábos, rizs, lencse és tej. De Andrea szerint nem is az anyagi dolgokra van leginkább szükségük, hanem arra, hogy valakivel megoszthassák fájdalmukat, hogy eggyé váljanak velük.
Elmesélt néhány történetet.
Találkozott egy asszonnyal az utcán, akinek a férje és két idősebb gyereke meghalt. A két kisebb gyerek vele volt. Az asszony sokkhatás alatt volt, nem szólt egy szót sem, a gyerekek sírtak mellette az éhségtől. Andrea két órán keresztül ült mellette. Lassan-lassan kinyitotta a csomagot, kivette a főzőt, egy kis tejet melegített. Az asszony kezdett reagálni a jelenlétére, és először a gyerekeinek adott a tejből. Aztán a saját adagjának a felét egy másik pohárba töltötte és egy idős néninek adta, aki egy fa alatt ült egyedül.
Később a tengerparton egy kisfiút látott, aki csak állt és nézte a vizet. Nagyon félt a tengertől, de meglátott valamit és odarohant, kiszedte a vízből. Egy feszület volt, amit a nagypapája adott még neki. Ennyi maradt a családjából.
Andrea azt mondta, hogy azt, amit átélt a kereszténység három fogalmával lehetne összefoglalni: a jászol, Karácsony napja, Jézus születése, majd másnap (26-án) a kereszt, találkozás az elhagyott Jézussal, aki az egyetlen kincsünk ebben a hatalmas tragédiában, és végül a korona, azaz a szeretet győzelme. Az emberek versengése a nagylelkűségben, hogy vallásra és szegénységre való tekintet nélkül próbálnak segíteni. Andrea megtalálta a szeretetet a legnagyobb fájdalomban is.
*******
A támogatásokat továbbra is az Új Város Alapítvány számlájára várjuk „támogatás Dél-kelet Ázsia” megjegyzéssel.
Számlaszám: 11705008-20430643
Február 03, csütörtök, 13:16:43
Hírek – A szökőár után