Közeledik az év legnagyobb ünnepe, a Húsvét és vele a Nagyhét, telve Jézus életének legértékesebb misztériumaival.

Mindenekelőtt eszünkbe juttatják a Nagycsütörtököt, a Nagypénteket, a Nagyszombatot és a Feltámadás vasárnapját, amelyek lelkiségünk központi titkait jelenítik meg.

[…]

Mit éljünk tehát a Nagyhét közeledtével, majd pedig ezekben az áldott napokban.

Azt gondolom, ha a Húsvétot éljük, azaz hagyjuk a Feltámadottat élni magunkban, ez a legjobb módja annak, hogy mindegyiket éljük.

Ahhoz, hogy bennünk a Feltámadott ragyogjon, szeretnünk kell az Elhagyott Jézust és – ahogy mondani szoktuk – „túl kell lennünk a seben”, ott, ahol már a szeretet uralkodik. És éppen a szeretet lesz az, amely arra indít, hogy a megvalósult új parancs legyünk; amely arra indít, hogy magunkhoz vegyük az Eukarisztiát. […] A szeretet az, amely arra indít bennünket, hogy egy legyünk Istennel és a felebarátainkkal. És a szeretet az, amely által – egy bizonyos értelemben – másik Máriák lehetünk.

[…]

Így mindannyian együtt valóban az a húsvéti nép leszünk, amelyet valaki felfedezni vélt mozgalmunkban.

[…]

Chiara Lubich 1994. március 24. telefonos körkapcsolás alkalmával