Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnökének videó üzenete a Mozgalom közösségeihez az egész világon március 14-e, Chiara Lubich halálának évfordulója alkalmából

Az eredeti üzenet itt tekinthető meg.

 

 

 

 

 

Rocca di Papa 2020. március 14.

Kedveseim,

 

nagyon örülök, hogy mindannyiotokhoz szólhatok éppen a mai napon, március 14-én, Chiara mennyei születésnapján földi születésének centenáriumi évében.

 

Az ünnepi év kezdete óta világszerte sok rendkívüli esemény zajlott és zajlik. A média is nagy érdeklődést mutatott Chiara személye iránt és a Karizma működése iránt az ő nagy családjában. Valóban sokan találkoznak így vele!

 

Szeretnénk, ha az ünnep folytatódna, a rendezvények, találkozók, műhelyek, konferenciák, közösségi szentmisék, de tudjuk jól, hogy a helyzet megváltozott.

 

A koronavírus járvány földünk sok országát drasztikus lépésekre kényszeríti, hogy megállítsák a fertőzést: az elkülönítés és a fizikai távolság most a leghatékonyabb eszköz, a találkozók és a nyilvános események betiltásával együtt, itt Olaszországban még a liturgikus eseményeket is felfüggesztették.

 

Heteken keresztül aggodalommal kísértük figyelemmel a Kínából érkező híreket, és szerencsére onnan kezdenek kevésbé tragikus hírek érkezni, mind a vírus terjedését, mind az elhalálozások számát illetően jelentős csökkenést tapasztalnak. De itt Olaszországban és a világ egyes országaiban még nagyon komoly a helyzet.

 

Azt is tudjuk, hogy a koronavírus nem az egyetlen szükséghelyzet, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie: a folyamatban lévő konfliktusokra gondolok például Szíriában, a kivándorlókra, akik menekülni kényszerülnek hazájukból, vagy az Afrikában régóta és újabban terjedő fertőzésekre.

 

Persze sokunk számára, akik most elzártan élünk – én is most itthonról beszélek hozzátok –ez egy teljesen új tapasztalat. Mi az egységre, a közösségre lettünk teremtve, és ez látszik azokból a gyümölcsökből, amikről beszámoltatok nekem ebben a fájdalmas időszakban. Ezt szívből köszönöm. Ti vagytok az élő tanúi annak, hogy még szélsőséges körülmények között sem veheti el tőlünk Istent senki sem, és nem akadályozhat meg abban, hogy szeressünk.

 

Sokféle módon kínálhatunk fel támaszt és megerősítést: mindenekelőtt az imával, aztán megsokszorozhatjuk a szeretet tetteket: egy telefonhívás, egy WhatsApp üzenet, egy mail…, hogy senki ne érezze magát egyedül. Ezt tudják tenni, akik otthon vannak, de a betegek is és mindazok,  akik azon fáradoznak, hogy ápolják, vigasztalják, elkísérjék azokat, akik ennek a helyzetnek a következményeit viselik. Egyszóval legyünk kreatívak, hozzuk működésbe a fantáziánkat! A genektől és másoktól is tanulhatjuk ezt, akik közösbe teszik a tapasztalataikat a közösségi hálón.

 

A szeretet tetteire mindig van lehetőségünk, és csak így, csak ha megosztjuk ezeket, akkor fogunk megfertőzni másokat  remény antivírussal,  testvériség antivírussal.

 

Néhány pillanat lesz, napok, talán hetek vagy hónapok? Ezt nem tudjuk megmondani. Mindenesetre elmúlik. Ha jól éljük meg, akkor az élő Jézus erős jelenlétét fogják fölfedeztetni velünk a megélt evangéliumban, a testvérben, a köztünk lévő Jézusban, akit a távolságok ellenére magunk között tarthatunk a mi nagy családunkban, és mindenekelőtt a fájdalomban, amit szeretünk, mert az elhagyott Jézust ismerjük fel benne, „Chiara Istenét”, ahogy a trentói püspök szokta mondani. Benne Chiarával is találkozunk és megtanulunk minden helyzetet az ő szemével látni. Mi is megismételhetjük az ő tapasztalatát, amelyet első társaival megélt, hogy szinte észre sem vették a háborút, és háború végét, annyira elragadta őket Isten és az ő szeretete, annyira mindennél erősebb volt az, amit megéltek. Ezzel az Isten szeretetébe vetett új hittel kezdődött minden.

 

Mi is menjünk ma így tovább, legyünk biztosak benne, hogy minden Szeretet, és ha egyek maradunk az imában és a szeretetben mindenki iránt, akkor mi is hozzájárulunk, hogy terjedjen a remény és enyhületet kapjon a világ.

 

Így ünnepelhetjük meg legjobban Chiarát és nagy Ideálját, a nagy Ideálunkat.

 

Veletek vagyok mindannyiótokkal, bárhol is vagytok.

Sziasztok!