„Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.” (Jn 16,23)   Figyeld meg, milyen abszurd jelenség a világban, hogy egyrészt vannak elhagyott, sehová nem tartozó, örökké biztonságot kereső emberek, akiket az élet elkerülhetetlen próbatételeiben a létbizonytalanság, a magány és az árvaság érzése gyötör, másrészt pedig ott van Isten, mindannyiunk Atyja, aki semmit sem óhajt annyira, mint hogy mindenhatóságát gyermekei kívánságainak és szükségleteinek kielégítésére használhassa. Olyan ez, mint az űr, amely teljesség után kiált. Vagy mint a … Tovább…